98 százalékos szívatás: Orbánék tesznek az AB-ra

A 98 százalékos végkielégítés-adó 2010-ben a Fidesz-kormány egyik első intézkedése volt, a kormánypárt által „pofátlannak” minősített végkielégítésekre visszamenőleges hatállyal vetették ki. A rendelkezés a politikai kinevezetteket, valamint a felmentett köztisztviselőket és közalkalmazottakat is fizetésre kötelezte három és fél millió (vezetők esetében kétmillió) forintos összeg felett. Az Alkotmánybíróság (AB) többször is megsemmisítette a visszamenőleges hatállyal meghozott jogszabályt, mire a Fidesz módosította az alkotmányt, illetve korlátozta az AB jogkörét.

Számos kritika érte a Fideszt, miután kiderült, hogy „személyre szabott” jogalkotást folytat, és egy-egy saját emberét – például a pénzügyi felügyelet és médiahatóság vezetőjét – külön rájuk szabott törvénymódosításokkal igyekezte megvédeni a büntetőadótól.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2013-ban több határozatában is kimondta: ellentétes a magántulajdon védelmének elvével a közszférában a végkielégítésekre kivetett 98 százalékos különadó. Az Országgyűlés múlt év decemberében 2014. január 1-jei hatállyal az addigi 98 százalékról 75 százalékra csökkentette a különadót, azt hangoztatva, hogy az EU-n belül Franciaországban legitimnek számít a 75 százalékos különadó.

Idén februárban az AB Alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe ütközőnek nyilvánította a 98 százalékos különadóra vonatkozó törvényi rendelkezést. A határozat ugyanakkor mindössze annyit rögzített, hogy a 98 százalékos adókulcs túl magas, nem foglalt állást arról, hogy mi az elfogadható mérték.

Áprilisban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon megszületett az első jogerős döntés arról, hogy az államnak vissza kell fizetnie a 98 százalékos különadót.

Annak a pernek a nyertese feltehetően már korábban, az AB határozat előtt indította az ügyet, ezért ő a „folyamatban lévő” ügyek kategóriájába került. Ez és az ehhez hasonló ügyek azonban csupán az esetek elenyésző részét teszik ki. A nagy többség (néhány ezer emberről lehet szó) ugyanis akkor nem perelt, de olvasónkhoz hasonlóan most ők is mozdulnának az AB-határozatra. Ám, mivel nekik nincs „folyamatban lévő” ügyük, a kormány rájuk nem kívánja értelmezni az AB-határozatot.

Az már csak adalék, hogy ügyvédi vélemény szerint ugyanakkor ha valaki most kéri vissza a pénzét a NAV-tól, ha elutasítják, fellebbez, majd annak ismételt elutasítása után perel, akkor ugye lesz éppen „folyamatban lévő ügye”, amire, bírói mérlegelés függvényében, már vonatkozhat az AB-határozat szűk értelmezése is.

A felperes ügyvédje akkor elmondta: a bírósági döntésből az következik, hogy a végkielégítést sújtó különadót teljes egészében vissza kell fizetni, vagyis abból nem vonható le az általános szabályok szerinti adó sem. Hozzátette: az AB határozata ellenére automatikusan senki sem kapja vissza a pénzt, azt a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól (NAV) vissza kell igényelni, mégpedig az AB határozatának kihirdetésétől számított 180 napon belül.

Így tett olvasónk is, akinek kormánytisztviselői jogviszonyát 2011-ben felmentéssel megszüntették, és nyolchavi illetménynek megfelelő összegű végkielégítésre jogosították. A 98%-os különadóra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján a megállapított végkielégítés mindössze 2%-át kapta meg. A közelmúltban beadvánnyal fordult az adóhatósághoz, hogy a különadónak megfelelő, jogellenesen levont összeget a NAV fizesse vissza. Levelének másolatát a Nemzetgazdasági Minisztérium ügyfélszolgálatára is elküldte, ahonnan a következő választ kapta: „Az Alkotmánybíróság 6/2014. (II. 26.) AB-határozatában azt állapította meg, hogy az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvénynek 2013. december 30-ig hatályban volt – a 98 százalékos mértéket megállapító – 10. §-a nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért a mérték nem alkalmazható a bármely bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben. A határozat azonban egyáltalán nem érintette magát a különadó-kötelezettséget megállapító említett jogszabály rendelkezéseit: az Alkotmánybíróság visszamenőlegesen nem módosította és nem helyezte hatályon kívül azokat. Mindez azt jelenti, hogy az érintettek számára nem nyílik meg automatikusan a korábbi években megfizetett (levont) adó visszaigénylésének lehetősége. Az ön kérelme tehát nem teljesíthető. Az Alkotmánybíróság döntése nyomán kialakult helyzet értékelése és a szükségesnek ítélt intézkedések meghozatala a júniusban megalakuló új kormány döntési kompetenciájába tartozik.”

A minisztérium tehát továbbra is ragaszkodik ahhoz az értelmezéshez, hogy az ügyben született strasbourgi és hazai alkotmánybírósági határozatok csupán a 98 százalékos adókulcs alkalmazását tiltották meg, a más mértékű elvonást nem.

Az adóhatóság adatai szerint mintegy ezer embert érintett a 98 százalékos adó, ők még mindig a pénzükre várnak. Vannak, akik pert indítottak – nagy valószínűséggel így tesz olvasónk is.