Életfogytiglani börtönre ítélték a Teréz körúti robbantót

Életfogytiglani, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte első fokon a Fővárosi Törvényszék a 2016-os budapesti Teréz körúti robbantás elkövetőjét, aki tettével két rendőrt akart meggyilkolni. P. László legkorábban 25 év múlva szabadulhat. Egyaránt bűnösnek találták emberölés kísérletében, robbanószerrel való visszaélésben és terrorcselekmény előkészületében. A vádlott az előző tárgyaláson kérte az eljárás távollétében való megtartását, azt is bejelentette, nem kíván élni az utolsó szó jogával.

P. László 2016. szeptember 24-én késő este Budapesten, a VI. kerületi Teréz körúton a járdára tett egy táskát, amelyben robbanószerkezet és a robbanás hatását fokozó nagy mennyiségű szög volt. Amikor a szokásos útvonalon haladó egyenruhás rendőrök a táska közvetlen közelébe értek, a vádlott távirányítással felrobbantotta a pokolgépet, hogy megölje a két járőrt és elvegye lőfegyvereiket.

A két járőr súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett, de végül sikerült felépülniük. Az ügyészség többszörös emberölés kísérletével, robbanóanyaggal való visszaéléssel és terrorcselekmény előkészületével vádolta meg. Utóbbival azért vádolták meg, mert laptopján egy olyan, a Belügyminisztériumnak címzett e-mailt találtak, amelyben egymillió eurót követelt, ellenkező esetben újabb robbantásokat helyezett kilátásba. A levelet azonban végül nem küldte el.

P. László az első tárgyaláson már visszavonta a korábban a rendőrségen tett vallomásait. A kihallgatási jegyzőkönyvekből egy magányos, súlyos paranoid tüneteket mutató, ugyanakkor rendkívül precíz, akkurátus ember képe rajzolódik ki, aki hosszasan, részletesen, minden körülményre kiterjedően tárta fel a rendőröknek a motivációit, a robbanószerkezetek elkészítésének folyamatát a kísérletezéstől kezdve a bombatámadás helyszínének kiválasztásáig. Több robbanószerkezetet is készített, a rendőröknek pedig azt vallotta, hogy eszébe jutott, pénzt is lehetne keresni egy robbantással, például egy ATM-automata feltörésével.

Különös vallomásai, illetve a tárgyalásokon tanúsított furcsa viselkedése, megjegyzései miatt igazságügyi elmeszakértő vizsgálta meg, de beszámíthatónak nyilvánították. Ügyvédje ennek ellenére kitartott álláspontja mellett, amely szerint P. László szociopata és Asperger-szindrómában szenved. Az üléseken sokszor zavarban lévő, túlmozgásos kamaszként viselkedett, akit sokszor a bíró figyelmeztett, mert unottan, flegmán válaszolgatott a kérdésekre, egy alkalommal pedig lefeküdt aludni a padon.

Máskor pedig nem volt hajlandó érdemi védekezésre, hanem a lélekvándorlásról akart beszélni a bíróval.

P. László az egyik tárgyaláson azt mondta, hogy "kínozzák", illetve nem hagyják aludni a börtönben. A rácsok mögött a férfi cellatársa öngyilkosságot kísérelt meg, amit P. László tétlenül nézett végig.

A kihallgatási jegyzőkönyvek szerint P. László a műszaki ismereteit egy kétéves, repülőgépész tanfolyamon alapozta meg, ám végzettséget nem szerzett. Édesapjával korábban a dél-amerikai Uruguayban élt egy ideig, illetve dolgozott Olaszországban is. A tanfolyamról kilépve nem állt munkába, hanem visszaköltözött apjához, akivel problémás volt a viszonya.

A fiatal férfi meg volt például róla győződve, hogy apja megfigyelteti őt, amiben a nagyapja is közreműködik, aki rendőr. Ezt arra alapozta, hogy szerinte apja Uruguayban megfigyeltette az élettársát.

P. László azt is állította, hogy apja és anyja korábban megrendezte az egyik összeveszésüket, sőt, abban sem volt biztos, hogy génjei „nem egyeznek meg apja és anyja génjeivel”. Korábbi munkái során a fiatal férfi jelentős mennyiségű készpénzt szerezhetett – a rendőrök 3000 eurót foglaltak le nála –, mert munka helyett saját autójával járta az országot. Ez alatt folyamatosan azt gondolta, hogy megfigyelik őt különböző személyek. A robbantásra készülve gyakran járt Budapesten, ahol egyszer például egy erdős részen aludt, mert úgy gondolta, az nem feltűnő.

Egy 2017-es kihallgatásán már kifejezetten a paranoid skizofréniára utaló megjegyzéseket tett. Arról beszélt, hogy szerinte a gondolatait is megfigyelik, látják, a cselekedeteit pedig irányítják. Sőt, nem zárta ki, hogy chipet ültettek a fejébe. Ám a vallomástétel során végig nevetgélt.

- Miért viselkedjek komolyan? Az egész életemben hazudtak nekem - mondta egyik tárgyalásán.

Az egyik, kissé zavaros vallomásában az állandó megfigyeltetését összefüggésbe hozta a robbantással. Nem zárta ki például, hogy a Teréz körútnál általa megölni kívánt rendőrök is részt vettek a megfigyelésében, de nem érzett irántuk indulatot, sőt, úgy gondolta, megvezették őket. A rendőrök felrobbantása után a lőfegyvereiket akarta megszerezni, de amikor a testekhez lépve meglátta, hogy még élnek, de nem véreznek, állítása szerint megijedt és elhagyta a helyszínt.

Eredeti terve az volt, hogy a Nyugati pályaudvarnál járőröző katonákat támadja meg, de végül erről letett, mert tartott a túl sok civil áldozattól.

A Teréz körutat azért szemelte ki, mert a járda mentén mély beugrók voltak, ahol el lehetett rejteni a bombát, illetve koncentrálni lehetett a robbanás erejét a mellette elhaladó rendőrökre.