A főapát missziója
1946. január 26-án Sopronban, polgári családban született. 1964-ben lépett be a Szent Benedek Rendbe. 1971-ben Pannonhalmán szentelték pappá, 1989-ben Esztergomban avatták püspökké. 1990 és 1993 között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. 1991 óta főapát Pannonhalmán. Eddig háromszor, 2002-ben, 2009-ben és 2014-ben hosszabbították meg tisztségét. 1976-ban az ELTE BTK-n történelem–német szakos tanári diplomát szerzett. 1985-ben ugyanott doktorált, majd 1997-ben habilitált, PhD tudományos fokozatot szerzett. Benedek rendi szerzetes, aki a Regula szabályai szerint és szellemében éli életét, végzi munkáját, vezeti, irányítja közösségét a Márton-hegyen. Katolikus főpap, aki túllép Pannonhalma határán, példát ad és irányt szab nyájának, híveinek, népének. Ugyanakkor tanár, pedagógus, hittudós, közösségszervező és irányító, közéleti személyiség. Őt köszöntjük hetvenedik születésnapján.
A pannonhalmi konzisztórium nagy asztala körül meghívására gyakran helyet foglalnak tudósok, világi értelmiségiek, művészek, egyházi méltóságok és különböző politikai pártok képviselői. Ilyenkor a megbeszéléseket, a különböző nézetek ütköztetését, a vitákat áthatja a „genius loci”, amit Várszegi jelenléte, személyisége, megoldást és konszenzust kereső bölcsessége sugároz. Ő valóban mély árkokat temet be – de legalábbis hidat épít rajtuk.
Jól érzi magát Pannonhalmán Esterházy Péter és Spiró György éppúgy, mint Erdő Péter, Köves Slomó, vagy a Göncz Árpád által létrehozott és ma Lengyel László által szervezett Kék szalon társasága is.
Nem függ a mindenkori politika akaratától, a különböző kurzusok érdekeitől, mesterséges, időnként erőszakos kanonizálási törekvéseitől. „A politika megbuktatja önmagát” – vallja, az emberség és a szilárd hit időtlen, iránytűt ad, békét teremt hirdeti.
(Békesi László írását a 168 Óra csütörtöki számában olvashatják.)
