Szinte gyarmati függés várhat így ránk

Az önmagában már nem meglepő, hogy még az ellenkezője sem igaz annak, amit a fideszes propaganda állít. Amíg kisebb ügyekben sulykolnak a valósággal köszönő viszonyban sem lévő állításokat, igazolni próbálva a józan ésszel nehezen alátámasztható lépéseiket, kisebb a baj, mint amikor az ország valós érdekeit súlyosan sértő ténykedéseket igyekeznek hamis érvekkel igazolni. Ha van terület, ahol hatalmas károkat tudnak okozni ezzel, az például az energetika, ahol Orbánék kezdettől fogva igazi ámokfutást rendeznek, évtizedekre szóló, beláthatatlan következményekkel.

Átfogó, következetes energetikai stratégia kidolgozására három és fél év sem volt elég, de ez nem tartotta vissza a kétharmados hatalmat a felelőtlen, ad hoc döntések sorozatától. Kezdődött a MOL 25 százalékos részvénypakettjének megvásárlásával, amiért potom 500 milliárd forintot fizettek. Máig nem világos, mi értelme volt, eddig 150 milliárdot veszítettek vele. Folytatódott a megújuló források segítését, valamint az energiatakarékosságot célzó projektek nagy részének leállításával, holott szakértők egybehangzó véleménye szerint ezek csökkenthetik elsősorban a külső energiafüggőségünket. Következett a piaci viszonyoktól elrugaszkodó hatósági árak bevezetése, majd pedig a rezsicsökkentési demagógia, amelynek egyik kimondott célja már a külföldi cégek kiszorítása volt.

Ennek első „sikereként” a Fidesz-kormány kivásárolta az E.ON gáznagykereskedelmi cégét és tárolóit mindössze 270 milliárd forintért, ami legalább duplája a szakértők szerinti reális árnak, arról nem is beszélve, hogy az egész ügylet indoklása hazugság volt: semmiben sem növelte az ellátási függetlenségünket, mert – mint azt később az illetékes miniszter is bevallotta – a gázszállítóval enélkül is tárgyalhatunk, a tárolók tulajdonjoga pedig nem befolyásolja a kitárazás biztonságát. Bár az E.ON-tól vett négymilliárd köbméternyi kapacitás felét sem használjuk ki, Orbánék a Mol csaknem kétmilliárd köbméternyi tározóját is megvásárolták: ugyan minek, amikor az összes gáztartalékunk kevesebb, mint kétmilliárd köbméter?

Az értelmetlen pénzszórásnak ezzel még nincs vége, most folyik az RWE kisebbségi tulajdonának megszerzése a Főgázból szerény 41 milliárd forintért, függetlenségi háborúnk nagy büszkeségére. Aligha van értelmes magyarázat arra, hogy az erőszakos rezsicsökkentés miatt nehéz helyzetbe került Főgázban miért van szükség a többségi tulajdonos Budapest mellett most az állami MVM-re is. Miért ajándékozunk feleslegesen százmilliárdokat multiknak, amikor azzal semmit sem nyerünk? Csak az említett ügyletekre eddig több mint 800 milliárd forintot dobtak ki az ablakon Orbánék az adófizetők pénzéből: enélkül a megszorítások nagy részére, az új adók, illetékek tömegére nem lett volna szükség.

Eközben pont az ellenkezője történik annak, amit mondanak: az egyoldalú energiafüggésünk nem csökken, hanem növekszik. Történik ez szoros összefüggésben az orbáni keleti nyitással, a putyini Oroszországhoz való, jórészt titkolt közeledéssel. Jó példa volt erre, hogy a múlt héten nálunk járt a Gazprom elnöke, és a kormányfővel tárgyalt. Sokáig még ennek a tényét is titkolták, csak akkor adtak hírt róla, amikor az oroszok már nyilvánosságra hozták. Még ekkor is letagadták, hogy szerződést kötöttek a Déli Áramlat magyarországi szakaszának előkészítéséről, holott az orosz híradás pont erről szólt.

Egy nappal később végül beismerték, arra kenve a korábbi tagadást, hogy a megállapodást nem a kormányfői tárgyaláson írták alá, hanem később. Röhejes magyarázkodás, mert senki sem állította, hogy maga Orbán Viktor írta volna alá. (Az már csak hab a tortán, hogy Brüsszel szerint az eddig kötött Déli Áramlat-szerződések ellenkeznek az uniós előírásokkal, mert a gázt szállító cég egyben a vezeték tulajdonosa is, ami korlátozza a piaci versenyt. A magyar reakció erre az volt, hogy lóhalálában mi is aláírtuk a szerződést, újabb kokit adva ezzel a jogkövetést számon kérni akaró uniós bürokratáknak.)

De mindez semmiség ahhoz képest, ami kiszivárgott hírek szerint a háttérben valójában folyik. Orosz források szerint Miller Gazprom-főnök a Mol INA-beli részesedésének megszerzéséhez kért támogatást Orbántól, aki állítólag nem zárkózott el ettől. Nem tudni, mit ígértek cserébe az oroszok, de szinte mindegy, a lényeg a jelek szerint az, hogy a Fidesz egyre szorosabb szálakkal kötődik Moszkvához, pedig ez a történelmi tapasztalatok szerint eddig nem vezetett jóra. A korrekt, kölcsönösen előnyös és transzparens gazdasági kapcsolatokra, azok fejlesztésére természetesen szükség van, de a nyilvánosságtól elzárt, titkos egyezségekre semmiképp.

A legnagyobb veszélyt ezek egyike, a paksi atomerőmű fejlesztése körüli történet jelenti. A legújabb nyilatkozatok és információk alapján olyan fejlemények zajlanak a háttérben, amelyek anyagi és stratégiai értelemben egyaránt kiszolgáltatott helyzetbe hozhatják hazánkat és a Fidesz korábbi állásfoglalásával is gyökeresen szemben állnak. Kezdjük azzal, hogy az atomenergia szerepének növelése önmagában vitatott, a nemzetközi trendek éppen az ellenkező irányba haladnak. Nem csupán a veszélyek miatt, hanem azért, mert az új energiaforrások szerepének növekedésével és látható gyors bővülésével a nukleáris energia a legdrágább, az onnan nyert áram sokkal többe fog kerülni, mint jelenleg a szabadpiaci források, amelyek a prognózisok szerint a jövőben még olcsóbbá válnak.

A tervezett projekt tehát pénzügyileg indokolhatatlan, és soha nem fog megtérülni. Szakértők szerint a 2000 megawattos paksi bővítés költsége 3-6000 milliárd forint lenne, amire nincs költségvetési fedezet. Ezért vagy hitelt vesz fel a magyar állam, amely ezzel drasztikusan növeli az államadósságot és 30 évre leterheli magát, miközben a törlesztési részletek kitermeléséhez a mostani több mint duplájára kell emelni az áramárat. Ezzel adunk egy oszlopos pofont a rezsicsökkentési céloknak. A másik lehetőség, hogy a beruházó cég finanszíroz, ezért cserébe tulajdonos lesz az atomerőműben, a függetlenségi törekvések nagy dicsőségére.

A kételyeket növeli, hogy a korábbi ígéretekkel szemben már nincs szó nemzetközi tenderről, kormányzati kijelentések szerint a Roszatommal tárgyalnak. Ezt megerősíti, hogy két, 1000 megawattos blokkról beszélnek, és ilyet csak az oroszok szállítanak. Ha tehát minden Orbánék elképzelése szerint zajlik, nem csupán a földgáz és a kőolaj nagy része jön majd Keletről, de a hazai áramellátás 40 százalékát adó Paks is közvetlenül orosz kézbe kerülhet. Ez szakértők szerint példátlan, 80 százalékos energiafüggést jelentene Putyinéktól, nem brüsszeli, hanem teljesen más gyarmatosítástól kell tehát tartanunk. Tényleg ezt akarjuk?