Kiss Róbert emlékére

„Mindig szerettem az emberek problémáival foglalkozni, és mindig voltak elképzeléseim arról, hogyan tehetem jobbá életkörülményeiket. Ahhoz, hogy valamit elérhessünk, vízió, szándék és akarat kell. Ez nálam általában megvan, még akkor is, ha olyasmiről van szó, amit mások megvalósíthatatlannak gondolnak.” Tavaly, a választási kampányban beszélt így, amikor a terézvárosi polgármesterségért küzdött. Éjt nappallá téve korteskedett, de mocskolódásban, negatív kampányban sosem volt hajlandó részt venni.

Mindig példát mutatott a környezetért való egészséges aggodalmával is. Nemcsak a jelenért érzett felelősséget, de a jövő generációjáért is. „A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön” – ő e gondolat szellemében élt. Szívügye volt a megújuló energia bevezetése és támogatása, melyért még oly sokat szeretett volna tenni.

2015. április 24-én váratlan betegség következtében hunyt el. Ötvennégy év jutott neki. 1960-ban született Szolnokon. 1964-ben a család Dunakeszire költözött, 1978-ban érettségizett a Kvassay Jenő Út- és Hídépítési Szakközépiskolában, Terézvárosban, ahol első városismereti versenyén ismerkedett meg a kerület építészeti és kulturális értékeivel. „Az Andrássy úton a Bajcsy-Zsilinszky úttól végigsétálva mindig úgy éreztem, kitágul előttem a világ. Érdekes bemenni és szétnézni a mellékutcákban. Megcsodálni azokat az értékeket, amelyeket Terézváros őriz. Negyven éve, az első „városismereti” versenyem óta el-elnézem azokat a csodákat, amelyeket kerületünk rejt magában” – fogalmazott egyik utolsó interjújában.

Később családjával Terézvárosban élt és önkormányzati képviselőként is itt dolgozott. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán három szemesztert elvégzett, majd beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1986-ban jogi diplomát szerzett.

Rövid MDF-tagságot követően 1989 februárjában belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe. 1989 júniusában az SZDSZ-zöldek alapító tagja, 1990-től országgyűlési képviselő, majd 2002-től Dunakeszi Önkormányzatának képviselője volt.

Tavaly a baloldali pártok közös listájáról nyerte terézvárosi képviselői mandátumát. Az utóbbi időszakban a Szolidaritás elnökségi tagjaként tevékenykedett.

Meggyőző és szerény szakemberként gyorsan elnyerte mindenkori hallgatósága bizalmát, olyan politikussá vált, akinek nem vakon hisznek, hanem észérvekkel nyeri el a bizalmat. Optimizmusa megingathatatlan volt: az őszi kampány alatt, és később, a képviselői munka során mosolyogva mondogatta: „ha olyan dologgal állunk szemben, amit befolyásolni nincs erőnk, minek foglalkozzunk vele?” Ha viszont egy probléma megoldódott, máris a közös továbbgondolkodásra buzdított.

Semmilyen rosszindulat, balszerencse nem zökkenthette ki lelki nyugalmából.

Nyugodjék, ahogy élt, békében.

Csabai Bende Orsolya – Soproni Tamás