Hatalomátvételről beszélt Vona a Der Spiegelnek

Minden hónapban egy napot segédmunkásként dolgozik az ország különböző településein, hivatalosan azért, hogy megmaradjon a kapcsolata az egyszerű emberekkel. A szélsőjobbos botránypárt, amely egyszer zsidó polgárok összeírását követeli, másszor Európa-lobogót éget, megint másszor feketébe öltözött századokkal vonul fel, le akarja vetkőzni magáról ezt a képet. Már régóta azt követi, hogy a program ugyan bőven jobbos és radikális marad, ám ezt nem náci garázdaság formájában kommunikálja. Amióta tavaly februárban megindult a cukiságkampány, jócskán megnőtt a támogatók tábora.

Az egykor oly hatalmas Fidesztől már csak néhány százalék választja el a Jobbikot, amely jelenleg a francia FN mellett Európa legsikeresebb szélsőjobbos ereje. Az okok sokrétűek: a párt tisztának és el nem használtnak számít, nem tapadnak hozzá korrupciós ügyek. Évek óta széles körben folytat helyi akciókat. 35 év alatti híveinek többsége elutasítja a bejáratott pártokat, egyetlen alternatívának a Jobbikot tekinti a megcsontosodott magyar politikai elittel szemben.

A legfőbb tényező azonban az, hogy Orbán és a Fidesz évek óta egyre inkább szalonképessé teszi a rivális programját, zavartalan átveszi azt, kezdve a radikális szegény- és kisebbségellenes szociálpolitikától a büntetést és a rendet célzó törvényeken át egészen a nacionalista, Európa-ellenes, soviniszta és idegenellenes megnyilatkozásokig. A miniszterelnök legutóbb azt követelte, hogy tartsák napirenden a halálbüntetést, majd konzultációt kezdett a bevándorlásról. Az idevágó kérdő kérdőív úgy uszít a menekültek és a migránsok ellen, ahogyan azt csak a szélsőjobb szokta. A Jobbik azonban mostanában már nyugodtan veszi tudomásul, hogy ellopják az ötleteit. Vona szerint téves a kormány stratégiája.

A folyóirat honlapja külön is közreadta a Vona Gáborral készült beszélgetést, a cím: A hatalom átvételére készülünk. Pedig a politikus korábban elzárkózott attól, hogy német újságoknak adjon interjút, éspedig arra hivatkozva, hogy azok túlzottan bírálók, az idézeteket kiragadják az összefüggésekből, vagy éppen barátságtalan, elutasító, ellenséges szövegkörnyezetbe ágyazzák. A Jobbik azonban most nyitni szeretne a Nyugat és főleg Németország felé, amit nyugodtan lehet a fideszes keleti nyitás ironikus ellenpontozásának tekinteni.

A szerző először Novák Elődnél és Gyöngyösi Mártonnál próbálkozott, de ők nemet mondtak. Kötélnek állt viszont Vona Gábor. Mint mondta, tőlük nem kell senkinek sem félnie, sem a zsidóknak, sem a cigányoknak. Ajtaja nyitva van minden kisebbség képviselői előtt. Ők mindenkit tiszteletben tartanak. Megismételte, hogy konzervatív néppártnak tekintik magukat, élhető, büszke és független Magyarországot akarnak. Ő maga pedig helyesli az értékközpontú, konzervatív demokráciát.

Az eredményeket annak tulajdonítja, hogy éveken át sokat dolgoztak, illetve hogy néppárttá alakultak, azaz megőrizték az alapértéket és a programot, de közben széles polgári rétegeket elfogadható stílusban szólítottak meg. A tartalmat tekintve azonban semmi sem változott. Viszont most már következetesebben fellépnek a saját soraikban az elfogadhatatlan kijelentések és akciók ellen.

Vona szerencsétlennek nevezte, hogy Gyöngyösi Márton a parlamentben lévő zsidók összeírását sürgette, de szerinte csupán arról volt szó, hogy felmérjék: ki izraeli állampolgár a képviselők közül. De abban semmi kivetnivalót nem talál, hogy megtudják, a honatyák közül kinek van másik állampolgársága is a magyaron kívül, legyen az bármilyen. Úgy gondolja egyébként, hogy Gyöngyösi megfogalmazásába sok mindent beleértelmeztek. Vona ugyancsak hibának tartja, hogy kollektívan elítéljék a cigányságot, bár ettől még létezik és sok sebből vérzik a magyar–cigány-együttélés problémája.

Emlékeztet arra, hogy elhatárolódtak attól a képviselőjüktől, aki beleköpött a Duna-parti cipőemlékműbe. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy előítéletet más pártoknál is tapasztalni, de az ilyen ügyeket a sajtó mindig csak akkor veri nagydobra, amikor az a Jobbiknál jelentkezik. A cigánybűnözés fogalmát pedig nem ők találták ki, az kriminológiai fogalom. Vona egyetért azzal, hogy a romák többsége bűnöző, aki különféle bűncselekményekből tartja fenn magát, és hogy erről beszélni kell.

A továbbiakban a pártelnök szólt arról, hogy nálunk és másutt a holokauszt emlékét, sajnos, aktuálpolitikai nyilatkozatokra aknázzák ki, mert nem lehet felépíteni a jövőt. Hangsúlyozta ugyanakkor, a Jobbiknál nincs helyük azoknak, akik másokat kollektívan elítélnek vagy üldöznek. Ettől azonban nem tartja szükségesnek Kulcsár Gergely kizárását. Nekik nem emberek, hanem jelenségek ellen kell harcolniuk. Arról pedig nem tehet, hogy bizonyos civil társszervezetek mit gondolnak, náluk nincs helye semmiféle totalitárius szellemnek. (A kérdés szélsőjobbos és neonáci szerveződésekre vonatkozott – a szerk. megj.)

A Jobbik arra igyekszik rávenni az EU-t, hogy jobban tartsa tiszteletben a nemzeti önazonosságot és a függetlenséget, továbbá tegyen többet az eddiginél a keleti tagállamok gazdasági növekedésének elősegítésére. A kiválás egyébként sem lenne egyszerű. Vona ennél a pontnál mentegetni igyekezett, hogy Novák Előd pár éve elégette az unió zászlaját. A NATO-kilépésről szerinte népszavazásnak kellene döntenie.

Ami a Fideszt illeti, arról úgy látja, hogy megpróbálja elcsábítani a párt szavazóit, ezért veszi át Vonáék programját. Ám nem hiteles, és az emberek a szavahihetőséget díjazzák. Amúgy a pártelnök is egyetért azzal, hogy Európában beszélni kell a halálbüntetésről, amit referendummal kell lezárni. Ő maga igennel voksolna.

(Forrás: Szelestey Lajos)