Superman szuper mosodája
Alsónadrágot mosni nemhogy nem hőshöz illő, de a legtöbb ember számára egyenesen unalmas feladat. Egy új angol vállalkozás, amely szellemes reklámmal hívta fel magára a figyelmet a minap, azt ígéri, hogy ezt a terhet leveszi a vállunkról, egyben bizonyítva azt, amiben sokan bíznak: egy jó ötlet a válság ellenére is nyerő lehet.
Mit keres valaki egy hétköznap hajnali ötkor a Trafalgár téren, Superman-nek öltözve, fél tucat színes alsónadrág, egy szárító és egy vasalódeszka társaságában?
Ha nem hibbant exhibicionista, akinek nincs ki mind a négy kereke, akkor feltételezhető, hogy valami célja van ezzel a mutatvánnyal.
Így kezdődött
Márpedig David Lambert cseppet sem mondható dilisnek. Tavaly ilyenkor még menedzsment konzultánsként dolgozott, aki hatalmas kereskedelmi cégeknek vállalati stratégiai tanácsokat adott. Egy nap azonban elege lett abból, hogy mindig csak másoknak ad tanácsot, és ki akarta magát próbálni a valódi üzleti életben is. Miután minden nap későig dolgozott, a szombat reggeleket rendszerint a tisztítóba rohanás árnyékolta be. Így konzultáns kollégájával, Ian Walkerrel együtt egy Kaliforniában látott ötlet és saját hiányérzetük nyomán megalapították a LaundryRepublic nevű céget. Az elképzelés egyszerű: a velük szerződött ügyfél a munkahelyén vagy a lakóházban a koszos ruhát leteszi egy zárható szekrénybe, onnan a cég összeszedi, és a kimosott, kitisztított ruhát ugyanabba a gyűjtőszekrénybe viszi vissza. Ilyen szolgáltatást ma Londonban egyetlen más cég sem nyújt.
Az első lépések
A két konzultáns tavaly otthagyta addigi állását, és önálló vállalkozó lett. “Nagyon izgalmas lépés volt. Egymástól kérdezgettük: biztos, hogy most, a gazdasági válság közepén kell ebbe belevágnunk?” – emlékszik a kezdetekre David Lambert.
Hamar kiderült, hogy a válság a legjobb időszak a váltásra, mert a recesszió a kezdeti költségeket leszorította. “Fantasztikus engedményeket kaptunk mindenkitől, így rengeteget spóroltunk a gépek, a bérleti díj, az üzemeltetési költségek terén is.”
Mivel a bankok csak igen magas, 18 százalékos kamatra adtak volna kölcsönt, és mivel a kezdeti költségek nem voltak komolyak, nem vettek fel kölcsönt, az indulást saját zsebből finanszírozták meg. A mosatást és tisztítást kiadták alvállalkozóknak, a ruhák összegyűjtését és kiszállítását ketten közösen végzik.
Az üzlet pedig virágzik, hála az emberi lustaságnak. Úgy látszik, mások is utálnak mosodába járni, és örülnek, hogy valaki ettől megszabadítja őket. A vevők sms-ben értesítik őket, mikor adták le a holmit, és mikor kérik vissza a tiszta ruhát: másnap vagy két nap múlva. Az áraik is versenyképesek – másként nem is lennének ügyfeleik.
A cég jelenleg 2500 lakást lát el 25 nagy londoni emeletes házban, és ez a szám hetente 250-nel nő. Remélik, hogy két éven belül már Londonon kívülre is terjeszkedhetnek majd. “Ebben az üzletágban az a jó, hogy gyorsan kifizetik az elvégzett munkát, nincsenek raktározási gondjaink sem. A készpénzmozgás nem rossz, a járulékos költségek pedig jól ellenőrizhetők” – ad röpke elemzést a volt tanácsadó. Ha olcsóbb lesz kölcsönhöz jutni, akkor fontolóra veszik, hogy a terjeszkedéshez banki segítséget vegyenek igénybe. Egyelőre azonban marad a személyes reklám.
Egy kis publicitás mindenkinek jól jön
Ezen a ponton jutott eszükbe a Trafalgár téri élő szobor akció. Mindketten jelentkeztek, és legnagyobb meglepetésükre a napokban megkeresték őket a szervezők: szerencséjük van, kisorsolták egyiküket egy órára. Ekkor született meg a Superman-terv. A képregények hőseit akarták ötvözni egy tudatosan földhözragadt elemmel, a mosással. Hogy látványos legyen, 25 piros alsónadrágot akartak egy szárítón lengetni, de pont ebben a két napban sehol nem találtak ilyet. Végül fehéret vettek, David konyhájában befestették az alsóneműket, és azért fohászkodtak, hogy jól sikerüljön a festés, hiszen egy Superman mégsem mutatkozhat rózsaszín gatyában…
A festés szerencsére remekül sikerült. Kissé szürreális élmény volt hajnali fél ötkor átszelni a várost Superman-jelmezben, de az edzett londoniaknak a szeme sem rebbent. A művészet iránti tiszteletből nem akarták ezt a képzőművészeti kezdeményezést olcsó reklámmá silányítani, ezért semmiféle, a cégre utaló feliratot nem tettek ki.
Önkorlátozásuk azonban elnyerte jutalmát. Az élőben közvetített akció még a kora reggeli időpont ellenére is rengeteg nézőt hozott. Romániából, Ausztráliából, Brazíliából és Hongkongból is kaptak emaileket, többen is megírták, mennyire tetszett nekik a mosodás kis jelenet. Az esetről persze a brit lapok is beszámoltak, így a tréfának indult rögtönzésből üzletileg is sikeres PR-akció lett.
