Óriási baklövés Matolcsyéktól: fájni fog

Vajon hányan emlékeznek arra, hogy amikor tavaly kiderült: a 2009-es hiány a teljes adatok és uniós elszámolások ismeretében kicsivel nagyobb lett, mint a amennyit a Bajnai-kormány bejelentett, a Fidesz össztűz alá vette, hazugsággal, a számok manipulálásával vádolta meg. Arra már többen emlékezhetnek, hogy néhány hete Matolcsy György elképesztően arrogáns hangú levélben válaszolt az IMF-nek a magyar költségvetést érintő bírálataira, a 2010-es büdzsé állítólagos meghamisításában való cinkossággal vádolva a világ legnagyobb pénzügyi szervezetét. Most ugyanő váratlan meglepetésként kommentálja, hogy a tavalyi hiány tízmilliárdokkal nagyobb lett, mint azt ők mondták, arról pedig egy szót sem ejt, miért van szükség már februárban a GDP egy százalékát jelentő korrekcióra az éppen hogy elfogadott büdzsében.

Az illetékes miniszternek fogalma sincs

Orbán Viktor meglepően gyorsan, már január végén diadalként tálalta, hogy úgymond erőfeszítéseik nyomán teljesült a tavalyi hiánycél. Rovatunkban mi már akkor írtuk, hogy kissé korainak tűnik a triumfálás, mert a számok még nem lehetnek véglegesek, egy sor tétel még változhat. A kormányfő pechére ez be is következett: kiderült, hogy az önkormányzati szféra hiánya jóval magasabb a vártnál, és emiatt a teljes deficit mintegy 60 milliárd forinttal magasabb, azaz valamivel meghaladja a GDP 4 százalékát. Az önkritika ezúttal is elmaradt, Matolcsy is csak annyit volt képes mondani, hogy a számok őt is meglepték. Ha ez igaz, érthetetlen, miért nem voltak tisztában az önkormányzatok pénzügyi helyzetével, hiszen a Fidesz pozíciói ott is meghatározóak, képviselőik nagy többsége is onnan jön. A kormányzat működésének alapvető hibája, ha az illetékes miniszternek fogalma sincs, mi zajlik önkormányzati szinten.

A másik lehetőség az, hogy tudta, nagyobb lesz a hiány, mégis hallgatott róla, és titokban már készült a korrekcióra. Erre látszik utalni, hogy a 250 milliárdos válságalap ötlete már az új adatok nyilvánosságra kerülése előtt felmerült, és senki sem értette, miért van rá szükség, főleg még a régóta várt reformcsomag elfogadása előtt. Az egész rögtönzésnek tűnt, tűzoltásnak, bár még nem látszott, mi ég. A tények ismeretében, racionálisan gondolkodva a következő történhetett: a médiatörvény miatti támadásokat enyhítendő gyors sikert akartak felmutatni a hiánycél teljesülésének bejelentésével, a kapkodás azonban visszaütött. Amikor kiderült, a tavalyi hiány mégis nagyobb, roppant kínos lett volna ezt bevallaniuk, arról nem is beszélve, hogy a januári deficitadat is rendkívül rossz lett. Mindennek fényében gyorsan át kellett kalkulálni az idei költségvetést is, elkerülendő az újabb öngólokat.

Nem hibáznak soha

Gyorsan világossá vált, hogy az uniós elszámolások szerinti idei hiánycél is tarthatatlan, már most láthatóan hiányzik nagyjából 250 milliárd forint, érdekes módon pont annyi, amennyit az azóta kivéreztetett Költségvetési Tanács már az ősszel jelzett, meg is kapta érte a magáét. A különbözet részben abból ered, hogy a büdzsében fiktívnek látszó bevételi tételek is szerepelnek, amelyeket a parlament tárgyalás során csempésztek a számok közé, néhány új költségtétel ellensúlyaként - erre szakértők már akkor felhívták a figyelmet. A másik jelentős korrekciós tényező az önkormányzatok finanszírozása: a tavalyi hiányuk sokkal magasabb lett a vártnál, miközben erre az évre az alacsonyabbra becsült kiadásnál is 86 milliárddal kevesebbet szánnak!

A Fidesz nem a Fidesz lenne, ha ezt egyszerűen bejelentik és megteszik a szükséges költségvetési módosításokat. Ők ugyanis nem hibáznak soha, viszont mindig igazat mondanak. Így tehát minden magyarázat nélkül, a rossz adatokat átmenetileg eltitkolva, az előre nem látható válságokra hivatkozva megvágják a költségvetési szervek büdzséjét és létrehozzák a kb. 250 milliárdos stabilizációs alapot. Ez a gyakorlatban kemény megszorítást jelent szinte minden területen, arányaiban a legtöbbet a belügytől, a külügytől, a honvédelemtől, az igazságszolgáltatástól és a kulturális támogatástól veszik el. Teszik ezt az előző kormányt felelőssé téve, miközben a tervezési hibát egyértelműen ők követték el. Ha ugyanis korrektül kalkulálnak, azonnal látható lett volna, hogy a magasabb keresetűeknek nem adható 500 milliárdos adóajándék, hanem annak legfeljebb csak a fele.

Mennyi lesz most a megszorítás?

A történtek nem csupán a kormány felelőtlenségét és szakmai inkompetenciáját jelzik, hanem a szerkezeti reformok halaszthatatlanságát is. A jelenlegi működési struktúrában a nagy elosztó rendszerek bármelyike bizonytalansági tényező, gazdálkodásuk nem hatékony, a forráshiányokkal együtt pazarló és alig kézben tartható. Most az önkormányzatoknál borult ki a bili, de ugyanez bármikor megtörténhet máshol is. Erre persze nem a teljes centralizáció, a központi elosztás erősítése és a mindenre kiterjedő központi hatalmi kontroll a helyes válasz, amit most az önkormányzatok esetében terveznek, hanem a teljes szerkezeti átalakítás, a politika érdekei helyett a hatékony működési szempontok érvényesítése. Ennek egyelőre jele sincs, a nagy reformcsomag a kiszivárgott hírek szerint nem erről fog szólni, hanem egyes költségtételek lefaragásáról és újabb adónemek bevezetéséről.

A 250 milliárdos lefaragást már ma elfogadják, a többi korrekciós lépésről is állítólag napokon belül döntenek. Ez utóbbiaknál 6-800 milliárdos nagyságrendről beszélnek, kérdés, ebből mennyi lesz most a megszorítás, mennyi később. A konkrét számoktól függetlenül bármilyen, a lakosságot sújtó intézkedés csak felületi kezelés és átmeneti megoldás mindaddig, amíg nem átfogó szerkezeti átalakításokon alapul. Ha folyamatosan előre menekülünk, anélkül, hogy a valódi problémákat megoldanánk, soha nem keveredünk ki az ismétlődő megszorítások spiráljából.