Kontárvilág

- Valóban egy tollvonással szüntette meg az állam az okleveles grafológus-szakképzést?
Agárdi Tamás: Igen. A döntés derült égből lórúgás. De rögtön összefogott a grafológustársadalom. Kényes szakma a miénk, az emberek bizalommal fordulnak hozzánk: kézírásuk révén olyan személyiségvonásaikat is láthatjuk, amelyeket nem biztos, hogy meg akarnak nekünk mutatni. Hihetetlen tapintat, felelősségérzet kell ahhoz, hogy valaki kellő szakértelemmel kezelje a rábízott információkat. Ezért is lényeges, hogy az állam kontrollálja a megfelelő szintű grafológiai vizsgát.

- Hiszen az államilag elismert grafológus-oklevél a garanciát is jelenti.

Agárdi Tamás: Pontosan. És az állam azzal, hogy most nem vállal garanciát a grafológiára, árt a grafológusoknak. De még inkább azoknak, akik ezután keresnek föl grafológusokat. Mondok példát. Kézírásból nem könnyű „kiolvasni” az öngyilkos hajlamot. Hallgatóink a harmadik-negyedik félévben már felismerik kézjegyből az önromboló attitűdöt. Ám ha ezt elmondanák a kliensnek, azzal komoly károkat okozhatnak. Vagyis: tudnunk kell, mit bír el az ügyfelünk, mit lehet közölni vele, és hogyan. Csakhogy mostantól az alulképzett grafológus is adhat tanácsot, sőt még képezhet is: a képzetlen képezi a még képzetlenebbet. De az OKJ-s képzésből nemcsak a grafológia esik ki, még egy sor fontos szakma. A grafológia azért került fókuszba, mert olyan szakma, amely sokat segít. Viszont ha sarlatánok űzik, sokat árthatnak.

- Meglepi a döntés a büntetőjogászt?

Sándor Zsuzsa: Elkeserítő az egész. A büntetőjogban, de a jog más területein is szükség van a grafológusokra. A bíró kicsit mindig kiszolgáltatott a szakértőnek – minden szakértőre vonatkozik ez –, hiszen támaszkodnunk kell a véleményére. Mostantól nem lehet majd tudni, milyen képzésben vett részt a grafológus szakértő, aki megjelenik a tárgyaláson: legális-e a képzettsége, és ki vállal garanciát a tudásáért?

- A grafológia – egy rövid definíció szerint – „egyedülálló, korszerű módszerekkel bíró emberismereti tudomány, amely a kézírás alapján dolgozik”. Túl a jogon, még milyen területeken hasznosulhat a grafológia?

A. T.: Csak néhányat említek: munkaköri alkalmasság, pályaválasztás, de párkapcsolat, párválasztás, párterápia esetén is. Én pszichológusként és grafológusként is ténykedek. A pszichológus eszköztára kiegészülhet az írásvizsgálattal is.

- Az orvost akár félrevezethetjük is azzal, hogy jaj, itt nagyon fáj, ne tessék nyomni, miközben csak szeretnénk néhány táppénzes napot. Megtéveszthető a grafológus is, ha mondjuk, négy különféle aláírásból kell ráismernie a kliens igazi énjére...

A. T.: Minden szakmában, így a mienkben is vannak tudatos „átverési kísérletek”. Főként bűnügyekben. Az igazi szakértőnek előbb-utóbb rá kell jönnie arra, ha valami nem stimmel. Persze a grafológus nem ránézésre állapít meg dolgokat: kontrollméréssel is követi, hogy az illető hazudik-e, vagy sem. Nyilván a grafológusnak is kötelező a kézeredet azonosításában elmélyedni. S miként a pszichológus azt mondja, egy teszt nem teszt, a grafológus írásszakértő is állítja: egy jel nem jel. A jó szakember több és különféle időpontból származó írásmintát elemez. Kézírásunkban egyszerre jelen vannak a velünk született tulajdonságaink, a szerzett, tanult tulajdonságaink és az állapottulajdonságunk. Azaz: vannak írásjegyeink, amelyek évtizedek során alig változnak, s akadnak, amelyek egy mondat hatására is átalakulnak. Ezen alapul a grafometriás hazugságvizsgálat, amikor, mint a poligráfnál, soroljuk a különböző sokkoló kérdéseket, hogy maga szúrta le, maga fojtotta meg, maga ütötte agyon kalapáccsal, és nézzük az illető írásreakcióját.

S. Zs.: Én a saját szakmámból hoznék példát, nyilván név nélkül. Egy ügyemnek képzőművész volt az egyik vádlottja. Gyönyörűen rajzolt, festett. Egy iratról kellett megállapítani, ő készítette-e, vagy sem. Ez írásszakértői kérdés. A képzőművész teljesen biztos volt a képességeiben, hogy sem grafológus, sem írásszakértő nem tudja majd rábizonyítani, ő készítette az inkriminált okiratot. Hosszú vizsgálat volt, a szakértő sok iratot, sok kézírást összevetett, és meggyőző érveket sorakoztatott föl, amelyek a művészre jellemző írásjegyek az okiraton. Nem is értem, hogy mostantól majd minden kontroll nélkül bárki belekerülhet például írásszakértőként az Országos Szakértői Névjegyzékbe.

A. T.: Az igazságügyi szakértőnek egyebek mellett megfelelő végzettség is kell.

S. Zs.: De mi lesz most ez a megfelelő végzettség?

A. T.: Jó kérdés. Nem tudom a választ. A minisztérium illetékesei elintézték a dolgot azzal, hogy majd a piac eldönti. De a piac az igénytelennek és az olcsónak kedvez. Olyan ez, mint ha holnaptól megszűnne az orvosi egyetemeken az állami vizsgáztatás, s közölnék, majd a piac eldönti, ki a jó orvos. És az operál, akinek szebb a mosolya, jobb a marketingje. Nonszensz!

S. Zs.: Rémes asszociációm van. Az ötvenes években a pszichológiát és a szociológiát eleinte kvázi tiltották, és később sem tekintették igazi tudománynak. Mintha az állam ma nem tekintené valódi tudománynak az írás szakértését, és ezért mellőzi. Lehet ilyen motivációja is a döntésnek. De hát ma Magyarországon az egész jogalkotási folyamat tragédia. Valaki kitalál valamit, és azt szakmai egyeztetés nélkül, önkényesen tűzön-vízen keresztülviszi.

- Mit tehet még a szakma? Mit a társadalom? Hiszen mindannyian érintettek vagyunk: bármikor szükségünk lehet grafológus szakemberre saját igazunk bizonyításához.

S. Zs: Ha ez így megy tovább, a bíró egyre kiszolgáltatottabbá válik. Nagyon komoly rutin kell ahhoz, hogy egy szakértő véleményéről a bíró megállapítsa: az bizonytalan, és inkább más szakértőt kér. Ez a rutin most hiányozni fog, hiszen az „öreg rókákat” lapátra tették és teszik is még. Nem bántom a fiatalokat, sok a jó bíró köztük, de bizony évtizedek kellenek a kellő tapasztalathoz, hogy ha nem értek teljesen valamihez, bizony szimatot kapjak, és azt mondjam: na, ezt én nem hiszem el. Az igazságszolgáltatásnak nagy csapás lesz a grafológus-szakképzés törlése.

A. T.: De nem adjuk fel! A Magyar Írástanulmányi Társaságon belül megalakult a Grafo Grémium, egy szakmailag ütőképes csapat, és keményen küzdünk az állam képviseletéért. Nagyon rossz döntést hozott az állam, amikor kivette ezt a szakmát az OKJ-ből.

- Ha grafológus lennék, azért én megnézném az aláírását annak, aki ezt a döntést hozta az Emberi Erőforrások Minisztériumában.

A. T.: Megnéztük...

- Gondolom, az oktatási államtitkárság egyik főosztályán történt...

A. T.: Igen, de nevet nem mondanék. Pszichológusként, grafológusként meg kellett tanulnom az érzelmeimet függetleníteni. Az ökölvívó is sérülékenyebb a ringben, ha forró fejjel lép be oda. n