Tamás Ervin: Becsületbeli ügy
Hogy mit és hogyan tett Kósa Lajos Debrecenért, vannak róla különböző sejtések, de tény, mostanában nem bumlizta végig az országot a közszereplésért, s mint utóbb kiderült, hiba is lett volna. Korábban sem vált be.
Mindenesetre Kósa szerint Lázár János becsületbeli ügye lesz Hódmezővásárhely visszaszerzése, s ahogyan az már most kivehető, nem jelent mást, mint kikészíteni a jelenlegi polgármestert, s ameddig le nem mond, vele együtt a várost is.
Könnyen lehet, hogy a vásárhelyiek már most átérzik ennek a komplex szívatásnak minden keservét. Az azonban kétséges, hogy az áldatlan állapot demokráciatorzító, színvonaltalan és közösségellenes voltával tisztában vannak-e. A földharc mindenesetre terjed, túlszámlázások, felesleges megbízások, kitüntetett vállalkozók nevei kerülnek elő a városházi könyvelés akkurátus vizsgálatakor, ugyanakkor a polgármester ellehetetlenítését célzó közgyűlési határozatok sora születik a fideszes többség akaratából. Még a tízemeletes szalagházhoz sem engednek hozzányúlni, hogy az üres lakásokból szociális bérlakás lehessen, mert még mindig érvényben van az a fantaszta és sokat vitatott tavalyi terv, amely szerint az állam 402 milliós támogatásából a panel felső szintjeit majd, ki tudja, mikor, lebontják.
Egyszerre ad és kap leckét mindenki, mert senki nem nyugszik bele abba, hogy előállt a belpolitikailag nehezen értelmezhető, időben egymásra torlódó két választás, amely a mezővárost kiemelte a többi közül, ringlispílbe ültette nem csupán lakóit, hanem az ország politika iránt érdeklődő közvéleményét is. A két váratlan eredmény részben egymásból következett, illetve abból a ködből, amely gomolygott körülöttük. Az események egymásba gabalyodó tanulságait szokás szerint mindenki kizárólag az ízlése, érdeke szerint forgatja, értelmezi, ami általában nem enyhülést hoz, hanem a feszültség növekedését vonja maga után, a lokálisnál szintén tágabb méretekben.
A Hódmezővásárhelyen történtek okkal lephették meg a regnáló kormányt, mert szembesülhettek azzal, hogy a pökhendi, törzsi logikára és preferenciákra épülő, maszatosan gazdálkodó és félelemkeltő világ más lenyomatokat is hagyhat polgárain, mint a meghunyászkodást. Hiba volna pusztán Lázár János nyakába varrni az okokat, mint ahogy későbbi revánsát sem kéne neki kizárólag személyes sikerként elkönyvelnie. Február végén mindenesetre a kormányt leváltani akarók nagy levegőt vehettek, talán több az esélyük, mint azt legbelül érezték. Azután az április eloszlatta a pislákoló illúziókat, s a vereség láthatóan nehézkesen, kisszerűen, sokszor nevetségesen rendezi át az ellenzéki terepasztalt, Orbán Viktor pedig igaza teljes vértezetében indul negyedik ciklusának.
Miközben a teljes egymásnak ugrás, szétforgácsolódás, valamint a túlzott magabiztosság eltakarja Hódmezővásárhely és az azóta történtek könnyen dekódolható üzenetét – könnyen veszélyes zónába érhet a végletekig feszített megosztottság, a társadalom kettészakítottsága. Mert a két, egymásnak szembemenő eredménynek külön is, együtt is van mögöttes tartalma – akik azonban a jeleket csak külön-külön képesek olvasni, s nem hajlandók túllépni a leegyszerűsítéseken, maradnak a szokott képletnél: dárdát elő!
Márki-Zay Péter és Lázár János találkozásaHódmezővásárhelyen mintha ez történne. Márki-Zay Pétert a helyi közéletben fojtogatják, országosan az ellenzéki piedesztálra emelik, és ez utóbbi mintha még inkább ingerelné ellenfeleit. Az elmúlt esztendők sok-sok nagy reménnyel kecsegtető közéleti szereplőt emeltek már a magasba, majd szorítottak perifériára. Néhányan közülük még a nevetségességet is vállalva próbáltak a hírekbe visszakapaszkodni. Lehet, hogy a vásárhelyi polgármester is így jár, bár érettebbnek, higgadtabbnak és makacsabbnak tűnik a többinél. A kormányt ki nem állók manapság a kabátja szélébe kapaszkodnak, repítse őket végre magasabbra, miközben ő egyre földközelibb gondokba ütközik. A választási körzetébe látványosan visszaköltöző főminiszter sincs könnyű helyzetben, mert nem hiheti, hogy csupán a sértésként, rágalmakként megélt Márki-kampány okozta a téli fiaskót, tehetett ehhez hozzá ő és kompániája is nem keveset.
Csillapodik-e benne az indulat, a totális bosszúra szomjazik, vagy kalkulál azzal, hogy a vásárhelyiek megleckéztetése, kiéheztetése újra szülhet vele szemben „csak azért is” hangulatot, amelyet ma még kevésbé riaszt a seregeitől való félelem, mint akkor? Új hadállást foglal-e el, addig sanyargatva szülővárosát, míg Márki-Zay fel nem adja? Magyarán lemásolja-e kicsiben egykori főnöke 2002-es döntését, mely szerint az ellenfélnek tilos megkegyelmezni, a küzdelem az utolsó csepp vérig tart, vagy a centrális erőteret hátrahagyva más úton indul el, amit, tesztelve egy lehetséges alternatívát, már most jelezni akar? Felmérheti, van-e erre fogadókészség az elmérgesedett helyi és országos viszonyok közepette, ráadásul olyan megoldást bemutatva, amelynek köszönhetően legalább az önkormányzati választásokig lecsendesíthetők a szembenállók, s amivel nyer a város? Vajon egy ilyen különös békekötés beváltható-e számára politikai tőkévé?
Lehetséges, hogy túl nagy a kockázat, s Lázár ezt nem vállalhatja még akkor sem, ha legyűri a saját természetét. Ám az indulatok végletes felkorbácsolásában sem érdekelt, s a város kivéreztetésében sem. Az ütközőzónából való kitörés két úgymond konzervatív, keresztény szellemiséget fennen hirdető embernél persze csak látszólag könnyebb, már csak azért is, mert támogatóik tábora, úgy tűnik, ennél jóval összetettebb. Márki-Zay mintha képes lenne átlépni bal- és jobboldali árkokon, s ennek lépten-nyomon hangot is ad. Láthatóan az ő nagy kísérlete sem fejeződött be az áprilisi választás kudarcával.
Brutális kiiktatása az alföldi város közéletéből kétélű fegyver, küzdelmét bukása még inkább országos méretűvé növelheti, s aligha fog kihátrálni, visszavonulva népes családja körébe.
Ne ringassuk magunkat ábrándokba, tartózkodjunk „a tűpontos” előrejelzéstől, kik mit és hogyan fognak cselekedni ebben a sokszereplős helyi sakkjátszmában. Bitang nehéz lesz pattra játszani. Kósa Lajos persze habozás nélkül mattot jósol, mert szerinte Lázár becsületbeli ügye megszabadítani kedves városát Márki-Zaytól. Márpedig ő csak tudja, mi is az a becsületbeli ügy.
