Demény Péter: Bezárul a kör
Cinizmust sejtek mégis.
Mindig küzdöttem az ellen a jellegzetesen magyar előítélet ellen, hogy a művész az erkölcs szobra is egyben. Számtalan példát lehetne sorolni, melyekből kiderül: a moral insanityk is remekműveket alkothatnak.
László Petra díjözöne azonban Döbrentei Kornél esetét juttatja eszembe, akit 2004-ben, hírhedt „szakállas” beszéde után Alternatív Kossuth-díjjal tüntetnek ki, miközben az írószövetségek az esetről tárgyalnak. Ott sem az volt sem a lényeg, sem a felháborító, hogy egy közepes költő díjat kap, hiszen tele van a világ közepes költők díjaival. Hanem az, hogy abban a pillanatban kapott.
Ugyanezt érzem László Petra díjával kapcsolatban. László Petra talán remek operatőr, de nem ez a lényeg, nem ez a felháborító és elkeserítő. Hanem az, hogy egy kuratórium úgy tesz, mintha nem ezen a világon élne. Ebben a helyzetben, egy évvel az után, hogy menekültekbe rúgott bele, ez a díj csak azt jelentheti, hogy akikből fröcsög a gyűlölet, azok díjat érdemelnek. Válsághelyzetekben az emberek nem tudnak, nem is akarnak disztingválni. És ha ezt a díjat a Lakitelek Alapítvány adja át, akkor olyan, mintha a kormány adná. Ami amúgy is látni való, hogy tehát a gyűlölet kormánypolitika, az most még az egyértelműnél is egyértelműbbé válik, ismét megerősödik.
A gyűlölet nem elég: a tettlegességig kell jutni és annak tekintélyt szerezni. Így lesz abból, aki összevissza rugdosódik, tulajdonképpen államilag díjazott művész. És bezárul a kör.
