Ezer színek bányája
Bár aligha hordtak sisakot a hajdani munkások az őskorban, a bányászat már 20 ezer évvel ezelőtt, a Felső Paleolitikumban virágzott Calabriában. Erre utal az a szenzációs lelet, amelyet Cosenza körzetében, Sant’Agata di Esaro mellett az Apáca barlangjában (Grotta della Monaca) találtak.
Ez lehetett Itália legrégibb bányája. Az eddigi legősibb erre utaló fossziliák, amelyek Liguriában kerültek napvilágra, „alig” 5000 évesek.
A régészek és barlangászok számos kőkorszaki bányászeszközre, emberi maradványokra és a falakon „csákánynyomokra” bukkantak. Mint a Reggio Calabria-i egyetem tudományos konferenciáján bejelentették, a barlang egy éven belül turisztikai látványosság lehet. Benne a „denevérek terme” futball-pálya méretű és akár már most minden gond nélkül megközelíthető amatőrök számára.
De vajon mi vezette a Homo Sapienset a bányászatra? Felice Larocca, a Bari Egyetem professzora, az ásatások koordinátora szerint őseinket a különböző színes kőzetek vonzhatták, amelyeket testük festésére használtak, ahogyan azt ma is teszik az amazóniai és új-guineai bennszülöttek.
A tudósok szerint különösen szerették a vasoxidok piros színét, de nagy keletje lehetett a sárga goethitnek is, amelyet a napon kiszárítottak, porrá őröltek, majd tűzön különböző piros, narancs és barna árnyalatúvá színeztek.
A leletek arra mutatnak, hogy a bányában azurit és malachit is volt bőségesen, de ezek csak jóval később, mintegy 7000 évvel ezelőtt „jöttek divatba.”
