Orbánék taktikája a süketek párbeszéde
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a süketek párbeszéde folyik a Fidesz-kormány és az IMF-EU páros képviselői közötti tárgyalásokon az esetleges hitelkeretről. Az egyelőre leginkább levelezésben kimerülő egyeztetés kitűnően megfelel Orbánék időhúzó taktikájának: rendre másról írnak, mint amire a másik fél választ vár, így garantálható, hogy egy fikarcnyit sem haladjanak. A magyar gazdaság helyzetén azonban ez cseppet sem segít.
Aligha keltett meglepetést, hogy a kormány ezúttal sem tartotta a szavát, és nem hozta nyilvánosságra az IMF-nek küldött legutóbbi levél szövegét. Ha ezt megtette volna, saját pávatáncos taktikáját veszélyezteti, amelynek egyik alapeleme a kettős beszéd, a közvélemény manipulálása és félrevezetése. Ha minden levélváltás publikus lenne, nem lehetne például nem létező, minket nyomorba dönteni akaró követeléslistára hivatkozni, és az is kiderülhetne, mit is mondanak valójában Orbánék az IMF-nek és az EU-nak, és mit nekünk, magyar választóknak. Miközben a 2008-as hitelszerződés dokumentumait kutatják, amelyeket annak idején Gyurcsányék nyilvánosságra hoztak, most éppen csak annyit közölnek velünk, amennyit saját érdekükben jónak látnak.
Szemléletes példája volt ennek Varga Mihály ismertetője a kormány leveléről. A hitelkeret feltételei kapcsán elsősorban azt hangsúlyozta, hogy szó sem lehet a nyugdíjak csökkentéséről és a családtámogatások lefaragásáról, holott ezt senki nem kérte a magyar féltől, ezek a tételek csak az Orbán-féle listán léteznek. Ezek helyett, úgymond, ők olyan lépéseket javasoltak, amelyek a lakosságot nem érintik közvetlenül és nem megszorító jellegűek. Ez már önmagában ijesztően hangzik, mert a Fidesz szerint eddig sem volt megszorítás, tehát a reáljövedelmek drasztikus csökkenése, a növekvő adóterhek, a különadók stb. sem minősülnek annak, azaz a jövőbeni hasonló intézkedések sem lesznek azok.
A Varga által felsorolt néhány konkrétum csak növeli az aggodalmakat. Először is a hatékonyabb adóbehajtást említette, amiről nem tudni, mit is jelent valójában, és hogyan képzelik ennek révén sok tízmilliárddal növelni a bevételeket. Az igazán nagy adóhiányok esetében általában behajthatatlan tartozásokról van szó, és teljességgel kizárt, hogy ezekből annyi bejöjjön, amennyit terveznek. Félő, hogy a nagy behajtási láz, mint mindig, a kisebb és tisztességes vállalkozásoknál próbál majd leginkább pénzt találni, és az adóhivatalt abban teszik érdekeltté, hogy minél többet sajtoljon ki ezekből a gyakran a túlélésért küzdő cégekből.
Ez persze még nem nevezhető megszorításnak, nem úgy a közszféra tervezett létszámcsökkentése és bérezési rendszerének átalakítása, amelytől a kormány csaknem százmilliárdos megtakarítást vár. Ehhez aligha elegendő az eddig bejelentett 8-10 ezer fős lefaragás, vagy ha igen, akkor a különbözetet a bértömegből kell megnyerni. Akár így, akár úgy, tömegek kerülnek nehezebb helyzetbe, jó esetben „csak” tovább esik a reáljövedelmük, rossz esetben elvesztik az állásukat. Vajon hol tudnak elhelyezkedni, amikor a versenyszférában folyamatosan csökken az alkalmazottak száma? Lehetnek persze közmunkások, jó példa erre az egyik fideszes fellegvár, ahol a hírek szerint az önkormányzat az elbocsátottak munkáját közmunkásokkal kívánja pótolni.
A harmadik lényegi dolog, amelyről Varga beszélt, a szociális támogatások megnyirbálása, valamilyen segélyplafon bevezetése volt. Ennél is IMF-követelésre hivatkoznak, holott a Valutaalap éppen a leszakadó rétegek megsegítését szorgalmazza. Ezzel szemben az orbáni éra egyik fő jellemzője a társadalmi szolidaritás rendszerének leépítése, a legszegényebbekről való lemondás. Jól példázza ezt a segélyek összegének drasztikus megnyirbálása, a közmunkabérek mértéke, a munkanélküli ellátás elképesztő lefaragása. Vajon milyen segélyplafonról beszélnek akkor, amikor a munkanélküliek 60 százaléka, csaknem 300 ezer ember semmilyen ellátást nem kap és átlagosan másfél éve keres állást? Vérlázító az a cinikus érvelés, amely lusta élősködőknek állítja be a perifériára szorultak tömegeit, mondván: dolgozzanak, ne segélyre ácsingózzanak.
A levélben a Varga által ismertetettek szerint nincs szó arról, amit valóban kér az IMF és az EU: a gazdaság hatékonyabb működését szolgáló, a fenntartható növekedést biztosító szerkezeti átalakításokról, az igazságosabb adórendszerről, a kiszámítható gazdaságpolitika garanciáiról, a stabil finanszírozás feltételeiről. Pedig ezek olyan tételek, amelyek nekünk fontosak, a mi érdekeinket szolgálják. A baj ugyanis nem az állítólagos hitelfeltételekkel, hanem a magyar gazdaság állapotával, a recesszióval, a rossz kilátásokkal, a már elfogadott költségvetés tarthatatlanságával van.
Az egyik legfőbb vitapont éppen a várható növekedés és hiány mértéke. A 2013-as büdzsében egyelőre 1,6 százalékos GDP-bővülés szerepel, amit már a Fidesz szakértői is irreálisnak tartanak. Varga kijelentései szerint ezt várhatóan egy százalék körülire módosítják, az így kieső bevételek pótlására viszont megnövelik a hiányt a GDP 2,7 százalékára. Ez azonban még mindig kevés, és maga Varga is 300-350 milliárdos korrekciót tart szükségesnek. Szakértők szerint valójában 5-600 milliárd hiányzik, mert a bejelentett intézkedések közel sem hoznak annyit, mint amennyivel a kormány kalkulál. A különbözet eltüntetésének módjáról hírek szerint a Fidesz-vezetésen belül is vita zajlik, függetlenül az IMF-tárgyalásoktól.
A hitelkeretről szóló levelezés kapcsán Varga Mihály arról sem szólt, mit válaszoltak az általa ismertetett levélre, pedig a válasz már meg is érkezett és pontosítást kért a magyar javaslatokról. Viszont azzal hökkentette meg a hallgatóságát, hogy nehezítő körülménynek nevezte hazánk uniós tagságát. Felettébb érdekes kijelentés például annak fényében, hogy 2007 és 2013 között az EU 8200 milliárd forintnyi támogatási keretet biztosít nekünk, ami duplája az IMF-től remélt 15 milliárd eurós hitelkeretnek! Jó lenne, ha Orbán és csapata az ilyen megnyilatkozások helyett inkább az uniós pénzek lehívásában jeleskedne, mert a jelenlegi állás szerint jórészt az ő hibájukból 2000 milliárdot, az IMF-hitel csaknem felének megfelelő összeget elveszítünk.
