Milyen új adók jöhetnek jövőre?
A kormánynak napokon belül tárgyalnia kell a jövő évi költségvetés alapszámairól ahhoz, hogy tartani tudja a törvényi határidőket. Mozgásterét teljesen leszűkíti, hogy a gazdaság lelassulása miatt a kőbe vésett hiánycél tartása drákói fiskális szigort igényel: a további költségcsökkentések mellett jelentősen növekvő adóbevételre is szükség van. Ehhez azonban a jelenlegi formák és mértékek nem elegendőek.
Ha lehántjuk a szokásos demagóg sallangot Orbán Viktor hét eleji, nagykövetek előtt mondott beszédéről, egyvalami egyértelműen kiderül: a Fidesz-kormány középtávú gazdasági tervei nem tarthatóak, és a Brüsszelnek megküldött konvergenciaprogramon, valamint a Széll Kálmán terven egyaránt változtatni kell. Önmagában a GDP lassulásából eredően még az idén nagyjából százmilliárdos korrekcióra van szükség, jövőre pedig ahhoz, hogy a 2,5 százalékos GDP-arányos hiány elérhető legyen, az ideihez képest 800-1000 milliárd forinttal kell módosítani a költségvetési alappályát. Magyarán szólva tehát ennyivel szükséges javítani a büdzsé egyenlegét részben a kiadások lefaragásával, részben pedig a bevételek növelésével.
Varga Mihály szerint ez az idén 8-10 kisebb tételből megoldható, amiben kétségkívül igaza van, jó lenne persze tudni, melyek lesznek ezek a tételek és kit, hogyan érintenek. Ezzel együtt a magán-nyugdíjvagyon csaknem 3000 milliárdjából van elég fedezet arra, hogy a lyukakat betömködjék, az uniós szabályok szerinti egyenleg várhatóan még úgy is pozitív lesz. Talán arra is telik, hogy még az idén kifizessék azt a 260 milliárd forintnyi ÁFÁ-t, amelyet a brüsszeli döntés szerint szabálytalanul tartott vissza a magyar állam sok ezer visszaigénylő cégtől, így legalább ettől a tehertől mentesíteni tudják a 2012-es költségvetést. (Emlékeztetőül: az uniós elvekkel ellentétes rendelkezést Varga állításával szemben még 1999-ben a Fidesz-kormány hozta, igaz, a szocialista kormányok nem változtattak rajta.) Ha ezt a logikus lépést meglépik, a nyugdíjpénzből egy fillér sem marad, azaz egy év alatt sikerül elkölteni hárommillió ember sokéves megtakarítását, ami valamikor majd nagyon fog hiányozni.
Jövőre viszont már nem lesz ilyen mentőöv, és hiába tagadják, minden épeszű ember számára világos, hogy a csaknem 1000 milliárdos egyenlegjavítás csak kemény megszorításokkal lehetséges. A gond az, hogy a Széll Kálmán tervben a jövő évre ebből csupán 550 milliárd szerepel, ami még akkor is nagyon kevés, ha valóban minden pontját maradéktalanul teljesítik. Legalább további 3-400 milliárdra lesz szükség, hogy a hiány ne szálljon el és emiatt ne essünk el az uniós támogatási összegektől. Ennek összeszedéséhez már nem elég néhány kisebb tétel, drasztikusabb lépésekben kell gondolkodni, ami nem könnyű feladat: a már nyilvánosságra került kiadási lefaragások a nyugdíjalapnál, a szociális juttatásoknál, az egészségügynél, az oktatásban, kulturális területen, valamint az állami intézményeknél sok helyen így is a működőképesség határait feszegetik. Nagy tartalék tehát, főleg ilyen rövid távon, a költségek csökkentésében már nincs, a tartalékok pedig elfogytak, nem marad más, mint a bevételek növelése.
A helyzet itt sem rózsás, mert az elhibázott adópolitika és a gazdaság lassulása miatt csaknem minden bevételi tételnél csökkenés következett be az idén, és lényegi változás jövőre sem várható. Emelkedés csak a jelenlegi szabályok megváltoztatásával és új terhek bevezetésével érhető el, a Fidesz-kormány viszont alaposan behatárolta saját mozgásterét. Hiába volt súlyos hiba még a holdudvarukba tartozó közgazdászok szerint is az egykulcsos SZJA, ehhez várhatóan nem fognak nyúlni, mert azzal legfontosabb ígéretüket is felülírnák. Az elképzelhető, hogy egy jövedelmi határ felett átmeneti szolidaritási adót vezetnek be, ami igazságosabbá tenné a teherviselést, de ehhez az kellene, hogy felülemelkedjenek saját önös érdekeiken.
