Mi lesz?

A Political Capital higgadtan mérlegelő elemzője szerint ugyan korai lenne arra következtetni, hogy a Jobbiknak elegendő politikai ereje van a kormányzáshoz, de azt is mondja: rossz belegondolni abba, milyen következményei lennének, ha a Jobbik kormányzati pozícióba jutna.

Mélyen egyetértek. Sőt magam is – maradjunk ennél a kifejezésnél – „belegondolok”.

Szerintem nemcsak elképzelhető, hanem valóban lehetséges, hogy a Jobbik megelőzi a Fideszt és esélyese lesz a következő választásnak. Még akár olyan helyzet is előállhat, amelyben testvérpártként kezdik tisztelni egymást mint kényszeredetten közös kormányzásra készülő koalíciós partnerek.

Úgy hiszem, hogy mindezzel szemben a demokratikus ellenzék oldalán szükségszerűen kialakul egy „érzelmi nagykoalíció”, amelyet azért érdemes idézőjelbe tenni, mert az egyébként különböző nézetű emberek alkalmi nézetközössége fogalmilag is nehezen körülhatárolható. Az emocionális alapon szerveződő „nagykoalíció” tagja lenne mindegyik, a politikai baloldalhoz sorolt – de nem feltétlenül baloldali! – párt, továbbá minden civil szerveződés, amely kész arra, hogy a jövőben politikai alakulatként forduljon szembe a szelídséget színlelő ordas szélsőjobbal és a Fidesz megvadultjaival.

Igaz, van itt néhány nehezen elhanyagolható kérdés, amely válaszra vár:

Létezik-e a politikában olyan érzelmi kötés, amelyet nem a túlfűtöttség mozgat, hanem az egymásrautaltság, a belátóképesség?

Automatikusan együtt jár-e a szembeszegüléssel a bátorság – kicsit patetikusabban: a hazaféltő harag –, amely nem tűri sem Orbánék önkényét, sem azt, hogy újnyilasok bandázzanak a hatalomban Magyarországon?

Van-e olyan koncepció, a paragrafusokat átrendező törvényes eljárás, amellyel az „érzelmi nagykoalíció” jogilag kitámasztható, szervezetileg kezelhető, politikailag azonosítható és választható?

Mitől lehet erősebb egy új összehangoltság, mint az Összefogásnak nevezett dilettáns összecsimpaszkodás volt annak idején?

Képes-e a közös akarat adott esetben felülírni a pártérdeket, feledtetni régi sérelmeket és konfliktusokat?

Mi lesz a vesztes vagy mi lesz a győztes választás után?

Egyáltalán: mi lesz?

A kérdéseket lehet kiegészíteni vagy mellőzni, de, úgy gondolom, lesöpörni nem érdemes pusztán azért, mert sok mindenre nincs kész válasz, vagy azért, mert a lehetséges válaszokban több a feltételezés, mint a tény és a tapasztalat. Szerintem olyan a helyzet, hogy most nemcsak az eszmék, de a téveszmék csereberéjének is lenne értelme és haszna.