Ezt Orbánék sem gondolhatják komolyan

Már több mint megdöbbentő, egyenesen rémítő az a szakadék, amely a Fidesz-kormány által propagált világkép és a valóság között húzódik. Miközben a szűk mameluk-gárda kivételével már mindenki hibásnak, megbukottnak minősíti a Matolcsy-féle gazdaságpolitikát és azonnali irányváltást sürget, Orbán Viktor és jobbkeze továbbra is kiállnak az eddigi vonal folytatása mellett, sőt az eddigi lépéseket is sikeresnek minősítik. Jó lenne tudni, ők elhiszik-e, amit mondanak, például azt, hogy az egykulcsos SZJA állította meg a fogyasztás zuhanását - a tényadatok teljesen mást mutatnak -, vagy azt, hogy az az igazságos adórendszer, ha a gazdagok és szegények jövedelmük azonos százalékával veszik ki a részüket a közterhekből.

A sikerességet hirdető állításokat Matolcsy az összefüggésekből kiragadott és félremagyarázott adatokkal próbálta alátámasztani, mintegy igazolva egy korábbi mentora nyilvánosan elhangzott szavait, miszerint a minisztert a tények nem szokták zavarni. A zavaró számokat igyekszik is elkerülni, olyannyira, hogy sajtóértesülések szerint a múlt héten olyan költségvetési tervet terjesztettek a kormány elé, amelyből még az alapszámok is hiányoztak. Jellemző, hogy a kormány ezt megtárgyalta, sőt a szóvivő bejelentette, hogy a 2012-es költségvetést első olvasatban elfogadták. Vajon minek alapján, ha nem derült ki, mi mennyi? Egy költségvetés konkrét, akár előzetes adatok nélkül csupán blabla.

A bizonytalanság önmagában érthető, hiszen a vártnál sokkal rosszabb gazdasági eredmények miatt a középtávú makropályát teljesen át kell írni, és a jövő évi büdzsét annak alapján kalkulálni. A baj az, hogy a kormány csak most kezd el kapkodni, miközben már hónapok óta látszik: a konvergenciaprogramban leírtak már nem állják meg a helyüket. Érthetetlen volt látni, hogy miközben tavasz óta a mutatók minden téren folyamatosan romlottak, a külső környezet is egyre nehezebbé vált, a Fidesz vezetői tovább folytatták a sikerpropagandát, és csak akkor kezdtek komoly problémákról beszélni, amikor a statisztikai adatok már egyértelmű romlást mutattak.

A legfenyegetőbb baj az, hogy Orbánék még most is rossz helyen keresik az okokat, hibás, félrevezető helyzetértékelést adnak, és ennek alapján a gazdasági kihívásokra is csak rossz válaszok adhatók. Kezdjük azzal, hogy már az alapállás hamis: a kormányfő szerint az egész fejlett világ súlyos válságban van, amivel nem tud megbirkózni, ezért nekünk egyre inkább függetlenednünk kell tőle és inkább a feltörekvő, keleti térségek felé orientálódnunk. Egyfajta magyar utat kell járnunk, amellyel mi mutatjuk majd a példát másoknak, és motorjai leszünk az új típusú fejlődésnek. Ez ugyan leegyszerűsítése annak, amit Orbán Viktor többször kifejtett, de a lényeget jól mutatja, nem beszélve arról, hogy ennél több konkrétummal maga a szónok sem szolgált eddig.

Hogy tényleg hisz ebben vagy sem, nem tudni, de az biztos, hogy a Fidesz-kormány gazdaságpolitikáját ez a felfogás nagyban befolyásolja. A belső fogyasztás felpörgetésére és a nem megszokott gazdasági intézkedésekre támaszkodó fejlődési koncepció ezt tükrözi, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a magyar gazdaság kicsi, teljesen nyitott és kiszolgáltatott a külső hatásoknak, és ez a mai globalizált világban nem is lehet másként. Nem véletlenül mondta Chikán Attila is, hogy a Matolcsy-féle koncepció "tankönyvszerűen" megvalósíthatatlan és törvényszerűen kudarchoz vezet. Hiába azonban a hozzáértők aggodalma, Orbán a jelek szerint kitart az eddigi irány mellett.

Teszi ezt annak ellenére, hogy a fejlemények egyértelműen cáfolják a kormányfő és minisztere értékelését. A magyar gazdaság ez év elején azért teljesített jól, mert az export húzta, és mihelyst külpiacainkon lassult a növekedés, az ipari termelésünk elvesztette lendületét, a GDP-nk is stagnált. Egyidejűleg ugyanis a hazai fogyasztás csökkent, a beruházások pedig drasztikusan visszaestek, azaz Matolcsy állításával ellentétben a belső piac nemhogy a fellendülést élénkítette volna, de egyenesen visszahúzott. Az adócsökkentés tehát semmit sem hozott, csak százmilliárdokkal csökkenti a bevételeket.

Az sem igaz, hogy az euróövezet válsága és a svájci frank száguldása az egyedüli ok a növekedésünk leállására. Az előbbi egyelőre csak részben, az utóbbi pedig még egyáltalán nem éreztette a hatását a második negyedévben, ez sajnos még előttünk áll, tovább rontva a jövőbeni növekedési esélyeinket. Ebből eredően túlzott optimizmus csupán 100 milliárdos büdzséhatásról beszélni a kisebb GDP-bővülés miatt, az pedig hazugság, hogy ekkora lyukat kellene betömni az év hátralévő részében. A hiány az eredeti 2011-es tervhez képest ennél sokkal nagyobb, csak ez a lenyúlt nyugdíjpénzek miatt nem látszik: az uniós szabályok szerint az egyszeri bevétel miatt az idei költségvetés némi többlettel zárhat, a nyugdíjvagyon nélkül azonban a deficit a GDP 7-8 százaléka között lenne.

Értelemszerűen egy szó sem igaz abból sem, hogy a Fidesz-kormány fogta volna meg a hiányt, éppen ellenkezőleg, az intézkedéseik nyomán jelentősen csökkentek a bevételek, a kiadások pedig növekedtek. Hazugság az is, hogy a Bajnai-kormány hamisított adatokkal adta át a tavalyi költségvetést, és a deficit 7 százalék feletti lett volna. Vicces, hogy ezt az állítást Matolcsyék azzal igazolják, hogy tavaly május végén a hiány már az éves terv 78 százalékán állt: nem tűnik fel nekik, hogy az idén április óta ez a szám 100 százalék feletti, azaz ennek alapján ők az igazi hamisítók, ha azt állítják, mégis tartható az idei hiánycél.

A legszemérmetlenebb hazugság viszont az, hogy nincsenek és nem is lesznek megszorítások, hiszen a Fidesz gazdaságpolitikája a lakosság többsége számára eddig is erről szólt, és az igazán kemény lépések csak most jönnek. A Széll Kálmán terv jövőre 550 milliárdos korrekcióval számolt, ez azonban már kevés, további 400 milliárd körüli megtakarításra van szükség a 2,5 százalékos hiánycél tartásához. Ez csak az adóbevételek számottevő növelésével és az állami kiadások radikális csökkentésével lehetséges, feltéve, hogy nem növeljük az adósságállományt. Hiú ábránd, hogy a hiányzó pénzt kisebb korrekciókkal és az adóbehajtás javításával pótolni lehet, ezt az sem gondolhatja komolyan, aki állítja.

Az Orbán-kormánynak ideje lenne végre szembenéznie a realitásokkal és valós képet adni az embereknek az ország helyzetéről és a megszorítások okairól. Úgy tűnik, ehelyett folytatódik az ámokfutás, tágul a szavak és a tények, tettek közötti szakadék. A baj az, hogy ennek sajnos nem a Fidesz-vezérkar, hanem az ország és sok millió lakosa fogja a kárát látni.

(Illusztráció: Németh György/