Ki jár rosszul?

Orbán Viktor és kormánya a gyenge forintot támogatja. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter még a tavalyi parlamenti választás előtt azt mondta egy interjúban: „Ha ez a kormány folytatja a munkát, végig kell gondolni, hogy erre az árfolyamszintre milyen gazdaságfejlesztési vagy iparfejlesztési politika építhető; egy hosszabb távon fennmaradó gyengébb árfolyam jelentősen bővítheti az exportáló kkv-k számát.”

Varga Olaszországot hozta példaként: amikor ott még a líra volt forgalomban, folyamatosan gyengült az olasz valuta más devizákhoz képest. Varga szerint ez akkor kedvezett az exportképes kis- és közepes vállalkozóknak.

Csakhogy Varga Mihálynak tudnia kellene: Magyarországon gyenge az exportképes kis- és közepes vállalkozói réteg. A hazai gazdaságot alapvetően a multinacionális cégek élénkíthetik, a teljes kivitel nyolcvan százaléka is hozzájuk kötődik. A kkv-nak csak 18 százaléka exportképes, s ez jóval alacsonyabb az európai átlagnál.

Vértes András közgazdász, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnök-vezérigazgatója állítja: nem elegendő a gazdaságélénkítéshez az árfolyam gyengítése.

– Az exportot tekintve nincs jelentősége, hogy gyengébb-e a forint. Ugyanis a nagy exportőrök a bel- és külkereskedelmük nagy részét euróban és dollárban bonyolítják. A gyengébb forint nekik annyit jelent: kevesebbet kell költeniük munkabérre.
Azoknak a cégeknek viszont kedvezhet a gyenge forint, amelyek munkaerőt közvetítenek külföldre. Leginkább az IT-szektor ilyen. De mindez a viszonylag alacsony importigényű mezőgazdaságot is segítheti.

A mérleg másik oldalát azonban lehúzzák a devizában eladósodott cégek. Senki sem mentette meg őket. Főként azok kerülhetnek nehéz helyzetbe, amelyek értékesebb ingatlanokat adnak bérbe, mivel a bérleti díjat többnyire devizához igazítják. Raktárakat és irodákat is érinthet a drágulás.

A gyenge forint miatt emelkedhetnek az energiaárak is. Igaz, most épp alacsony az olaj ára, ám ha fordul a trend, épp azoknak a kkv-knak a fenntartási költsége növekszik majd, amelyeket a kormány támogatni akart – legalábbis a retorikában.

Vértes András úgy sommáz:
– Mindent összevetve: a gyenge forint inkább negatív hatással van a gazdaságra.

Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense másként látja: a jelenlegi helyzetben nem hozható fel komolyabb érv az árfolyam gyengítése ellen.

– Sajnos a gazdasági szerkezet valóban nem ideális. Tény: a multik a legfőbb exportőrök, az árfolyam-politika ezeket a cégeket segíti inkább. De ezen egyéb intézkedésekkel kell változtatni, a gyenge forint ettől még nem feltétlen rossz eszköz a gazdaság gyorsítására.

Pogátsa hozzáteszi: a gyenge árfolyam legtöbb veszélyét már előre kivédte a kormány. A devizahitelek forintosításával például megelőzhették a lakáshitelek újabb tömeges csődjét.

Ugyanakkor az autóhitelek és a személyi kölcsönök nagy hányada szintén devizaalapú: várható, hogy átárazzák ezeket is. A Magyar Nemzeti Bank már korábban is tett arra lépéseket, hogy a külső adósságot inkább forintban, ne pedig devizában finanszírozza. Hogy miért? Így akarják csökkenti a „devizakitettséget”, az árfolyammozgás miatti lehetséges veszteséget.

Mivel az infláció nulla körüli, Szalay-Berzeviczy Attila, a tőzsde korábbi elnöke, a bécsi Raiffeisen Bank International ügyvezető igazgatója hangsúlyozza: ilyen helyzetben inkább az infláció gerjesztése a cél, mivel a defláció nagyobb veszélyt jelent a gazdaságra.

– Az árak tartós csökkenésével két fő gond van. A csökkenő bevétellel a vállalatoknak egyre nehezebb a hiteltörlesztés. Másrészt az fokozatosan beépül a lakosság várakozásaiba. Ezért elhalasztják a vásárlásokat. Mindez a termelés és a szolgáltatások visszafogásához vezet, s így növekvő munkanélküliséget eredményez. Tovább szűkül a kereslet, tovább a kibocsátás is, ami aztán beindítja a deflációs spirált. A gazdaság jó és hatékony működéséhez mindig szükség van két százalék körüli inflációra és három-négy százalékos munkanélküliségre.

Vértes András szerint a magyarok megszokták: a gyenge forint annak a jele, hogy baj van. Ez a szemlélet nem változtatható meg egy csapásra néhány közgazdasági tanulmánnyal. Márpedig ha baj van, a lakosság inkább takaréklángra veszi költekezéseit, akkor is, ha nem indokolt. Így a gazdaságélénkítőnek szánt lépés valóban kontraproduktív lehet.

Ugyan a gyengülő hazai valuta maga után vonja az importtermékek drágulását, Szalay-Berzeviczy úgy gondolja: az alapvető élelmiszerek többségét itthon állítják elő, ezért az áruk várhatóan nem változik.

– Megvan persze a kockázata, hogy a hazai termelők – látva a külföldi áruk drágulását – szintén árat emelnek. De sokkal valószínűbb: inkább kihasználják, hogy az olcsóbb magyar termékkel előnyhöz juthatnak az árversenyben a drágább külföldivel szemben. A luxuscikkek viszont biztosan többe kerülnek majd. Emelkedik például a külföldi autók és a márkás órák ára, s persze drágul a külföldi nyaralás.
De meddig tartható ez az árfolyam-politika?

Pogátsa Zoltán azt mondja, bármeddig, amíg nincs komolyabb negatív hatása. Kamatemeléssel a forint bármikor „visszahozható”.

Egyelőre nem látszik ilyen törekvés. A szakemberek többsége újabb kamatcsökkentésre számít.

– A forint akkor tud majd ismét trendszerűen erősödni, ha a kormány teret biztosít egy valóban befektetőbarát és versenyképes gazdasági környezetnek, ami aztán elhozhatja a várva várt felminősítésünket – ezzel ismét növekvő mértékben hazánkba csábítva a külföldi működő tőkét. Nyilván külső sokkok – mint például egy esetleges görög vagy ukrán államcsőd – mindig okozhatnak gyengülést a forint árfolyamában, de amíg a folyó fizetési mérlegünk pozitív, az adósságállományunk kontroll alatt van, kamatpolitikánk reálhozamot biztosít a befektetőknek, a gazdaságunk pedig növekszik, a hazai fizetőeszközzel nagy baj nem történhet – magyarázza Szalay-Berzeviczy Attila.

Ne feledjük: a kormány árfolyam-politikája mögött nem csak gazdasági megfontolások állnak. Szakemberek többször felhívták a figyelmet: a forintot mindeddig „beáldozták” a politikai célokat szolgáló „szabadságharc” oltárán.

Vértes ezért is mondja: politikai ok most ugyancsak van a forint gyengítésére. Hiszen felülírná a kormány számításait, ha a devizahitelek forintosításakor rögzített körülbelül 308 forintos euró- és 256 forintos svájcifrank-árfolyamnál erősebb lenne a hazai valuta.