Paks: vagy soha, vagy kétszer annyiért

A Fidesz-kommunikáció stílusát ismerve már nem csodálkozunk azon, hogy Szijjártó miniszter úr magabiztosan az arcunkba mondja, minden rendben van a paksi szerződéssel, miközben Brüsszel éppen annak egyik kulcselemét lőtte ki. A projekt egészének tartalmát, hátterét és kezelésének módját tekintve valójában az látszik, hogy a kezdetektől fogva semmi sincs rendben az oroszokkal kötött paktummal, ezért egyre nyilvánvalóbb, hogy a beruházás az Orbánék által elképzeltek szerint biztos nem valósulhat meg, ha egyáltalán lesz belőle valami.

Nézzük végig a tényeket, már amit megismerhettünk belőlük. Kezdődött azzal, hogy a kormány a legnagyobb titokban , puccsszerű gyorsasággal szerződés/eke/t kötött Putyinékkal két új atomerőművi blokk építéséről, amelyhez Moszkva 10 milliárd eurónyi hitelt is nyújt. Történt ez annak ellenére, hogy röviddel korábban a Fidesz-kormány letette a nagy esküt, hogy csak alapos szakmai előzetes egyeztetések után, versenyeztetést követően választja ki a partnert. Ehelyett nem hogy szakmai konzultáció nem volt, de mint kiderült, még energia-stratégiai elemzések és hatástanulmányok sem készültek, a beruházás indokoltságát és gazdaságosságát tehát megfelelő háttéranyagok sem támasztják alá. A kormány ugyan hivatkozik egy átfogó elemzésre és kisebb résztanulmányokra, az előbbi azonban még 2009-ben készült, azóta azonban jelentős változások voltak az energetikai trendekben csakúgy, mint a geopolitikai viszonyokban, az utóbbiak pedig a kiszivárgott részletek alapján pont azt mutatták, hogy a beruházás soha nem térül meg.

Szakértők egybehangzó véleménye szerint ilyen volumenű, az ország jövőjét évtizedekre befolyásoló lépésre semmi sem kényszerített minket, a meglévő paksi blokkok üzemidejének meghosszabbítása nyomán még legalább 6-8 évünk lenne arra, hogy alaposan megfontoljuk, milyen irányban fejlesszük tovább energia-ellátásunkat. Mindez cseppet sem zavarta Orbánékat abban, hogy kutyafuttában megállapodjanak az oroszokkal, és csaknem egy fél évszázadra elkötelezzük magunkat mellettük, ami önmagában is súlyos geopolitikai és értékrendi kérdéseket vet fel, különös tekintettel a putyini rendszerrel szemben jogosan felmerülő aggályokra, amelyeket az ukrán válság igencsak alátámaszt.

Orbánékat az sem fogta vissza, hogy pontosan tudták, az oroszokkal kötött megállapodás több elemében is egyértelműen sérti a ránk nézve is kötelező uniós szabályokat. Előre látható volt tehát, hogy vizsgálatok indulnak, és azok eredménye borítékolható. Az első ilyen a versenyjogi szabályok áthágásáról szól, mivel a Roszatomot pályáztatás nélkül választották Orbánék, amit tételesen tilt az EU. A második a piaci viszonyokat torzító állami támogatással foglalkozik, tekintettel arra, hogy a Paks II beruházást a költségvetés finanszírozza, részben az orosz hitelt felhasználva. Ezzel a megoldással próbálja a Fidesz elérni, hogy olcsóbb legyen a majdan termelődő áram, a beruházás költségét is beszámítva ugyanis a szakértői kalkulációk szerint minimum kétszer annyiba kerülne, mint a jelenleg termelt áram. Ez pedig alapjaiban cáfolja meg azt az érvet, hogy Paks biztosíthatja az alacsony áramárat.

Ez a két vizsgálat még folyik, a harmadik viszont már lezárult a fűtőanyag ügyében. A helyzet itt is egyértelmű volt, mivel az uniós törvények szerint a tagállamokban létesülő atomerőművekben felhasználandó fűtőanyag felügyelete és engedélyezése az Euratom hatásköre, beleértve a forrásokat, a szállítást, a biztonsági előírásokat stb. Ez teljesen jogos, mivel a kockázatok nem csupán egy országot, hanem mindenkit érintenek, lásd Csernobil szörnyű példáját. A rendkívül szigorú szabályok egyike, hogy a fűtőanyag nem jöhet csupán egy helyről, a forrásokat diverzifikálni kell, méghozzá az ellátásbiztonság miatt. Orbánék erre is fittyet hánytak, és kizárólagos orosz szállításról állapodtak meg. Ahogy várható volt, az Euratom ezt letiltotta, amit az Európai Bizottság jóváhagyott.