Miközben az Orbán-kormány a Honvédkórház vezetésére mutogat, a teljes magyar betegellátó-rendszeren eluralkodik a feszültség

Gulyás Gergely az intézményvezetésre bízná a túlmunkák nyomán kialakult feszültség kezelését, a betegellátás fenntarthatóságát azonban rendszerszintű probléma fenyegeti.

2018. augusztus 31., 18:35

Szerző:

Ha bérfeszültség alakult ki a Honvédkórházban, azt a munkáltatónak kellene rendeznie, hiszen a kormány nem vont el forrásokat sem a bérek, sem az ellátás tekintetében az intézménytől

– mondta a 168 Óra kérdésére a pénteki kormányinfón Gulyás Gergely. A Miniszterelnökség vezetője egyértelműen a kórház-vezetésre hárította a napokban kialakult, botrányos helyzetet, miközben a betegellátás biztonságáért szükséges, érdemi kormányintézkedésekről nem szólt.

Az ügy lapunk által is ismertetett előzményeként csütörtökön a Népszava arról írt, hogy az intézmény traumatológus és aneszteziológus szakorvosai felmondták túlmunka-szerződéseiket, miután a kórház menedzsmentje úgy döntött, megvonja az önkéntes túlmunkáért adható juttatásokat. Emiatt egyes orvosok akár havi 100 ezer forinttól is eleshetnek.

Fotó: MTI/Lakatosi Péter

A Honvédelmi Minisztérium csütörtök este reagált az írásra. Közleményükben azt írták, problémamentes a Honvédkórházban a túlmunka kifizetése, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ visszautasítja az orvosai túlmunkájának kifizetéséről szóló, a sajtóban megjelent állításokat. A kórház orvosainak heti munkaideje – részletezte a tárca – 40 óra, a jogszabályban rögzített díjazásért a kórház parancsnoka heti 8 óra túlórát rendelhet el. Ezen felül az orvosok önkéntes alapon, kiemelt díjazásért vállalhatnak túlmunkát. Ennek ellentételezését a közelmúltban a kórház vezetősége – az orvosokkal folytatott egyeztető tárgyalások alapján – mintegy 40 százalékkal emelte meg – állítja a tárca, hozzáfűzve, a juttatásokat Honvédkórház továbbra is pontosan kifizeti az orvosoknak.

Azt is írták, a Honvédkórház az elmúlt időszakban nem tett mást, mint érvényt szerzett a jogszabályi előírásoknak, amelynek nyomán egyeztetések zajlottak és jelenleg is zajlanak a munkavállalók és a vezetőség között az úgynevezett önkéntes túlmunkával kapcsolatban. A Honvédkórház vezetősége minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy a szükséges orvosi létszám és a technikai feltételek mindenkor rendelkezésre álljanak – szögezték le, azt is állítva, a sürgősségi centrumban egy orvos sem mondott fel, így a biztonságos betegellátáshoz szükséges orvoslétszám rendelkezésre áll.

Ez azonban nyilvánvalóan nem volt igaz,

hiszen – mint megírtuk – Zacher Gábor osztályvezető főorvos pénteken azért hagyta el a sürgősségi osztályt, mert a továbbiakban szakmailag vállalhatatlanná és fenntarthatatlanná vált a helyzet, miután nincs elég sürgősségi szakorvos. Arra a Népszava is utalt röviden, hogy a sürgősségi osztályon felmondott az orvosok harmada, s miközben ezt az információt is igyekezett cáfolni és hitelteleníteni a Honvédelmi Minisztérium, a hvg.hunak nyilatkozó Zacher ugyanis megerősítette:

osztályán nemrégiben kilenc orvos is felmondott.

„Hatalmas terhelés nehezedett a sürgősségi osztályra, leamortizálódott a felszerelés, olyan mennyiségű beteget kellett ellátni, amiért a személyügyi minimumfeltételek 60 százalékával egy centrum nem tud felelősséget vállalni” – nyilatkozta.

Elmondása szerint a kialakult helyzet az egészségügyi munkavégzést és a betegeket is veszélyezteti, ráadásul az éleződő túlórakonfliktus nemcsak ezt az osztályt, hanem a honvédkórház valamennyi dolgozóját érinti, hiszen információink szerint azok sem kapták meg – az esetenként több mint ötvenezer forintos – túlmunka-pénzt, akiket más betegellátó egységekből irányítottak a sürgősségi centrumba, éppen a hiányzó munkaerő pótlására.

Ennek ellenére ugyanebben az időben Gulyás Gergely lapunknak még a honvédelmi tárca álláspontját ismételte meg, mint hivatalos kormányzati reakciót. Szerinte senki nem mondott fel, a betegellátáshoz szükséges létszám biztosított. Gulyás Gergely úgy vélte, az Orbán-kormány egészségügyi bérfejlesztésének hála javult az ország orvosmegtartó képessége, noha azt a kancelláriaminiszter is elismerte, hogy nemcsak a Honvédkórházban, hanem országosan problémát jelent az egészségügyi szakemberek hiánya. A politikus ugyanakkor itt azt hozta fel indokként, hogy az orvosok tudása bármely idegen országban is jól alkalmazható, így könnyen külföldre csábíthatóak magasabb bérekkel.

A magyar állami egészségügyben uralkodó kaotikus viszonyokat, a jelentős terhelést – amely nyilvánvalóan a munkaerő-hiányból is fakad –, továbbá a leginkább tragikusnak nevezhető munkakörülményeket a miniszter nem említette a kivándorlás okai között.

Amikor pedig arra kérdeztünk rá, hogy a Honvédkórházban érintett dolgozók visszamenőleg megkapják-e az augusztusban elmaradt, megvont túlórapénzeket, ismét azt mondta, ez az intézményvezetésen múlik, mint minden munkáltatói döntés. „A kormány nem hozott a Honvédkórházat érintő döntést, így forrásokat sem vont el az intézménytől"

– állította. Csakhogy a probléma nem intézményi, hanem rendszerszintű. Többször írtunk már arról, hogy az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (jelenleg Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság) statisztikái szerint 2016-ban 615 orvos, 162 fogorvos, 33 gyógyszerész és 582 szakdolgozó részére állítottak ki az egészségügyi szakképesítésük külföldön történő elismeréséhez hatósági bizonyítványt. 2017-re vonatkozóan csak részadatok vannak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Rétvári Bence szerint pedig ez biztató: a béremelések és az orvosutánpótlást segítő ösztöndíjprogramok hatására 2010 és 2016 között tíz százalékkal nőtt a dolgozó orvosok száma Magyarországon, ráadásul 2016-ban kevesebb mint feleannyi magyar orvos kért külföldi munkavállalási engedélyt, mint 2011-ben. 

Csakhogy nem az állami betegellátásban, hanem magánkórházakban és -rendelőkben.

A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete szerint legalábbis valóban kevesebb orvos megy el az országból, mint korábban, de ez még önmagában nem oldja meg a helyzetet. Már csak azért sem, mert ezzel párhuzamosan

nem nőtt a dolgozó orvosok száma, jó, ha huszonötezer aktív orvos van, ami a lakosságszámra vetítve elég rossz arány.

Ráadásul ez is azt igazolja, hogy az itthon maradó orvosok és szakorvosok egy része a magánegészségügyben kapott állást, aminek – mint arról éppen a napokban beszámoltunk – egyre nagyobb a piaca Magyarországon: míg 2012-ben csupán a lakosság 37 százaléka, 2017-benmár 57 százalék vett igénybe valamilyen magánorvosi szolgáltatást.

És azt is megírtuk, hogy egy kutatás szerint az ötöd- és hatodéves orvostanhallgatók körülbelül 40 százaléka továbbra is külföldi munkavállalást tervez, méghozzá úgy, hogy túlnyomó többségük csak akkor jönne haza, ha alapvető változások történnének a magyarországi egészségügyben. 

Eközben a Magyar Orvosi Kamara elnökének becslése szerint csaknem 5000 orvos hiányzik Magyarországról. 

Ráadásul januárban ezt még a kormány is elismerte, hiszen az Állami Egészségügyi Ellátóközponttól (ÁEEK) származó információk szerint az országban 12 kórházban okoz súlyos ellátási problémát, hogy nincsenek megfelelő szakemberek, a hatvani Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézetben, a bajai Szent Rókus Kórházban, a szentesi Dr. Bugyi István Kórházban, a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert-kórházban, a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórházban, az ajkai Magyar Imre Kórházban, az egri Markhot Ferenc-oktatókórházban, az orosházi kórházban, a salgótarjáni Szent Lázár megyei kórházban, a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórházban, a ceglédi Toldy Ferenc-kórházban és a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban sem. 

Azóta újabb és újabb intézmények jelezték, hogy szakemberhiánnyal küzdenek, emiatt kórházi osztályok sorát kellett bezárni, miközben a 2016. és a 2017. évek után az idén is hiányszakma

  • az érsebészet,
  • a gyermek- és ifjúságpszichiátria,
  • a fül-orr-gége gyógyászat,
  • az igazságügyi orvostan,
  • a nefrológia (a vese belgyógyászatával foglalkozó szakma),
  • az orvosi mikrobiológia,
  • az ortopédia,
  • a traumatológia,
  • a pszichiátria,
  • és a transzfuziológia (a vérátömlesztéssel foglalkozó szakma) is. 

Mindezeken túl Budapest kivételével hiányszakmának minősül még az infektológia, a sürgősségi orvostan, a patológia, a radiológia és a sebészet is.

Magyarán az ország számos kórházában kevés a szakember ezeken az ellátási területeken, s tartósan betöltetlenek az álláshelyek.

Nem jobb a helyzet a nem fekvő-, hanem járóbetegeket ellátó intézményekben sem, hiszen a háziorvosi rendszer – mint megírtuk – az ország jelentős részét képtelen ellátni, több mint 320 betöltetlen praxis van. És ez a helyzet hónapról hónapra romlik, hiszen ma a 6331 alapellátást végző orvosból 4500 túl van az 50. életévén, a háziorvosok és a házi gyermekorvosok kétharmada elérte a nyugdíj-korhatárt, mintegy 2200 praxis sorsa kérdéses, gazdájuk bármikor felállhat a székéből.

Pedig már így több mint félmillió magyar ember nem jut alapellátáshoz, s amint a helyzet mutatja, még az olyan kiemelt intézményekben, mint a Honvédkórház – amelynek ellátási körzete hárommillió emberre terjed ki – is megkérdőjeleződött az ellátás folyamatosságának fenntarthatósága. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, miféle kihívásokkal küzdenek vidéki kórházak.

Az előzetes adatok szerint márciusban 6413 gyermek született, és 10 524 ember halt meg; 2023 márciusához képest a születések száma 10, a halálozásoké 13, a házasságkötéseké 1,9 százalékkal csökkent – tájékoztatta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) pénteken. Ez minden idők harmadik legalacsonyabb értéke, aminek meg is látszik az eredménye: egy városnyi lélekszámmal lett kevesebb Magyarország.