Ónody-Molnár Dóra: Intő jelek
Pesterzsébet egyike azoknak a kerületeknek, amelyeket az ellenzéki áttörés helyszíneként szoktak emlegetni az önkormányzati választások óta. A testületben a Fidesszel szemben álló pártok kerültek többségbe. A pezsgőspoharakat és a konfettiket még alig takarították el az ünneplő közönség után, a boldog győztesek azzal jutalmazták magukat, hogy az első testületi ülésen húsz százalékkal megemelték a saját fizetésüket.
Nem akarunk demagógnak tűnni, piti dolog a maguknak megállapított bruttó 411 ezer forint, önmagában nem tekinthető felháborító összegnek. Nincs gond azzal, ha a helyi ügyeket intéző képviselők egy kicsivel többet keresnek, mint a KSH által kimutatott átlagfizetés. Az azonban, hogy erre a lépésre az első testületi ülésen kerül sor, azt mutatja, hogy ezek a pártok semmit sem tanultak azokból a hibákból, amelyeket egykor ők, újabban pedig a Fidesz követ el. Ezek szimbolikus történetek, amelyek messze túlmutatnak az 5-10 vagy 20 százalékos emelés konkrét számain. Úgy tűnik, hogy nem értik a diadalmas ellenzéki erők, hogy ők nem azért kerültek többségbe, mert az elődeik rosszul szervezték meg a szemétszállítás feladatát, hanem azért, mert a fővárosiak nagy része elementáris dühöt érez az urizáló, csak a saját anyagi érdekeit leső politikusok ellen. Ez az indulat söpörte ki néhány városban és kerületben a Fideszt. Különös érzéketlenség kell ahhoz, hogy valakik azzal kezdjék a működésüket, hogy a fizetésüket emelik. Függetlenül attól, hogy a végösszeg mekkora.
Az elmúlt években a Fidesz elképesztő mértékben növelte a parlamenti képviselők, az államtitkárok és a miniszterek fizetését. Ezek az összegek ugyan eltörpülnek ahhoz képest, amennyit ugyanez a hatalom a hozzá közel állóknak juttat korrupt módon, de a választók nagy részét éppen az fordította szembe a kormánypárttal, hogy miközben az egészségügy és az oktatás és az állami szolgáltatások színvonala zuhan, a döntéshozók bére nő. Az ilyesmi zavarja az emberek természetes igazságérzetét, és ezt a sérelmüket vezették le többek között a két héttel ezelőtti önkormányzati választáson. Ha ezt értenék a pesterzsébeti képviselők, akkor azt mondták volna, „előbb bizonyítsunk, aztán majd valamikor, menet közben, a lakossági elégedettség emelkedésének arányában igazítsuk ki a fizetésünket”.
Persze nem nagy ügy, mondhatjuk, tényleg nem az. Ez csak egy intő jel. Nyilván az ottani momentumosok is így érezték, akik emiatt kiléptek a helyi koalícióból. Miközben nem érdemes túl messzemenő következtetést levonni ebből a történetből, az mindenképpen aggasztó, hogy a választás óta az ellenzéki pártok aktivitása az országos politikában a korábbiaknál is visszafogottabb. Mintha az összes energiájukat lekötné a megnyert önkormányzatok belakása – hogy udvariasan fogalmazzunk. Csak hát közben folyamatosan visszhangtalanok maradnak a kormány botrányos döntései. Csak egy példa: az évekig a muszlimokkal riogató Orbán-kormány egy iszlamista alapítványi hátterű iskola létrehozásáról állapodott meg a török elnökkel.
A török alapítványi égisz alatt működő Maarif Általános Iskola és Gimnázium épületeEllenzéki reakció? Nulla. Nem értek rá ezzel foglalkozni. Miközben ez a lépés éppen úgy hiteltelenítené a kormány migránsellenes propagandáját, ahogy a Borkai-videó a kereszténydemokrata retorikát. Az ellenzék váratlan győzelmeket szerzett az önkormányzati választáson, de ha emiatt feladják a kormánnyal szembeni ellenállást, akkor a végén újra Orbán fog nevetni.
