Az Orbán-kormány tudósklubot csinálna az MTA-ból, megalakul a bölcsészet- és társadalomtudományi kamara

2019. január 15. 22:06 - szerző: Bíró Veronika

Kutatói fórumot tartottak az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontban Lovász László, az MTA elnökének részvételével. A fórumot váratlanul hívták össze, de egy szó sem esett a kutatókat érintő, most indult kutató-hálózati átvilágításról.

Több órás kutatói fórumot tartottak ma délután az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontban, ahol Lovász László, az MTA elnöke is részt vett. A fórumot napirendi pontok nélkül hirdették meg, információink szerint a kutatók sem tudták, hogy pontosan miről lesz szó.

Az MTA tegnap tette közzé honlapján, hogy elkezdődött a kutatóintézet-hálózatának átvilágítása, amelyet a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium kezdeményezett. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a kutatóhálózat alapvető működését veszélyezteti az, hogy 2019. január 1-je óta a finanszírozásuk nincs megoldva, és ez napi problémákat okoz a kutatóintézetek működésében. Az Orbán-kormány ugyanis az ITM-re bízta az MTA kutatásra szánt állami támogatásának a felügyeletét. Lovász László ma azt mondta, hogy 17 milliárd forint hiányzik a működésükhöz.

Palkovics László és Lovász László
Fotó: Magyar Tudományos Akadémia/Szigeti Tamás

Ennek ellenére a fórumon nem esett szó az átvilágításról, illetve arról, hogy mire számíthatnak a kutatók a következő hónapokban, pedig akadémiai forrásunk szerint mindenki erre volt kíváncsi.

A helyzet abszurditását mutatja, hogy maga az MTA elnöke jegyezte meg a fórumon, hogy jó lenne, ha a központban szakszervezet jönne létre a munkavállalói érdekvédelemre. A közalkalmazotti tanács elnöke elmondta a fórumon, hogy a szakszervezet létrehozását elkezdték, már szép számban jelentkeztek is a részvételre a munkatársak. 

A tanács vezetője felszólalásában arról érdeklődött, hogy mi lesz a munkavállalókkal. Lovász László válaszában megjegyezte, hogy nem kell túlfeszíteni a húrt.

Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója arról beszélt, hogy az új rivális kutatóhálózat létrejöttével a központnak meg kell mutatnia, mivel tudja szerepét bizonyítani. Az új koncepció szerint az innovációra, a kutatóintézetek szerepére, az alapkutatások és alkalmazott kutatások szerepére kell koncentrálni, és hangsúlyozta, hogy a központ társadalmi szerepet is betölt, illetve szolgáltatást nyújt a nemzet felé. Lovász László elmondta, hogy a meglévő kutatóhálózatot meg kell őrizni, de az új prioritásokkal együtt kell fejleszteni.

– A dobogós futballcsapatot nem szétszedni, hanem fejleszteni kell

– tette hozzá az elnök.

Fodor Pál azt is hangsúlyozta hogy az MTA BTK pótolhatatlan, nemzeti alapfeladatokat lát el, nagy kiadóval és 25 lappal rendelkezik, egyúttal alakítják az országimázst. Megjegyezte, hogy egyetemi dékánokkal és egy helyettes államtitkárral is tárgyaltak arról, hogy

létrejön a bölcsész- és társadalomtudományi kamara, amely EU-s szinten kötné össze ezen tudományágak képviselőit.

A hivatalos indoklás szerint ezek azok a tudományágak, amelyekre általában nem jut elég pénz és figyelem, így pedig jobban tudnának érvényesülni. A főigazgató ezt hatalmas sikerként tálalta, de információink szerint ez a kutatókat inkább félelemmel töltötte el, mivel semmilyen más információjuk nincsen még erről, nem is hallottak a kezdeményezésről.

A főigazgató arról is beszélt, hogy a fokozottabb nemzetközi jelenléthez angol nyelvű kiadványsorozatot kell indítania a központnak, amihez félmilliárd forintra van szükség. Jelentette be ezt akkor, amikor egyelőre teljesen átláthatatlan az MTA jövője.

– Teljesen szürreális volt. Ott ül több száz ember, egy részüknek egy év múlva valószínűleg nem lesz munkája, legalábbis nem ott. A főigazgató pedig elmesélte, hogy ő 500 milliót kérne, mert van egy sorozat, amit korábban elindítottunk, amire Matolcsy György adott pénzt. Annak viszont már vége, ezért új támogatásra van szükség. És elmondta, hogy 500 millióból mennyi mindent lehetne megvalósítani angolul

– jegyezte meg névtelenséget kérő forrásunk. Az akadémiai munkatárs azt is hozzátette, hogy van némi ellentmondás aközött, hogy azt mondjuk, mi alakítjuk az országimázst, miközben senki nem tud rólunk. A megoldást a főigazgató több pénzben látja, akkor, miközben úgy tudjuk, hogy a rezsi kifizetése is nehézséget okoz az intézeteknek.

Ezután az igazgatók beszámoltak az intézetek működéséről. Információink szerint mintha egymást túllicitálva mutatták volna be, ki mennyire működik együtt a rendszerrel.

– Arról beszéltek, mennyire hasznosak vagyunk ennek a gárdának, mennyire kelleni fogunk. Ez volt az üzenete

– mesélte, hozzátéve, hogy volt, aki a könyvtárak sorsáért aggódott, mire valaki közbeszólt, hogy ez még talán korai, fontosabb, hogy mi lesz az MTA több ezer munkavállalójával.

Az egyik kutató arról kérdezte a vezetőséget, hogy – mivel Palkovics László az MTA elnökének megkerülésével behívatta a kutatóközpontok és önálló kutatóintézetek vezetőit – a főigazgatók elmennek-e a megbeszélésre, egyeztettek-e erről az elnökkel, és milyen feltételekkel tárgyalnak a minisztériummal. Fodor Pál erre azt válaszolta, hogy a főigazgatók tárgyalni mennek, de Lovász László egyetértésével. A tárgyalás után pedig beszámolnak neki.

Szóba került a fórumon a Palkovics László által is hangoztatott akadémiai modell, amelyet orosz mintára itthon is megvalósítanának. Olga Havanova, az MTA BTK Külső Tanácsadó Testületének tagja elmondta, ott az akadémikusokat és a kutatókat szétválasztva a kutatókat egy minisztérium alá besorolták, az orosz akadémia pedig azóta egyfajta tudósklubként működik. A kutatások határozott idejű pályázatokból folynak, a minisztérium felügyelete alatt.

- Tehát ott van egy megrendelő és van egy végrehajtó, itthon Palkovics László is ezt a mintát akarja bevezetni – teszi hozzá forrásunk.

Ezzel kapcsolatban egy akadémikus felszólalt a fórumon, és megjegyezte, hogy antihumánus az az elképzelés, hogy pályáztatással foglalkoztassák a kutatókat. Ahogy mondta, nem lehet 50 év felett állandóan pályázatokból élni, kell egy stabilitás, ami alapot adhat a munkához.

Forrásunk szomorúan jegyezte meg, hogy munkatársaival úgy látják, a vezetőség nem tudja őket megvédeni.

– Többekkel egymásra néztünk, ilyen társasággal a sorsunk meg van írva, nem tudunk mit csinálni. Nem is akart már senki felszólalni több mint két óra után. Mintha egy másik bolygón lettünk volna, beszéltek a levegőbe

Megjegyezte azt is, hogy a végén azt sem értették, hogy miért hívták össze őket.

– Azért, hogy elmondják, mennyire vagyunk jók?