Nem kell beletörődni!

– Mi szükség volt pont most egy indulatos coming outra?

– Való igaz, nyolc, politikában eltöltött év alatt és után erre számos lehetőség, sőt apropó is lett volna. Korábban azért nem tettem, mert természetesnek fogom fel a helyzetemet, a szexuális irányultságom az életem része. Nem akartam ráerősíteni a sztereotípiára, miszerint a melegség miatt más ember lennék.

– Miért most?

– Ma már nemcsak színvonaltalan, kocsmai macsó buzizás zajlik, hanem a miniszterelnök fenyeget: ne ugráljatok, maradjatok csöndben, mert lesz ez még így sem. Ráadásul, ahogy telnek az évek, egyre kevesebb olyan csoport marad, amit nem vett elő a rendszer. Előbb-utóbb mindenki sorra kerül.

– Orbán így fogalmazott: „ha bármelyik irányba elmozdítjuk ezt a rendszert, akár mi erőteljesebb szabályokkal lépünk föl, akár a homoszexuálisok közössége kirívóbb magatartást tanúsít, akkor szerintem a mostani békés, nyugodt és egyensúlyi állapot meg fog bomlani.”

– Ez színtiszta fenyegetés. Az elmúlt öt évben a jogfosztások és a hátrányos intézkedések mind úgy zajlottak, hogy kiválasztottak egy megbélyegezni szánt csoportot, mondjuk a hajléktalanokat vagy a cigányokat, a többi embernek meg azt üzenték: te szerencsére nem vagy tagja ennek a csapatnak, ezért ne aggódj. Az emberek pedig megnyugodtak, nem emelték fel a szavukat. Erre kondicionálták a társadalmat.

– Hasonló stílusban nyilvánult meg a kijelentésre reagálva Ungár Klára is. „Viktorka rekedt hangon hablatyol, megdicséri a nem provokáló meleg társadalmat, és mint az áldozathibáztatók, elmagyarázza, hogy ez miért jó. Fújj! Szájer és Kocsis Máté mit szól ehhez? Biztos egyetértenek, azért bujkálnak.” Ez nem pont az a módszer, ami ellen felemelik a szavukat?

– A téma átvezet egy másik területre: a Nemzeti Együttműködés Rendszere, vagyis a NER eszközei alkalmazhatóak-e a NER ellenfelei által? A miniszterelnök arról beszélt, hogy vége a politikai korrektségnek, nincsenek tabuk, a halálbüntetés és a bevándorlók kapcsán minden kérdés feltehető. Hát akkor tessék, véli Klári: viselkedjünk úgy veletek, ahogy ti velünk.

– És ez helyes?

– Nehéz morális dilemma. Én más utat látok a NER ellen.

– Mit?

– Azt, hogy kivonja belőle magát az ember, jelen esetben nem vesz részt a gyűlölködésben. A minap a bevándorlásellenes kampány plakátjait foglaló PR-cégnél mondott fel az egyik munkatárs, mondván: értékeivel ellentétes, ezért nem asszisztál hozzá.

– Ön is tudja: a gyűlöletkeltés kommunikációs eszköz is lehet a politika számára. Épp ön állította az egyik írásában, hogy a NER a „kivételes állapot” ideológiájára alapozva működik, amelyben mindig meg kell védeni a hazát egy adott csoport vagy intézmény – Brüsszel, IMF, kommunisták, hazaárulók, civil szféra, legutóbb épp a bevándorlók – fenyegetései ellen. Így tartható fenn a forradalmi állapotot.

– A puszta retorikán régen túlléptünk. Már konkrét jogszabályi változtatások születtek, például a hajléktalanok ügyében. A törvény az ő esetükben nem cselekedetet, hanem egy kényszer szülte életmódot büntet. És majd meglátjuk, mi lesz a menekültekkel.

– Ön az ellenzéki pártok helyében – a PR-es munkatárshoz hasonlóan – kilépne a rendszerből?

– Abszolút! Csak annak lenne értelme. Ehhez képest a komplett magyar ellenzék felesküdött az alaptörvényre, és azóta is asszisztál a bohóckodáshoz, amit a magyar parlament művel 2010 óta. A pártok még mindig úgy tesznek, mintha a normalitáson belül mozognánk. Bár elvileg megbukott a kétharmad, a kétharmados törvények mégis rendre átcsúsznak, mert ide-oda szavaznak, hiányoznak, nem nyomnak gombot a képviselők. Semmi értelme, hogy törvényjavaslatokat adnak be, hiszen alapból leszavazzák mindet. A pártoknak inkább azzal kéne foglalkozniuk, hogy egy következő választás után – ha nem lesz kétharmados többsége az ellenzéknek – hogyan bontják le ezt az alkotmányos berendezkedést. Az ellenzék figuráiról azt sem tudnám megmondani, mit gondolnak a bevándorlásról vagy bármilyen más ügyről. Biztos úgy ítélik meg, el lehet itt lébecolni. Annak sincs értelme, hogy folyton csak mennek a fideszes retorika után. A másik probléma, hogy a magyar társadalom azt a példát látja maga előtt: minden rossz megúszható, kibekkelhető, a sikeres viselkedés a megalkuvás és az ellenállás kudarcra van ítélve. 1957. május elsején, fél évvel a forradalom vérbe fojtása után százezrek vonultak a Hősök terén. Pozsgai Imre pedig most arról beszél, hogy egy kézzel bontotta le a keleti blokkot. A mostani ellenzék is ezt csinálja: kiút helyett megalkuvást hirdet. A rendszer kizárólag azért működik, mert évtizedek óta nincs más példa – ezért reménykeltő az ellen-plakátkampány. Megmutatja, hogy nem kell mindenbe beletörődni.

– 2009-ben, lemondása után egy interjúban azt mondta: elfogytak a témák, amiket az SZDSZ hitelesen tudna képviselni. Olyan terméket pedig nem lehet eladni, amit az emberek nem szeretnek. Márpedig az emberi jogi ügyek ilyenek. Akkor min is csodálkozunk?

– 2009-hez képest ma teljesen más a helyzet. Az emberi jogok megsértését ugyanis a saját bőrünkön tapasztaljuk: magánnyugdíjpénztár-lenyúlás, trafikügy, a köz- és a felsőoktatás lerombolása. A közmunkát minden párt támadja, miközben elődjét Gyurcsány Ferenc és egykori párttársa, Szűcs Erika vezette be az Út a munkához programmal. Én 2008-ban is elleneztem, mert már akkor látszott, hova vezet: megbélyegzéshez, stigmatizációhoz és közpénzből végzett értelmetlen munkavégzéshez.

– Egykori SZDSZ-es döntéshozóként nincs felelősségük a kialakult helyzetért?

– Van. 2009-ben azért távoztam a pártból, mert ügyvivőként az volt az álláspontom, hogy előrehozott választásokra van szükség. Akkor már egy éve az állampolgárok többségének akaratával szemben regnált az MSZP az SZDSZ „külső” támogatásával. Nem volt legitimitása, nem volt iránya: jött a száz pont, a tizenhárom pont és ki tudja, még mi minden. L’art pour l’art kormányzás zajlott. A polgárok azt érezhették, hogy a politikusok nem csinálnak semmit. És ma is ezt gondolják az ellenzékről. Ugyanaz a távlati gondolkodás nélküli politizálás zajlik. A baloldalnak fogalma sincs arról, mit kéne tennie. Ma csak a Jobbikról tudni, mit akar ebben az országban.

– És a civilek?

– A rendszer egyetlen pozitív hozadéka, hogy a marginalizált csoportok egymásra találnak. Igaz, a netadó megbuktatásán kívül nem tudnék az elmúlt öv évből más ügyet említeni, ami után a kormány meghátrált. És ez az eredmény sem a pártokhoz kötődik.

– Juhász Péter „bement a rendszerbe”, V. kerületi tevékenysége az ellenzékből talán a legeredményesebb.

– Ő sem módosító javaslatokat ad be, hanem információt szerez és feljelentéseket tesz. Igaz, ezt valóban minden képviselő megtehetné. Annak még lenne értelme.

– Visszatér?

– Jelenleg nincs olyan párt, amelyik a NER-en kívül politizálna, így hiába hívtak, ennek nem látom értelmét.