A megtévedt fiú – Kohl és Orbán találkozója

A látogatást ellentmondásos hírek előzték meg. Ezek egyrészt hangsúlyozták a találkozó magánjellegét, másrészt valószínűsítették, hogy az része a két politikus Angela Merkel kancellár menekültpolitikája elleni hadjáratának. A feltételezés a Bild-Zeitung tudósítására alapult, amely a hónap elején elsőként közölte a látogatás tervét. Az értesülés hitelesnek tűnt, mert a lap kiadója, Kai Diekmann a Kohl család jó barátja. Ő volt Kohl és második felesége, a 34 évvel fiatalabb Maike Kohl-Richter esküvői tanúja. Lapja éles bírálója Merkel menekültpolitikájának. A látogatás után kiderült, hogy a feltételezés téves volt. A Kohl hivatala által kiadott nyilatkozat szerint: „Az utóbbi napokban napvilágot látott indulatok, feltételezések érthetetlenek. Helytelen lenne egy olyan fontos kérdésben, mint menekültek millióinak sorsa, mesterséges politikai ellentéteket konstruálni. A találkozót megelőző sajtóhírekkel ellentétben Helmut Kohl és Orbán Viktor a menekültügyi kérdésben egyetért Angela Merkel kancellár politikájával.” Ezt megerősítette Orbán nyilatkozata is a találkozó után.

Az egyetértés nem von le abból a tényből, hogy minden szempontból két eltérő, sőt ellentétes egyéniség találkozott. Egyik a súlyos beteg, 24 hetes intenzív osztályi kezelés után éppen hazatért, 86 éves, kerekes székre utalt volt német kancellár. Másik az 52 éves, ereje teljében lévő magyar miniszterelnök. A korkülönbség a két politikus karrierjére is rányomja bélyegét. A demokráciában felnőtt Kohl már tartományi miniszterelnök volt, amikor a kommunista diktatúrában szocializálódott Orbán még a Bibó kollégiumban tervezte a Fidesz megalakítását. Helmut Kohl az EU életre hívói közé tartozik. Nagy szerepe volt a demokratikus, liberális Európa felépítésében, a közösség déli, nyugati és keleti bővítésében. Orbán Viktor pedig – később – Magyarországon illiberális demokráciát épített fel, amelyben szűkítették a szabadságjogokat, korlátozzák a sajtószabadságot, megszüntették a fékek és ellensúlyok demokratikus elvét.

A különbségek ellenére Kohl kancellársága után jó viszony alakult ki kettőjük között. Kohl barátjának nevezte Orbánt, aki pedig politikai tanítómesterének a volt kancellárt. Ez a háttere a mostani találkozónak, amely valószínűleg Kohl feleségének és a Bild-Zeitung kiadójának ötlete volt. A látogatás kis félreértéssel kezdődött. A VW minibusszal érkező miniszterelnök és kísérete, amelynek tagja volt Balog Zoltán miniszter is, aki tolmácsként működött a látogatás során, Kohlék kerítésénél rossz bejárat felé indult. Megzavarta két kis csoport tüntetése. Az egyik, amely a szélsőjobboldali AfD párt nyolc tagjából állt, éljenzett. Velük szemben mintegy harminc, magát antifasisztának valló fiatal azt kiabálta, hogy „Orban verpiss dich” (Orbán, takarodj). A civil ruhás német biztonságiak irányították a látogatókat a jó kapuhoz. Kohl és felesége, Maike asszony a teraszon várta az óriási virágcsokorral érkező Orbán Viktort.

Arról, hogy a látogatás következő nyolcvan percében mi történt, ki mit mondott, nem közöltek semmit. Nem volt közös sajtókonferencia. Fényképeket is csak a Bild-Zeitung fotóriportere készíthetett. Az idős, beteg kancellár gyakorlatilag nem tud beszélni. Utolsó, két évvel ezelőtti tévészereplése során nehezen mondott ki két összefüggő mondatot. A találkozó után Orbán is csak annyit mondott erről, hogy „nehezére esik a beszéd”. Évek óta a felesége közli a világgal, hogy „miről mit gondol” férje. Maike asszony teljesen elszigeteli a világtól a volt kancellárt. Még első házasságából származó két fiával sem engedi őt találkozni. A közvélemény idegenkedéssel veszi tudomásul, hogy teljesen kisajátítja azt az embert, aki 16 évig az ország kancellárja volt. A társadalomnak joga lenne tudni, hogy visszatekintve Kohl hogyan ítéli meg saját politikai pályafutását. Hosszú, több mint harmincórás életrajzi tévéinterjúja azonban annak idején azért nem jelent meg, mert Maike asszony megcenzúrázta. Az ő jóváhagyásával írták Kohl Európa problémáival foglalkozó könyve most megjelent magyar kiadásának előszavát is. Ebben – szemben a most kiadott közleménnyel – közvetve bírálja Merkel kancellárt, amiért megnyitotta a német határokat a szíriai menekültek előtt.

Nem tudni, betegsége miatt Kohl értesült-e arról, hogy ma Orbán annak az Európai Uniónak egyik leghangosabb ellensége, amelynek felépítésében neki nagy szerepe volt. A magyar miniszterelnököt, együtt Kaczyński lengyel államelnökkel, az EU-ellenes jobboldali, nacionalista mozgalmak legradikálisabb hangadójának tekintik errefelé.

Persze Kohl kancellársága óta a nyugat-európai társadalmi felfogás is megváltozott. Előretörtek a szélsőjobboldali, nacionalista mozgalmak. Vasárnap a szélsőjobboldali FPÖ jelöltje érte el a legjobb eredményt az osztrák elnökválasztás első fordulójában. Franciaországban pedig Marine Le Pen indul a Front National élén győzelmi esélyesként a következő elnökválasztáson. Angliában megerősödött az EU-ból való kilépést szorgalmazó UKIP. De Németországban is – elsősorban a volt NDK-s tartományokban – két számjegyű eredményt ért el az egy évvel ezelőtt alakult, EU- és menekültellenes, nacionalista Alternatíva Németországért (AfD) nevű párt. A Pegida mozgalom pedig neonáci jelszavakkal, horogkeresztes jelvényekkel többezres tüntetéseket szervez Drezdában, és követeli Németország kilépését az EU-ból.

A folyamatban természetesen nem ártatlanok az elmúlt évtizedek EU-vezetői sem, beleértve Helmut Kohlt is. A közösséget alapító Római Szerződés hat tagállamának vezetője az akkori korszellemnek megfelelően az állampolgárok javát szolgáló, de felülről irányított közösségben gondolkodtak. Ez a kezdetben az EU felerősödéséhez, bővítéséhez vezető politika az idők során megkopott. Az elitista közösségben megerősödtek a már idézett populista, nacionalista pártok, mozgalmak. Az állampolgárok jelentős részében erősödött az erőskezű vezető utáni vágy, aki megőrzi a nemzeti szuverenitást, megvédi a társadalmat minden idegen befolyástól, a kultúrájukat magukkal hozó menekültektől. Ezt az igényt lovagolták meg a Kaczyńskik, Orbánok, Le Penek és társaik.

Nem tudjuk, hogy a beteg Kohl mit érzékel ebből a folyamatból. De azt igen, hogy amikor még szellemi képességei teljében volt, most magyarul is megjelent könyvének első német kiadásában ezt írta: „Az egyesült Európának nincs alternatívája. A régi nemzetállami gondolkodáshoz való visszatérés nem opció.”