Vissza a szovjet múltba
Egyre kedvezőbb fényben tűnik fel az egykori szovjet politikai és gazdasági rendszer az oroszok számára – legalább is így vannak vele az idősebbek, a rosszabb anyagi körülmények között élők és a kevésbé iskolázottak. A magasan képzett és – vagy éppen ezért – jó egzisztenciájú fiatalok a nyugati típusú demokráciával és a piacgazdasággal rokonszenveznek – bár a lakossági preferenciákat feltérképező elemzés szerint a hangsúly inkább a nyugatin, mint a demokrácián van. A mostani Putyin-rezsim a harmadik helyen végzett e három lehetséges politikai berendezkedés népszerűségének egy éves alakulását vizsgáló kutatásban.
A
Levada közvéleménykutató intézet januári felméréséből kiviláglik, hogy a Putyin-féle irányított demokrácia egy év óta is erodálódott, s így a tizenhét százalékos népszerűségével az évtized legalacsonyabb helyezését érte el. (2008 februárjában például, Putyin első elnökségének utolsó napjaiban a lakosság egyharmada volt elégedett az állapotokkal, ez volt a csúcs, a szárnyalás éve, az elégedettségi mutató azóta csak lejjebb szállt). Az egy évvel ezelőttinél (29%) jóval kevesebben (22%) vannak azok, akik nyugati típusú demokráciában szeretnének élni Oroszországban. A gazdasági modellválasztásokban is „balratolódás észlelhető”, fogalmazott a Levada adatait ismertető Gazeta.ru, ugyanis a megkérdezettek fele – nagyjából annyi volt egy éve is – az állami tervgazdálkodáson és elosztáson alapuló rendszer híve, miközben a magántulajdon és a piaci viszonyokon alapuló rendszer mellett most csak huszonkilenc százalék állt ki (hét százalék pártolt el tavaly januárja óta).A Gazeta.ru által idézett Levada-szakértő szerint a preferenciák ilyen alakulásában nincs semmi meglepő: az egymást nagyrészt fedő két társadalmi csoport, az idősek és a rossz anyagi körülmények között élők számára vonzó a szovjet múlt – az 50-55 évesek körében ez 53 százalék, és hatvan azok körében, akiknek vagy ennivalóra, vagy ruhára jut csak pénzük.
A fiatalok többnyire egyformán elfogadják mind a jelenlegi oroszországi rendszert, mind a nyugati típusú demokráciát, mert egyszerűen nem ismerik, és nem is tesznek különbséget a két berendezkedés között. A magasabb képzettségűek a demokratikus rendszert preferálják, és sajátságos módon hasonlóképpen választanak a magas jövedelműek, akik nagyon is jól élnek a putyini Oroszországban. De a szakértő szerint náluk a „nyugati típusún” van a hangsúly, a demokráciáról a többség a nyugati életmódra, a magas életszínvonalra, nem pedig az állami intézmények működésére asszociál. A lényeg, hogy a gazdasági modellek választására rákérdező kutatások mindig arra az eredményre jutnak, hogy a többség az állami tervgazdálkodásos rendszert hozná vissza, és abszolút többségben – mintegy hetven százaléka a megkérdezetteknek – vannak azok, akik szerint állami segítség nélkül ma nem lehet megélni. A szakértő szerint ezeket a hangulatokat a 2008-as válság máig ható következményein túl maga a Putyin-rendszer erősíti azzal a felfogásával, hogy az államnak erőteljesen be kell avatkozni a gazdasági folyamatokba.
(A múlt megismerésének növekvő igényét, de a nosztalgia elmélyülését is jelzi, hogy egyre népszerűbbek a szovjet emberek életét, hétköznapjait, a 20. századi orosz-szovjet történelmet bemutató fotókiállítások. Moszkvában, a Lumiere Testvérek Fotográfia Központban április 7-ig látható
Jakov Rjumkin(Яков Рюмкин, 1913-1986), az egyik legjelentősebb fotóriporter, haditudósító, a Pravda és az Ogonyok munkatársának jubileumi kiállítása. A Multimedia Art Múzeumban – Moszkvai Fotográfia Házában épp a hét végéig tart Mihail Prehner(Михаил Прехнер, 1911-1941), az orosz konstruktivista fotógráfia klasszisának retrospektív tárlata. Mind a két művész fotói fönt vannak a Google és a Yandex.ru oldalain. A fenti írást az ő fotóik illusztrálják).
