Saturn rakéta: ...3, 2, 1 irány a Hold!
Magasabb mint a zalaegerszegi tv-torony, egyetlen hajtóművének súlya kitesz egy afrikai elefántot: megnéztünk egy Saturn-V. rakétát a Lyndon B. Johnson Space Center rakétaparkjában Houstonban.an.
Florida, Cape Canaveral, Kennedy űrközpont, 1969 július 16., helyi idő: 9 óra 31 perc. A 39A indítóállványon startra kész az Apollo 11. Cél: a Hold.
Neil Amstrong, Michael Collins és Edwin Aldrin Jr. már szűk három órája elfoglalták helyüket az űrkabinban. A startnál a gyorsulás következtében a három asztronauta testsúlya négyszeresét fogja érezni.
Kezdődik a visszaszámlálás: 10, 9...begyújtják a Saturn-V rakéta öt F1-es hajtómotorját, melyek együttes ereje felér egy kisebb nukleáris bombával. 8,7,6...fehér gázfelhők áramlanak ki a hatalmas kifúvókon. 5,4,3...a hajtóművek teljes kapacitással működnek. Az indítóállvány tartókarjai elválnak a rakétától. 2,1,0...“We have liftoff!“, startolunk!
Miután a holdrakéta sikeresen elhagyta az indítóállványt, a Kennedy Űrközpont technikusai megkönnyebbülten fellélegeztek; gratuláltak egymásnak majd átadták az irányítást a Johnson Űrközpontnak a texasi Houstonban.
Saturn-V. a múzeumban
Itt többek között meg lehet tekinteni egy holdrakétát. Az Apollo-program keretében (1960-1972) 15 Saturn-V. rakétát építettek. Ezekből 13-at fel is használtak. A maradék kettőt múzeumi darabként állították ki, így került egy a houstoni rakétaparkba.
Ott először a szabad ég alatt tárolták, de mivel elkezdett rozsdásodni, építettek neki egy hangárt. Amint annak ajtaja kitárul, a látogatót elképesztő látvány fogadja.
Előtte fekszik egy 3000 tonnás, 110 méteres fehér-fekete kolosszus – felállítva olyan magas, mint egy 33 emeletes panelház; tíz méterrel magasabb mint a zalaegerszegi tv-torony.
Rakétafokozatok
A rakéta mentén sétálva a látogató elolvashatja, hogyan működött ez a gigantikus csoda, amelynek első darabját öt éven keresztül tervezte és építette 4000 mérnök.
Az első rakétafokozat laikus szemmel nézve egy hatalmas tartályra hasonlít, végén az öt F1-hajtóművel. Ezek egyenkénti súlya 7000 kilogramm – felér egy felnőtt afrikai elefántéval. A hajtóművek két és fél perc alatt felgyorsították a rakétát 13.400 kilométeres sebességre és felröpítették 60 kilométeres magasságba. Ezzel az első fokozat teljesítte feladatát és leválasztották.
A második fokozatot szintén öt F-1-es hajtómű repítette: hat perc alatt felvitte a rakéta maradék részét 183 kilométeres magasságba; majd ezt a részt is lekapcsolták.
A harmadik fokozatot már „csak“ egy hajtómű repítette: ez juttatta fel a parancsnoki kabint az űrbe; ezzel lezárult az indulási procedúra, ami összesen kilenc percet vett igénybe.
A harmadik fokozat egyszer körberepítette a holdkomppal összekötött parancsnoki kabint a Föld körül, majd a Hold irányába állította a hajótestet és szintén levált.
Holdra szállás
Az indulást követő harmadik napon az űrhajó rátért a Hold körüli pályára, maga mögött hagyva 380.000 kilométert. Egy személyautónak autópályán 5 hónapba telne ez az út. A kezdeti 110 méteres Saturn-V. rakétából már csak körülbelül 10 méter maradt.
Neil Amstrong és Edwin Aldrin Jr. átlebegtek egy rövid alagúton a holdkompba, ismertebb nevén „Eagle“-be (Sasba), hogy a Holdra szálljanak. Michael Collins az űrhajóban maradt: vaksötétségben, látótávolságon kívül és rádiókapcsolat nélkül, mivel a Hold távolabbi részén tartózkodott.
A világ eközben Amstrong és Aldrin Jr. sikeres Holdra szállását követte figyelemmel, majd ünnepelte. A naptár 1969. július 20-át mutatott.
Állítolag világszerte rengeteg ember van, aki még ma is meg tudja mondani, hogy hol volt a Holdra szálláskor.
Ön is emlékszik?
Visszatérés a Földre
Amstrong és Aldrin Jr. munkájuk végeztével a holdkomp felsőrészével elstartoltak a Holdról. Visszakapcsolódtak a Collins vezette űrhajóhoz.
Ezt követően leválasztották a holdkompot. Az anyaűrhajó három nap után visszarepítette az asztronautákat a Föld körüli pályára.
Majd a parancsnoki űrhajó is levált és 39.500 kilométeres sebességgel visszatért a légkörbe – mint a 110 méteres Saturn-V rakéta egyetlen darabja.
Kinyílt három ejtőernyő és a parancsnoki űrhajó levitorlázott a Csendes-óceánba. Az ejtőernyők felfúvódtak, hogy a víz felszínén tartsák a kabint. Búvárok segítettek a három asztronautának beszállni egy kosárba, melyet helikopterrel egy közeli hajóra szállítottak.
A jövő rakétái
A Saturn-V. rakéta mentén az Amerikai Űrhajózási Hivatal (NASA) már a jövő rakétáit is bemutatja képeken: egy testes „Ares V.“ rakéta viszi majd felaz „Altair Lunar Lander“-t, az „Eagel“ utódját; egy vékonyabb „Ares I.“ pedig az „Orion“ parancsnoki modult a Holdra, majd 2030 után a Mars irányába.
Bővebb olvasnivaló az „Ares“ rakétáról
itt található.
