Orbánék időnyerésre játszanak

Fogalmazzatok tömören és homályosan! - adta ki az utasítást a fáma szerint Napóleon 1804-ben a Code Civil készítőinek, és a mű azóta a polgári törvénykönyvek kiindulási alapjává vált. Nem valószínű, hogy a kedden ismertetett Széll Kálmán terv hasonló karriert fog befutni, pedig alkotói szemmel láthatóan alkalmazni igyekeztek a császári instrukciót, ami azonban felemásra sikeredett: a homályossággal nincs gond, a konkrét tartalmát tekintve azonban nyugodtan lehetett volna sokkal tömörebb. A 26 pontos felsorolásból ugyanaz a görcsös igyekezet érződik, mint a tavaly nyári rögtönzött csomagból: hogyan lehet a keveset úgy feltupírozni, hogy minél többnek látszódjon? Ugyanazzal a témával - pl. nyugdíjügyek, foglalkoztatás - ugyanis több pont is foglalkozik, de anélkül sajnos, hogy konkrétumokat megtudnánk. Egyedül a költségvetésben elérni remélt pozitív pénzügyi hatást nevesítették - 2012-2014 között évi 550, 900 és 900 milliárd forint -, de hogy azt pontosan milyen intézkedésekkel kívánják elérni, egyelőre nyitva hagyták. Azok kidolgozására időt kértek, részben júliusig, részben pedig az év végéig.

Nem tudtak megfelelni

Ezzel önmagában nem lenne baj, hiszen átfogó reformokat csak alapos előkészítés után, jól kidolgozva lehet bevezetni. A baj az, hogy eddig folyamatosan azt mondták, minden területre kész terveik vannak és azokat időben ismertetik. Ezzel olyan felfokozott várakozást teremtettek, aminek nem tudtak megfelelni: kiderült, szó sincs előkészített programokról, a most ismertetett csomag semmi újat és konkrétabbat nem tartalmaz ahhoz képest, amiről már hetek és hónapok óta beszéltek. A hitegetés tehát folytatódik, a Fidesz ismét előre menekült, nyert néhány hónapot arra, hogy valamit végre felmutasson. Kérdés, hogy a pénzpiac ezt hogyan fogadja, az első reakciók szerint - forintgyengülés, tőzsdei esés - nem túl jól.

Nézzük magát az ismertetett csomagot. A hét téma közül egyértelműen a foglalkoztatási rész a leghangsúlyosabb, több irányú elképzelés is a munkába állást próbálja ösztönözni. A szándék teljesen jogos, a cél, a foglalkoztatási ráta jelentős emelése is logikus, a gond az, hogy azt elsősorban megszorító eszközökkel akarják elérni. A munkanélküliségi ellátások megvágása, a munkaerőpiaci alap harmadolása, a táppénzek csökkentése, a kedvezményes nyugdíjazás megszüntetése, a rokkant-nyugdíjak felülvizsgálata, a tankötelezettség korhatárának 15 évre csökkentése valóban százezreket kényszeríthet arra, hogy munkát keressenek, viszont semmilyen garancia nincs arra, hogy találnak is.

Szakértők szerint irreális

A tervezett intézkedések ugyanis pontosan azokat tolják ki erővel a munkaerőpiacra, akiknek a legrosszabbak az esélyeik: a csökkentett munkaképességűek, az 55 év felettiek és a képzettség nélküli tizenévesek. Miből gondolja a kormány, hogy a gazdaság fel tudja szívni őket? Ez még egy kínai tempójú fejlődés esetében sem menne, nemhogy itt, ahol a bővülés lehetőségei már csak a nyitottság miatt is korlátozottak és bizonytalanabbak. Ezt a dilemmát a kormány egy hurrá optimista, tíz éven át tartó évi 4-6 százalékos növekedési prognózissal kívánja feloldani, ami egyrészt szakértők szerint irreális, másrészt ha esetleg meg is valósulna, előnyeit nem az említett, hátránnyal induló rétegek élveznék.

Mindebből következően a tervezett lépések éles szociális feszültséghez vezetnek, és megerősítik azt a benyomást, hogy a Fidesz-kormány a reformok legnagyobb terhét a lakosság kiszolgáltatottabb, passzív részére kívánja hárítani, azokra, akiket az illetékes államtitkár megnyerő empátiával egyszerűen potyautasoknak nevezett. Az egyébként szükségszerű nyugdíjreform koncepciója is ezt tükrözi - beleértve a már említetteken túl az új indexálási rendszert -, csakúgy, mint a gyógyszerkassza harmadolása, ami az ígéretek ellenére csak a támogatás csökkentésével, azaz áremeléssel érhető el. Ha ehhez hozzávesszük a halmozottan hátrányos helyzetűeket - például a vakokat - érintő, máris életbe lépett elvonásokat, megdöbbentő a Fidesz szociális érzéketlensége.

Vannak pozitív elemek is

A felsoroltakhoz képest szinte fáklyásmenetnek tűnik a közösségi közlekedés reformjának és a felsőoktatás átalakításának szándéka. Mindkét lépés teljesen indokolt és vélhetően jóval kisebb társadalmi feszültségekkel jár majd, bár az ördög itt is a részletekben van. A MÁV rendbe tételéhez ugyanis kevés az adósságainak állami átvállalása, egy nagy holding létrehozása még nem megoldás, nem beszélve a Malév és a BKV csődhelyzetéről, amiről a koncepcióban szó sem esik. A felsőoktatási szakok áttekintése és a létszám alapú állami hozzájárulás lefaragása logikus, az igazi áttörés azonban az intézmények irreálisan magas számának a csökkentése lenne.

A tervek egyértelműen pozitív eleme a hiány alacsonyan tartása és az adósságállomány csökkentése, ez elengedhetetlen a fenntartható fejlődés szempontjából. Rontja azonban a képet, hogy ezt egyszeri módszerekkel, a magán-nyugdíjpénztári vagyonnal és a különadók meghosszabbításával tudják csak elérni. Ez hosszabb távon nem megoldás, ha nem lépnek a helyébe a közigazgatást és az állam működését jóval olcsóbbá tevő intézkedések. Amit ennek kapcsán az ismertetett csomag tartalmaz, nem több felületi kezelésnél. Az állami szervek rezsiköltségének befagyasztása, a szabadságok megkurtítása, a pártok támogatásának áttekintése, a kisebb parlament stb. jelentéktelen tételek, reformot pedig egyáltalán nem jelentenek. Egyes önkormányzati feladatok államosítása is csak látszatmegoldás, attól még semmi nem fog hatékonyabban működni. A sürgetett és várt átfogó közigazgatási átalakításnak nyoma sincs.

Vannak viszont újabb adóterhek, így például a minden autóst érintő úthasználati díj, és elmarad a társasági adó már korábban bejelentett további csökkentése. Nem esik viszont említés egyelőre a hamburger- és zöldadóról, ami nagy kár, mert így gátlástalanul rombolhatjuk tovább magunkat és a környezetünket /ez persze csupán az adó miatt aligha változna, de legalább többet költenénk rá/. Ez persze még nem végleges, minden részletre még nagyjából egy évet várnunk kell, sőt ahhoz, hogy lássuk, hogyan válnak be az intézkedések, még többet. Addig csak reménykedhetünk, hogy a növekedési prognózisok bejönnek, mert ha nem, jönnek az újabb csomagok.