Taszári bukóforduló

elején sajtótájékoztatón jelentette be Juhász Tibor, Kaposvár alpolgármestere, hogy az elszámoltatási kormánybiztoshoz fordul a város: vizsgálná ki az elmúlt nyolc év kormányzati felelősségét abban, miért nem sikerült még nyélbe ütni Taszáron a megálmodott nagy üzletet, a nemzetközi teherszállító és logisztikai bázist, sok ezer munkahellyel. Visszásságokat, értékcsökkenést, eltűnt javakat emlegetett Juhász Tibor, aki a helyi politikában afféle untermannak számított – eddig. Január elsejétől viszont ő lett Somogy megye kormánymegbízottja. Juhász Kolber István MSZP-s képviselő felelősségét firtatta, aki a Gyurcsány-kormány fejlesztési minisztere, később kutatás-fejlesztési államtitkár, és miniszterelnöki megbízottként működött közre a privatizációs eljárásban.

– Taszár hasznosítása Somogy megye felzárkóztatásának legnagyobb esélye. Orciban, az egyik szomszéd községben születtem, így talán érthető, miért volt szívügyem mindig Taszár sorsa. De látni kell azt is, hogy embertelenül nehéz az ország egyik legelmaradottabb térségében, ahol nincs számottevő feldolgozóipar, nincs autópálya és nagy sebességű vasút, egy ilyen vállalkozáshoz befektetőket találni. Sármelléken – és azt hiszem, ebben nekem is volt némi részem – sikerült az elhagyott szovjet légibázis alapjain létrehozni egy működő polgári repülőteret, de ehhez kellett a Balaton és Hévíz közelsége. Mások, például a debreceni vagy a pécs-pogányi a rájuk költött milliárdok ellenére haldokolnak – fogalmaz Kolber István.

Taszár kapcsán talán elég lenne eloszlatni a mítoszok makacs ködét. Negyven körül van a ma is aktív és a valaha használt magyarországi repterek száma, elvileg minden harminc kilométeres sugarú körre jut egy. Az egyik legnagyobbat, a mezőkövesdit a szovjetek építették: lebetonozták, aztán úgy maradt, a szóbeszéd szerint azért, mert a tervezője az építkezés idején a dokumentációval együtt „dezertált”, s így az ellenség számára nyitott könyv lett volna. És a sor hosszú: Kiskunlacháza, Kunmadaras, Tököl...

Az aranykor vége

A Taszárral kapcsolatos felfokozott várakozásban döntő szerepe volt a délszláv háborút lezáró békeszerződésnek és az ezt biztosító SFOR-missziónak. Bár az amerikai hadsereg afféle megszállási övezetnek tekintette a környéket, azért az 1995–2004 közti időszak volt az „aranykor” a néhány kilométerre lévő Kaposváron. Fogyasztás, beruházás, forgalom – és persze a szép holnap ígérete.

– Még 1995-ben, az SFOR érkezése előtt Somogy közgyűlési elnökeként javasoltam a kettős hasznosítást – folytatja Kolber István. – Erre számos példa van Európában is, előnye, hogy a vállalkozást csak a polgári forgalom működtetése terheli. Az amerikaiak nem zárkóztak volna el ettől a megoldástól, de végül 2004-ben távoztak.
Másfél évvel később aztán a Magyar Honvédség maradéka is elhagyta Taszárt. Kecskemét maradt az egyetlen vadászrepülő-bázis, Pápa pedig – a Fidesz-kormány 2002-es döntése alapján – a NATO tartalék reptere lett, holott műszakilag a taszári volt jobb állapotban. A községben sokan állítják: Pápa csupán Kövér László miatt nyert – ez idő tájt a somogyi fideszesek korántsem voltak ilyen harciasak.

Aztán 2003-ban, amikor felmerült, hogy iraki rendfenntartókat képeznének ki itt, Szita Károly polgármester elmondta híres, „Kaposvár retteg...” kezdetű monológját, Mátrai Márta pedig – a Munkáspárttal karöltve – tüntetést szervezett. Sokak szerint a politikai huzavona miatt döntöttek az amerikaiak a lelépés mellett, így Taszár két szék közt a pad alatt találta magát.

Többen javasolták akkor, hogy a Kaposváron állomásozó Boconádi Szabó József logisztikai ezredet kellene áttelepíteni Taszárra, s így fenntartható maradna a reptér meg a kettős hasznosítás is, de végül ez csak ötlet maradt – a honvédség nem támogatta. Tegyük hozzá: a Kaposváron egymás mellett lévő két laktanya közül az egyiket már hét éve megkapta a város – némi parlagfüvön kívül mást még nem sikerült idetelepíteniük.

Most, a Budai-féle feljelentésükben a város vezetői ismét leszögezték, hogy igényt tartanak Taszárra – persze ingyen –, sőt hajlandók akár egymilliárd forintot beruházni. Csak az ötvenévnyi használat nyomán keletkezett környezeti kármentesítés több milliárdba kerül. S talán nem mellékes: Kaposvár a második legeladósodottabb város az országban.

És már le is tette a névjegyét Taszáron egy orbitális balfogással, amelyet viszont tényleg kivizsgálhatna Budai úr: 2001 elején jelentette be Szita Károly és Mátrai Márta, hogy 2002-ben – tehát még a Fidesz-kormány idején – „megindul a polgári légi közlekedés” Taszáron, hetente két járattal. A Gyenesei István vezette megyei önkormányzattal közösen csaknem hétszázmillió állami forintból építettek is hirtelen a leszállópálya déli végén egy polgári terminált. A sután hivalkodó kis épület éppúgy enyészik a pusztában hosszú évek óta, mint a reptér többi része – ilyenkor a kaposvári főteret díszítő leanderek telelőhelye. Sok millióba kerül évente, s lehet, hogy az örök szüzesség lesz a sorsa. Többek szerint a folyton előkerülő Taszár-mantra nem egyéb, mint elterelés a milliárdos bakiról.

Pataki Sándor, Taszár független polgármestere tizenegy évig dolgozott hivatásos katonaként, vadászrepülőgép-szerelőként Taszáron. Szerinte a vizsgálatot a rendőrségnek vagy az ügyészségnek kell elvégeznie.

– Amíg a bíróság jogerősen meg nem állapítja, hogy valóban történt-e bűncselekmény, addig vádaskodásról és magánvéleményekről beszélhetünk. Most elsősorban a repülőtér hasznosítását kellene megoldani. 2006-ban bezárták, az ott lévő és saját céljaira még hasznosítható eszközöket a Magyar Honvédség elszállította, a szemetet meg leselejtezte. Ezek a jegyzőkönyvek megvannak a honvédség irattáraiban. A civil repülés kiszolgálására a régi katonai eszközök amúgy is alkalmatlanok lettek volna, mindenképpen új rendszert kell kiépíteni.

Holtvágányon

Pataki úr nyilván Szita Károly szavaira utal, aki a terület ingyenes átadása mellett követelte a régi leszállásirányító radar- és fénytechnika visszatelepítését. Kérdés, hogy az eredeti szovjet vagy a mobil amerikai eszközökre gondolt. Budai Gyula ennek nyomán – néhány nappal azután, hogy megkapta az iratokat – már sikkasztásról beszélt.

– 2008 óta – ekkor került át a honvédségtől a nemzeti vagyonkezelőhöz a reptér – három pályázati fordulót tartottunk – folytatja Kolber István. – Erre mondják a Fidesznél, hogy „nem csináltunk semmit”. 2009 végén érvényes ajánlat érkezett az Ugarde Kft.-től, amely mögött az Eaton House Capital, egy ír-arab befektetőcsoport áll: egymilliárdos vételár, 1,8 milliárd a környezeti károk helyreállítására, hatéves fejlesztési időszakban több mint 23 milliárdos beruházás a repülőtér újraindítására. A céget nyertesnek nyilvánították, be is fizette az opciós díjat, százmilliót. Egy korábbi fordulóban sikerült még értékesíteni egy különálló, 32 hektáros területet, amelyen szintén egy projektcég, a Kapos-Busz Kft. fejlesztő- és gyártóüzemet tervez. Természetesen azonnal megindult az össztűz, az üzengetés: „Taszár széthordásáról”, gyanús üzletekről kezdtek beszélni a somogyi Fidesz-politikusok. Bár számos alkalommal kezdeményeztük, a térség önkormányzatain kívül más érintettek, például Kaposvár vagy Somogy megye vezetői nem voltak hajlandóak együttműködni.
És úgy tűnik, a Fidesz harmadszor is sikeresen rombolt: 2010 elején csak egy pont volt biztos a párt választási programjában, az el- és leszámolással való fenyegetés. Emiatt az MNV működésére – éppúgy, mint a többi állami hivataléra – bénultság, időhúzás, a túlélésre játszás volt jellemző. A Vagyontanács bírálóbizottságát Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke vezette, ők aztán elegánsan holtvágányra futtatták a pályázatot.

A szövevényes ügy lényege, hogy a céggel elhitették: nem jogvesztő a hatvannapos ajánlati terminus, van még újabb két hónapja a jogi és műszaki részletek tisztázására, majd, miután ennek tudatában elhalasztotta a vételár kiegyenlítését, február 6-án döntöttek: nem fizetett, viszontlátásra. Kolber Istvánt fél órával az ülés előtt tájékoztatták. Bár az ügyben Bajnai Gordonnak is megírta észrevételeit, a döntést már nem vizsgálta felül senki. Taszáron a pályázatot támogató aláírásokat gyűjtöttek. Az Ugarde kivárt, gyaníthatóan az új kormány megalakulására, majd, miután látták, hogy senki sem áll szóba velük, sajtóhírek szerint perelni akarnak. Igaz, az eset óta már majd egy év eltelt.

Juhász Tibor – immár somogyi kormánymegbízottként – nem kívánt semmit hozzáfűzni a sajtóban megjelentekhez. Az MNV Zrt. kérdéseinkre adott válaszában az Ugarde Kft.-re hárítja a felelősséget: szerinte igenis jogvesztő a hatvannapos határidő, és a cég kifogásai „részben megalapozatlanok, részben pedig nem valósak”.

A legjobb kezekben?

Most nyilván nem lehet hozzányúlni semmihez jó darabig – Budai Gyula helyszínel. Csak nehogy elveszítsük miatta a kínai befektetőket, akik felől most – mint az közismert – a szél fúj, és akiket Orbán Viktorral szinte egy időben Szita Károly is meglátogatott az ősszel. A kiruccanást a nemzetközi gazdasági kapcsolatok elismert szaktekintélye, Fábry Sándor szervezte. Miután 2007-ben a kaposvári polgármesterről a francia testvérvárosban, Saint-Sébastien-sur-Loire-ban tett látogatásakor utcát neveztek el, okunk van feltételezni: a legjobb kezekbe kerültek a dolgok.