A dominóhatás már megkezdődött – Ürge-Vorsatz Diána: A klímaváltozás miatt kártevők inváziójára kell számítanunk

2020. január 26. 13:00 - szerző: Barát József

Az Ausztráliában tomboló tűzvész, milliárdnyi állat halála, az egymást követő hőmérsékleti rekordok ismét a figyelem központjába emelték a klímaváltozás ügyét. Napi téma lett az Európai Unió már korábban meghirdetett zöldoffenzívája, a hazai közvélemény is a korábbinál élénkebben reagált arra, hogy a múlt héten a kormány új klímastratégiát hozott nyilvánosságra. Ürge-Vorsatz Diánát, az ENSZ Nobel-békedíjas Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének tagját kérdeztük.

- Vannak szakértők és politikusok, akik vitatják, hogy az ausztráliai erdőtüzek oka a klímaváltozás lenne. Ön mit gondol erről?

- Egyes időjárási eseményeket sohasem lehet egyértelműen és kizárólagosan az éghajlatváltozás számlájára írni, lehet viszont következtetésekre jutni ezek hosszú távú gyakoriságának és erősségének változásából. Azt biztosan tudjuk, hogy a tüzek egyre gyakoribbak és pusztítóbbak. Ausztráliában is, Kaliforniában, Szibériában és Brazíliában is, bár az utóbbi esetben az emberi tényező is nagy károkat okoz. Az is tény, az extrém meleg és az extrém szárazság az oka annak, hogy ennyire szélsőségessé váltak az idei tüzek Ausztráliában, ahol egymást érik a hőmérsékleti rekordok. A globális felmelegedés világátlaga jelenleg egy fok, ám Ausztráliában a maximumok átlaga ennek már a duplája. Nem mondanám tehát, hogy a mostani óriási tüzek oka a klímaváltozás, ám azt igen, hogy ezek a tüzek előhírnökei annak, ami ránk vár.

- Egy éve, amikor az Egyesült Államok északi és középnyugati államaiban sarki hideg volt, Trump elnök azzal viccelt, hogy most jól jönne a sokat emlegetett globális felmelegedés. Pedig szakértők szerint a –33 fokos hidegnek is éppen a klímaváltozás volt az oka: átalakulóban vannak a nagy légköri és tengeráramlások.

- Igen, és ez a tényező Ausztrália időjárását is befolyásolja. Az Indiai-óceánban az áramlások az idén úgy alakultak, hogy hűvösebb vizek kerültek Indonézia partjaihoz, ahol emiatt a légtömegek a korábbinál kevesebb nedvességet tudnak felvenni. Ezért esik most kevesebb eső Ausztráliában. Ugyanez az oka az indonéziai felhőszakadásoknak is. Az éghajlatváltozás következtében az időjárási szélsőségek erősödtek fel, ami azzal is összefügg, hogy gyorsan olvad az északi-sarki jég. Egyetlen emberöltő, három évtized alatt felolvasztottuk az egész sarki jégtömeg 75 százalékát és az idős jég 95 százalékát. Belegondolni is ijesztő: az a jég, ami megmaradt hárommillió éven át, a mi életünkben olvadt el! A fehér felület helyett óriási területeken a sötét óceán marad, ami teljesen megváltoztatja a légköri viszonyokat. A körkörös áramlás legyengül, olyan hullámokat vet, amelyekben az északi sarki hideg becsúszik a kontinensek fölé. Így fordulhat elő, hogy az emberek által lakott földrészeken időnként sarki hideg van, az Arktiszon pedig 28 fokkal melegebb, mint ilyenkor szokásos. Ez a jelenség állt a szibériai nagy tajgatüzek hátterében is, amikor ott megrekedt az iszonyatosan száraz és meleg levegő, miközben Pakisztánban óriási áradások voltak. A viszonyok tehát alapvetően megváltoztak, és az a nagy baj, hogy az átalakulást nem tudtuk előrejelezni: ezeket az óriási jelentőségű hatásokat nem láttuk előre, csak három éve tudtuk megmagyarázni, hogy ezek a szélsőséges hidegek is ugyanúgy az éghajlatváltozás eredményei, mint a sokáig Európa felett dekkoló hőséghullámok. Amikor itthon a nagy március 15-i hó volt, még nem tudtuk, hogy ennek köze van az éghajlat változásához.

- Ez a folyamat már a környezetvédők által is sokat emlegetett dominóhatás?

- Különböző dominóhatásokról beszélhetünk, de általában véve arról van szó, hogy a földön bizonyos klimatikus rendszerek össze vannak kötve. Ha az egyik negatív hatás beindul, az magával húzza a másikat. Azt gondolhatnánk például, hogy a Föld két legtávolabbi pontja, az északi- és a déli-sarki jég állapota egymástól független. Pedig nem így van, az északi-sarki jég olvadása nagyon is hatással van a déli jég olvadására is, mert megváltoztatja a tengerek áramlását, így működik a visszacsatolás. Azt sem gondoltuk korábban, hogy a brazíliai erdőirtás hat az egész bolygó éghajlatára. Pedig így van. Minthogy az őserdő nedvességkibocsátása egész Dél-Amerika csapadékának fontos tényezője, hatalmas mennyiség kiesése megváltoztatja a klimatikus viszonyokat az egész földrészen. Ettől megváltoznak olyan tengeri áramlatok is, amelyeknek globális hatásuk van.

- Hol tartunk most? A 24. vagy a 25. órában?

- Vannak olyan rendszerek, amelyekben a 25. órában vagyunk. Attól félek például, hogy a koralljainkat már nem lehet megmenteni. Pedig a Földön körülbelül félmilliárd ember megélhetése függ a korallszirtek élővilágától. A halászattól kezdve a turizmuson át egész gazdasági ágakról van szó, hiszen az összes tengeri hal negyedének a tápláléklánca a korallszirtek élővilágánál kezdődik. A másik fontos jelenség, amelyben túlmentünk a ponton, ahonnan nincs visszatérés, az Északi-sark hósapkájának olvadása. Arra számíthatunk, hogy a jövőben az Északi-sark nyáron jégmentes lesz. Vannak, akik ennek örülnek, mert arra szeretnének hajózni vagy hozzá szeretnének jutni azokhoz a természeti kincsekhez, amelyek feltárulhatnak a jég alatt, ám ez a jelenség annyira megváltoztatja az egész északi félteke időjárását, hogy hatalmas hőhullámokra, aszályokra, más szélsőséges jelenségekre kell felkészülnünk.

- Mi a legsürgősebb teendő?

- Egyszerre sok minden lenne sürgős. Már annyira elkéstünk, hogy csak akkor adhatunk tovább élhető bolygót a gyermekeinknek, ha egyszerre több ponton is változtatunk az életünkön. Gondoljunk bele! A Föld hárommillió éve nagyjából hasonló a mostanihoz, azóta jelentek meg a dinoszauruszok a Földön. Az ipari forradalom előtt a bolygó átlagos hőmérséklete 14 Celsius-fok volt. Ennél a hárommillió év alatt volt négy fokkal hidegebb is, a jégkorszak idején, hatalmas térségekben kilométeres mélységű jégpáncéllal, máskor pedig maximum két fokkal melegebb volt. Viszont hárommillió év alatt ennél sohasem volt magasabb a hőmérséklet. Ez tette lehetővé az emberi civilizáció kialakulását is. Most Ausztráliában pedig olyan viszonyok alakultak ki a nyári 40 pluszos hőmérséklettel, ami már az emberi elviselhetőség határán van. Mi ugye 36 fokon működünk, és az életünk feltétele a folyamatos hőleadás. Fontos tehát, hogy hosszú távon ennél hűvösebb környezetben legyünk. Nagy bajt jelez, amikor három-négy fokkal felmegy a hőmérsékletünk, magas lázunk van. 36 foknál melegebben csak izzadással tudunk hőt leadni, ám hosszú időn át ez nem megy: a testhőmérsékletünknél melegebb környezet megterheli a májat és az egész szervezetet. Nem is tudunk tartósan fizikai erőfeszítést kifejteni, amikor 30-32 foknál melegebb van. Az emberi szervezet működésének tehát valójában nagyon szűkre szabott hőmérsékleti feltételei vannak.

- Ön mit javasolna a politikusoknak?

- Az egyik legfontosabb feladat, hogy mostantól már ne fektessünk semmilyen, a fosszilis energiával összefüggő beruházásba. Ennek pedig a belső égésű motoron alapuló autógyárakra is vonatkoznia kell. Ugyanakkor meg kell oldanunk a közlekedés irdatlan problémáit is, mert a mai, 19. században gyökerező városi közlekedési rendszerek nem tudják kiszolgálni a 21. század városait. Újra kell gondolni a városainkat. Az nem fog menni, hogy a megapolisz egyik szélén éljünk, a másikon dolgozzunk, a harmadik irányban a bevásárlóközpont legyen, a negyedik helyre pedig a gyerekért autózzunk az iskolába. Olyan városokat kell létrehoznunk, ahol a napi szükségletek legnagyobb része kielégíthető gyalogos, kerékpáros vagy rollertávolságban. A nemzetközi kereskedelmet is át kell alakítani, az élelmiszer-ellátásnak a jövőben sokkal jobban a helyi gazdaságra kell épülnie.

- A magyar kormány éppen most fogadott el klímastratégiát. Magyarország Nobel-díjas klímakutatójaként részt vett-e annak kidolgozásában?

- Nem. Igaz, voltak egyeztetések egy olyan bizottsággal is, amelynek én meghívott tagja vagyok. Sajnos az ülések időzítése olyan szerencsétlenül alakult, hogy azokra nem tudtam elmenni.

- Azt hittem, hogy ha valakit, hát Önt biztosan bevonták ebbe a munkába.

- Ha a munkába nem is, de az egyeztetésbe igen. Most nagyon nehéz minden kelet-közép-európai kormány dolga, mert az EU számára rengeteg dokumentumot kellett kidolgozni egyszerre, így azok rohanásban készültek. De nyilván megpróbáltak mindent beleadni. Talán akkor lehetett volna még szélesebb a konzultáció, ha lett volna több idő és több emberi erőforrás.

Ürge-Vorsatz Diána
Fotó: Marton Meresz

- Szembetűnő, hogy ez a klímastratégia a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését alapvetően az atomenergia részarányának növelésére építi, miközben az Európai Unó a gáz mellett az atomenergia fejlesztését sem preferálja és anyagilag sem támogatja.

- Az atomenergia az egész világon nagy kérdés. Sokan még a klímakutatók közül is megváltoztatták az álláspontjukat, és ma már azt mondják, hogy a mai válságos helyzetben teret kell adni az atomenergiának. Én fizikusként sokáig dolgoztam Pakson, a diplomamunkámat is a nagy aktivitású hulladék elhelyezésének tervezéséből írtam, tehát alaposan foglalkoztam a kérdéssel. Hosszú évek alatt arra az álláspontra jutottam, hogy nem etikus ennek az energiatermelési módnak az alkalmazása, különösen, hogy vannak olyan más lehetőségek, amelyek reális alternatívát jelentenek még az éghajlatváltozás megoldására is.

- Miért nem tartja etikusnak? A hulladék miatt, amely praktikusan örökkön-örökké szennyező marad?

- Igen. Az atomenergiával sok szempontból ugyanaz a baj, mint az éghajlatváltozás egészével. Mi az utódaink rovására nyertesei vagyunk egy helyzetnek. Pazarlóan használjuk a szénhidrogéneket, majd az összes ezzel okozott problémát, az összes szennyezést átadjuk a gyermekeinknek és az unokáinknak. Pucoljátok fel, fizessetek a tárolásért, leszerelésért! Bontsátok le azokat az atomerőműveket, amelyeket iszonyatos költség lesz eltüntetni! Eddig még kiszámolni sem tudtuk, hogy milyen horribilis ára lesz a bontásnak és a sugárzó hulladék biztonságos elhelyezésének. A hulladékokat pedig nem egy, hanem száz generáción keresztül kell őrizni. A termodinamika második főtétele szerint a világon minden arra törekszik, hogy szétterjedjen, eloszoljon. Tehát ezt csak folyamatos energia- és infrastrukturális befektetés árán lehet majd egyben tartani. Ráadásul jelenleg az atomenergia az áram termelésének legdrágább módja, ezért már értelmét sem látom Paks 2. megépítésének. És akkor még szót sem ejtettünk a baleseti és fegyverkezési kockázatokról. Ma már viszonylag olcsók a napelemek, napkollektorok, miközben energiafelhasználásunknak az épületek fűtésére fordított részét ki is tudjuk váltani energiahatékony építészettel. Valójában minden egyes házat erőművé lehetne alakítani. Gyönyörű és kényelmes lakásokat lehet építeni, amelyek több energiát termelnek, mint amennyit felhasználnak. Egy jól megépített épületbe ma már szinte nem kell fűtés, mert mi magunk termeljük meg a meleget: minden ember folyamatosan százwattnyi hőt ad le. Nem szabad hagyni, hogy ez a meleg kiszökjön.

- Az egyes országok helyzete nem egyforma a klímaváltozás körülményei között. Milyen Magyarországé?

- Az biztos, hogy jobb, mint Ausztráliáé. Magyarország egyelőre még az ideális 14 fokos átlagklíma közelében van, itt a kontinens közepén a tengerszintek emelkedése sem hat ránk, a hurrikánok és tájfunok sem jönnek el hozzánk. Igaz, a hőhullámok nálunk is egyre szélsőségesebbek, egyre pusztítóbbak, és arra is számítanunk kell, hogy intenzívebbé válnak az aszályok, viharok, áradások. Amiben az egész világon a legsérülékenyebbek között vagyunk, az a biodiverzitás, a biológiai sokféleség. Az éghajlat változásával megindult egy természetes biológiai vándorlás, amely már elérte a több tucat – esetenként akár több mint száz – évtizedenkénti kilométeres sebességet, ahogyan a fajok vándorolnak északra. Ez azonban nem megoldás a Kárpát-medencében, mert a Kárpátok és az Alpok megállítják a vándorló fajokat. Zárva az út befelé és kifelé is. Azok a fajok, amelyek itt nem bírják az átalakuló klímát, elpusztulnak, és a helyüket főleg az invazív fajok tudják elfoglalni. Ezek gyakran kártékonyak vagy éppen undorítók, mint a poloska. Esetleg betegségeket terjesztenek, ahogyan a parlagfű, a kullancs és a szúnyog. Sajnos fel kell készülnünk újabb betegségek terjedésére és mezőgazdasági kártevők inváziójára. Jöhet olyan év, amikor ez utóbbi roppant károkat okozhat. Tudjuk azt is, hogy a burgonya az évszázad közepére már nem fog megteremni nálunk. Számunkra a klímaváltozás mementója, hogy hamarosan pont azokat az alapvető élelmiszereket nem tudjuk majd megtermelni, amelyekre a magyar konyha épül.