Lombikbébiprogram: a család az első!

A budapesti Megyeri úton, a Reprosys Termékenységi Központ hűtőiben 827 lefagyasztott embrió várja a beültetést, az intézet eredményességi mutatói szerint belőlük 350 gyermek fejlődhet. Ezt Vass Zoltán igazgató főorvos közölte abban a rögtönzött beszédben, amelyben az intézmény öt éves működésének adatait ismertette. Elmondta, hogy 1548 esetben nyertek petesejtet, 1098 embriótranszfert hajtottak végre, tevékenységük nyomán 550 baba született. Náluk 40 százalékban vezetett terhességhez azoknak a nőknek a kezelése, akik az állami rendszerből kudarcok után érkeztek hozzájuk. A házi ünnepséget egy csütörtöki napon tartották az előző szerdai embrióbeültetés után. Mindenki a könnyeivel küzdött, az igazgató főorvos is. 2021. október 27-e volt, a cég működésének utolsó napja. A Reprosys tevékenységét praktikusan betiltották, a csapat szétszéledt. Az embriológus kolléganő egyedül maradt, hogy vigyázzon az embriókra: még ott a lehetőség, hogy magyar gyerek szülessen belőlük.

A piaci szereplőket a kormány tervszerűen és rekordgyorsasággal szorította ki a meddőségi ellátásából. A Magyar Közlönyben 2019 december végén jelent meg a rendelet hat meddőségi központ államosításáról és arról, hogy ingyenessé teszik a drága kezelést. Az érdekelteken kívül kevesen figyeltek fel a jogszabályra, amelyet – ahogy egyes kényes ügyekben szinte szokásossá vált – a karácsonyi ünnepi időszakban hoztak nyilvánosságra. 2020 február 1-től 100 százalékra emelték az ellátásban használatos gyógykezelések támogatását és eltörölték az állami támogatással lombikkezelést végző klinikák teljesítmény-korlátját. Ezzel nemzetközi szinten is bőkezű támogatási rendszer jött létre: az állam hat alkalommal támogat inszeminációt, azaz méhen belüli mesterséges ondóbevitelt, és öt alkalommal testen kívüli megtermékenyítéssel létrehozott embrióbeültetést (IVF). A háttérben felgyorsultak a tárgyalások a meddősági klinikák állami felvásárlásáról. 2021 júniusában már csak három magánintézmény volt a piacon, ezeknek egy nyári salátatörvénnyel egyszerűen megtiltották, hogy szeptember 30-a után bármilyen reprodukciós tevékenységet végezzenek. Orvosok és páciensek azóta is találgatják, hogy mi értelme volt a nagyvonalú támogatást, a magánintézmények kicsinyes felszámolásával összekötni, mi értelme volt központosított állami rendszerbe terelni a még meg nem született gyermekeket, az embriókat is.     

Kevesebb szakember több párra

Ezzel alighanem minden érintett rosszul járt. Az ingyenesség miatt növekedett a meddőségi kezelésre jelentkező párok száma, a hivatalos állami közlésekkel ellentétben 3-4 hónapos várólisták alakultak ki. Most azok többsége is a központi rendszer terhelését növeli, akik korábban a magánellátást vették igénybe. Információink szerint az utolsóként kivásárolt, vagy felszámolt két intézmény orvosai, biológusai, szakdolgozói nem mentek át az állami rendszerbe, így most kevesebb szakember jut több babára vágyó párra, mint korábban. Vass főorvos londoni rendszer-menedzsment tanulmányai alapján magyarázta lapunknak, hogy minden szolgáltatásnak három egymásra ható  tényezője van. Az ár, a hozzáférés, és a színvonal. Ezt egyszerűsítette a vicces felirat, amit egy fodrászüzletben látott: „Cégünk olcsón, jól és gyorsan dolgozik. Ön ezek közül kettőt választhat”. Korábban nagyjából ezt az elvet tükrözte a hazai szolgáltatási modell. Voltak állami tulajdonú intézmények, amelyek tb-finanszírozású beavatkozásokat végeztek. Voltak magánintézmények, amelyek állami megrendelésre dolgoztak és voltak fizetős betegeket fogadó magánintézmények. Mindegyiket más piaci igényekre szabtak. A becslések szerint Magyarországon 150-200 ezer párnak lenne szüksége termékenységi kezelésre. A jelenleg működő 10 intézmény az igényeket aligha tudja kielégíteni. Különösen nem ingyen, magas színvonalon és gyorsan. Fontos összehasonlítás: a 8,5 milliós lélekszámú Csehországban már 55 termékenységi klinika működik.

Világjelenség, hogy egyre több pár szorul lombikbébi-kezelésre. – Tíz évesre nőtt a szakadék a nők biológiai és társadalmi érettsége között ­– magyarázta a 168 Órának Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánklinika volt igazgatója. A nemi érés 18 éves korban lezárul, ám mire a nők diplomát és elemi szakmai gyakorlatot szereznek, termékenységük már túljut a zenitjén, ráadásul egyre gyakoribb jelenség a korai menopauza is, amely 35-38 évesen is bekövetkezhet. A modern városi életmód követeztében a férfiak spermájában is egyre csökken a megtermékenyítésre alkalmas ivarsejtek száma. Erre a helyzetre fel kellene készíteni a fiatalokat, és a társadalomnak is reagálnia kell. Vannak, akik szerint megoldás lehet például ivarsejtek és embriók lefagyasztása a termékenység csúcspontján, de mindenképpen még 30 éves kor előtt. 

 A lombikprogram sztahanovistái

 –Magyarországon sorra nyílnak a nagy magánegészségügyi intézmények, közülük több jelentős kormányzati segítséggel, hiszen nagy állami cégek szerződnek velük szűrővizsgálatokra – mondja Vass doktor. Érthetetlen, ha a művese kezeléseket végezhetik magánintézmények, ha csípőprotéziseket beültethetnek, akkor a meddőségi kezeléseket miért tekintik kivételnek. Csak találgathatunk. Nyilvánvaló viszont, hogy az állami intézmények nehezen bírják a megnövekedett terhelést. Az igazgató kesernyés iróniával teszi hozzá: elő lehet írni, hogy az ötéves tervben meg kell duplázni az IVF kezelések számát, ezért a célért dolgozhatnak a kollégák igazi sztahanovisták módjára, ettől azonban nem lesz több és jobb szakmai műhely az országban. Viszont zuhanhat az ellátás színvonala. A főorvos szerint a szakma fejlődését a magánintézmények bezárása nagyjából öt évvel veti vissza.   

Amikor cikkünk kapcsán bejelentkeztünk a „lombikosok” Facebook oldalra, egyetlen nap alatt több mint ötven beszámolót írtak nekünk gyermekre vágyó nők, sőt még egy „kispapa” könyvét is megkaptuk az asszisztált teherbeesés nehézségeiről. Akadtak, akik dicsérték az ingyenes rendszert, hiszen sohasem lett volna pénzük arra, hogy kifizessék az eljárást és az igen drága gyógyszereket, hormonokat - ezekért korábban a NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) által finanszírozott rendszerben is tízezreket kértek. A vélemények többsége azonban szomorú tapasztalatokról szólt. Arról, hogy az állami ellátás futószalag szerű, az orvosoknak nincs idejük felkészülni egy-egy beteg gondjaiból.

Múlnak a pótolhatatlan hónapok

 Fanni arról írt, hogy „az orvosoknak annyi idejük sincs, hogy a gyógyszerek adagolását rendesen elmondják, az ember kezébe adnak egy papírt és terelik ki a rendelőből. Mint pók a falon, úy rohanál az orvos az ultrahang szoba és a rendelő között.” Volt kismama, aki elmondta, előfordult, hogy négy más, gyermekre váró nő között terelték be egy szobába és felszólították őket, hogy alulról vetkőzzenek le. Ismeretlen emberek előtt. „Lassan ott tartok, tette hozzá szomorú tréfaként, hogy ha meglátok egy fehér köpenyt, már tolom is le a bugyimat.”

Melinda azt írta meg, hogy első lombik-kezelése 6 éve történt állami kórházban. Sokat kellett várnia, de emberséges és eredményes volt az ellátás. Nem volt futószalag. Mostanra, amikor másodszor vesz részt kezelésen, minden megváltozott „megszokott orvosom, aki eddig nagyon odafigyelt és elemzett, csak rohan, semmire sincs ideje. Most minden a saját állapotomtól függetlenül, a standard protokoll alapján megy és emellett több hiba is csúszott a stimulációba (rossz receptet írtak fel, máskor lemaradt egy recept). Sok mindenért változatlanul fizetni kell, és számos vizsgálatot nem is végeznek el helyben. A 35 évesnél fiatalabbak arra panaszkodnak, hogy az orvos nem hajlandó velük foglalkozni, mondván, ők ráérnek még, próbálkozzanak természetes úton. A negyvenen túliak, akik félnek, hogy kifutnak az időből, szeretnék gyorsítani a folyamatot – akár némi ráfizetéssel. Erre azonban nincsen mód. Általános a tapasztalat: az első 2-3 ciklust egy előírt modell szerint, speciális vizsgálatok és kezelések nélkül végzik el, majd tisztázódik, hogy így nem is sikerülhetett. Közben múlnak a termékenység pótolhatatlan hónapjai.

Tény, a NEAK a termékenységi kezelések esetében is pontosan kijelöli a támogatott vizsgálatokat és eljárásokat. Olyan eljárásokat is finanszíroznak, amelyekről már bebizonyosodott, hogy hatástalanok, miközben ígéretes gyógyszerekre és kezelésekre gyakran nem adnak pénzt. Ezért nem ritka eset, hogy a páciensek és a társszakmák képviselői, (hematológusok, immunológusok, endokrinológusok) azt kérik, vagy éppen követelik, hogy szükséges, de nem finanszírozott vizsgálatokra és kezelésekre egy-egy pácienst magánintézetbe irányítsanak. Andrea így írt nekünk: „az endometriózis műtétemmel, a sok magánlaborban végzett vizsgálattal már kétmillió forintnál tartunk.” Sajnos a termékenységi kezelésekre is vonatkozik, ami az egész magyar egészségügyben jellemző: hiányoznak a munka minőségi indikátorai, holott a nyugati orvoslásban ma már elemi követelmény, hogy e mutatókat személyre lebontva is közölni kell.

 A tiltásnak csak kára van

 Azoknak a pároknak, akik az első kezeléstől kezdve személyre szabott figyelmet, alapos vizsgálatot várnak el és ezért fizetni is képesek, ma már Csehország a menekülő útja, azon belül is Brno. Ott már akad olyan klinika, ahol magyar személyzet várja őket, sőt az előkészített embriók szállítását ingyen is vállalják. Ennél a szolgáltatónál a kliensek 10 százalékánál is több a magyar, tavaly 800 ciklust végeztek el. A kezelés ugyan 20-25 százalékkal eleve drágább, mint itthon volt a magánellátóknál (az induló csomagár is meghaladja az egymillió forintot) de elérhetők olyan szolgáltatások is, amelyeket itthon tilos alkalmazni. Ilyen például az embrió genetikai vizsgálata, vagy az adományozott petesejt felhasználása. – Jó megoldást azon országokban találtak – mondja erről Vass főorvos – ahol időben lefolytatták a társadalmi vitákat és létrejöhetett a szüksées konszenzus. A cseheknél a petesejt adományozást azért tudták megoldani, mert a szakma egységes volt: megoldást sürgetett azon nők számára is, akiknek az ivarsejtjeiből nem születhet életképes gyermek. Magyarországon sajnos az egészségügy kulcskérdéseiben nincs egységes szakmai álláspont, így a politikáé lett a kezdeményező szerep. A tevékenységét szüneteltető Reprosys igazgatója szakmai szemmel úgy látja, az embriók genetikai vizsgálata ma már nem kísérleti módszer.n. A tiltásnak 2022-ben csak kára van. Az igazgató főorvos szerint sajnos sem a szakmai szervezet, a Magyar Asszisztált Reprodukciós Társaság, sem a hatósági jogosítványokkal felruházott Humán Reprodukciós Bizottság nem áll a helyzet magaslatán.

A rejtélyek rejtélye, hogy mi a szándék, vagy hátsó szándék a magánklinikák betiltása mögött. Gulyás Gergely miniszter tavally a sajtó előtt azzal vádolta meg a meddőségi magánklinikákat, hogy visszaélnek az állami forrásokkal. „Ha az egészségügyi finanszírozás öt próbálkozást biztosított, akkor általában csodák csodájára az ötödik volt sikeres”. A szakma azonban kizártnak tartja, hogy orvosok a kezeléseket szándékosan elrontanának, ráadásul a kijelentés idején már állami tulajdonban voltak azok az intézmények, melyeket a NEAK finanszíroz. A betiltott magánklinikák egy fillér közpénzhez sem jutottak, viszont ellenőrizte őket a Nemzeti Népegészségügyi Központ, a Gazdasági Versenyhivatal és a Humán Reprodukciós Bizottság is. A sajtóban nagy nyilvánosságot kapott egy olyan feltételezés, hogy a kormány szeretné ezt az ágazatot is átjátszani saját klientúrája kezébe. Vass Zoltán szerint másról van szó: ő attól tart, hogy a szakma szabályozása valláserkölcsi megfontolások miatt a korlátozás irányába indult el, akárcsak Lengyelországban. A főorvos maga hallotta még egy híres osztrák egyetemi tanár Kemeter professzor előadását arról, hogy a kezdetekben Bécs utcáin szirénázó rendőrautók üldözték a lombikbébi beültetéseket végző orvosokat. Igaz, a szakma úttörője, Edwards professzor még megérhette, hogy eljárásáért Nobel-díjat kapott, de ez nem garancia arra, hogy Magyarország nem indul el visszafelé az időben.  

 Jövőkép nélkül

 A főorvos úgy tudja, hogy a kormányzaton belül nincs egységes álláspont a szakma jövőjéről. Számos hatósági lépés azért nem látszik logikusnak, mert a feltételeket nem egy erőcentrum diktálja, hanem az, amelyik éppen túlsúlyba kerül. – Nincs világos jövőkép. Csak azt tudjuk, hogy valaki, valamilyen konyhában főz valamit, de nem tudjuk, hogy hol és mit.  Vass Zoltán szerint cégét einstandolták. Az első körben azokat az intézeteket, amelyek egyébként is állami finanszírozásúak voltak, piaci áron vette meg az állam, mintha azok önálló működésre alkalmas intézmények lettek volna. Az ötödik évébe ért Reprosys azonban még a beruházás, a veszteségek pótlásának szakaszában volt, így ígért neki egy évnyit az állam az előző öt év (praktikusan nem létező) nyereségének átlagából.

A Megyeri úton tárolt 827 embrió közül pár tucatnyit a reménybeli szülők már átvitettek magyar vagy külföldi klinikákra. A többség azonban még ott lapul a Reprosys hűtőiben. Vigyáz rájuk az intézmény embriológusa, az egyetlen kolléga, aki ott folytatja a munkát. A költségeket a bevételt nem termelő Kft állja, mert az állam elfeledkezett arról, hogy átvevő szolgáltatót jelöljön ki. Vass doktor a múlt október óta csak párszor járt korábbi irodájában: néhány páciensével konzultált Egyelőre nem szegődött külföldre és állt állami szolgálatba.

Kivár, hátha pozitív fordulatok jönnek a szakmájában. Történt is egy s más

.A szakmai rendszer felügyeletének élére sokan a legismertebb szakembert, Kovács Pétert, a Kaáli Intézet utódjaként működő Dunamenti Reprodukciós Központ orvos-igazgatóját várták. Hiába. Már bejelentették, hogy az OKFŐ, az országos kórházi főigazgató humán reprodukciós ügyekben illetékes helyettese Vesztergom Dóra szülész-nőgyógyász lesz, akiről szakmai körökben úgy tudják, hogy „a meddőségi szakma elején tart”. Viszont az államfői poszt várományosának, Novák Katalinnak a sógornője. A Semmelweiss Egyetemen működő központ ügyeibent Tűzkő Nándor, az Orbán család szülésze lesz az illetékes vezető. Vass Zoltán keserű iróniával jeyezte meg:Hiszen tudjuk: a család az első. "