Thriller Zuglóból

Zugló rendőrkapitánya „másodállásban” bestsellereket ír. Az alezredes nyomozott gyilkosságok, gazdasági bűncselekmények ügyében, szabadidejében pedig Kandahárba és Párizsba csalogatja a krimikedvelő olvasót. Hogy miért lett Marcus Meadow Réti Lászlóból? PUNGOR ANDRÁS írása.

2012. augusztus 6., 20:13

Brazil szivar dől a tollaknak a kis kosárban. Rajta a zárjegy, még nem volt idő az ünnepi füstölésre. Az íróasztalon rend. A laptop fekete tükrében zöldes könyvborító: Célpont Párizsban. Nemrég jött ki a nyomdából. Belelapozok:
„A fövenyen álltak. Kelet felől már virradt, míg a nyugatra elterülő Földközi-tenger felett koromsötét volt, a fényesebb csillagok még élénken szikráztak. Nájef és Zaid a homokban térdelt, és a hátára fektetett katona körül rendezgette a talajt.”

Francia titkosszolgálat, muszlim közösségek, emberrablás, bosszú és terrorizmus Párizsban – akcióthriller, fordulatos krimi, szórakoztató könyv.

A szerző, Réti László, Zugló rendőrkapitánya laza mosollyal, talpig öltönyben állja a dicséretet. Negyvenes, sportos, tüskés hajú férfi.

A Stefánia úti rendőrség egyik szobájában ülünk. Az épület hajdan palota lehetett. Előtte frissen vágott a fű, a kapu mellett kopjafát állítottak a kapitányság hősi halottjának. Bajtársi itt a légkör.

– Tegeződjünk – ajánlja fel a rendőr alezredes.
Mintha méricskélne, karaktert keresne következő könyvéhez. Hiszen bárhol felbukkanhat egy új szereplő. Ahogy legutóbb egy író-olvasó találkozón történt: jött egy decens, középkorú nő, előkerült egy vékony cigaretta, társalgás közben megroppant a parázs. A hölgy a táskájából előkotorta burnótszelencéjét, és szertartásosan belehamuzott.

Réti rögtön feljegyezte a mozdulatot. Gyorsan ír, két-három hónap alatt készült el legújabb könyvével. Marcus Meadow néven eddig már csaknem fél tucatot jegyzett. Bestselleríró és aktív rendőr. Furcsa párosítás.

Vajon most mit jegyez fel?

A fotós ráhasal az asztalra. Villog a vaku. A kapitányságvezető látszólag kezdi megszokni a rivaldafényt, ám kicsit még feszeng benne.

Egy súlyos testi sértéssel kezdődött. Legalábbis egyik kiadói életrajzában így írt a kriminalitás iránti fogékonyságáról.

Poén? Részben. Réti kisgyerekként valóban összeszólalkozott a nála két évvel fiatalabb öccsével, és eltörte a kulcscsontját. Nem kell megijedni, a testvére jól van, ma a jég hátán is megél: horgászik, kábeltévés, akvarisztikában utazik.

– Munkáscsalád voltunk – mosolyog a rendőrkapitány.

Októberi álom

Gyömrőn laktak a szüleivel, testvérével. Apja géplakatos, édesanyja szinterezéssel, porfestéssel foglalkozott, színezett port égetett rá a fémekre.

László eminens tanuló volt, bújta a Rejtő-, az Albatrosz-, az IPM-könyveket, emellett kézilabdázott, karatézott. Pilóta akart lenni. Hogy célját elérje, még matek–fizika-fakultációra is jelentkezett, pedig mindig a humán tárgyak vonzották. Imádta a repülőgép-modellezést. A nyolcvanas években vadászgépeket gyűjtött, ma már a második világháborús harcirepülő-makettek megszállottja.

Egy ködös októberi napon összeomlott minden álma: a szemésznél kiderült, hogy szemüvegre lesz szüksége. Jellemző rá, hogy nem kérdezte meg senkitől, okuláréval is lehet-e repülni, inkább megsértődött az egész világra. Dühében másnap jelentkezett a Rendőrtiszti Főiskolára.

Miért oda? Nem tudja. Talán dacból. De nem bánta meg, végre nem egy reáltanodában érezte magát.

A kiképzésen ismerkedett meg későbbi feleségével. Egy gránátládán ült, abból osztotta a gyakorlathoz szükséges harci eszközöket, amikor megjelent előtte leendő asszonya. A főiskola után együtt költöztek Szekszárdra, felesége odavalósi volt. Két kislányuk született: Szofi és Blanka. Réti László elvégezte a jogi egyetemet, és Tolna megyében, különféle beosztásokban emberölési, gazdaságvédelmi ügyeken dolgozott. Sokat tapasztalt:
– Egy apa baltával ölte meg a gyermekét. A vizsgálók nem kapkodtak az ügy után. Családosak voltak, gyereket neveltek. Nekem akkor még nem volt gyermekem, így vállaltam a munkát. A férfi nem akart senkivel beszélni. Leültem mellé. Megkínáltam cigarettával, beszélgetni kezdtünk. Lassan nyílt meg, talán mert emberként kezeltem. Ahogy szállt ki belőle az alkohol, úgy jött rá, hogy megölte azt, akit a legjobban szeretett.
Hogy megviseli-e a halál, a gyilkosság?

– Ha érzelmeket viszünk a munkába, megette a fene. Nem azért nyomozok, hogy a gyanúsított mindenképpen sittre kerüljön, hanem hogy felderítsem az ügyet – magyarázza.
Sok, a valóságban is megtörtént sztorit felhasznált a regényeihez. De ügyel arra, nehogy felismerhetővé váljanak a szereplői.

– Egy faluban egy tizenéves megölte az apját. A nyomozáskor falakba ütköztünk. Mindenki kiállt a gyilkos mellett, tudták, hogy az apa terrorizálta a fiát. Azt mondták, már régen véget kellett volna vetni a borzalomnak. Első fokon két évet kapott a fiú, másodfokon felmentették. Hasonló történet lesz az alapja a következő könyvemnek.
– A harmincadik születésnapomhoz közeledve hasított belém a felismerés: mit mondok a gyerekeimnek, ha megkérdezik, mivel foglalkoztam? Csak annyit, hogy apu keményen dolgozott? Küzdött a bűnözők ellen? Ennyi? Érdekelni fogja őket? Biztosan nem. Ekkor elhatároztam, hogy könyvet fogok írni – meséli a rendőrkapitány.

Új azonosság

Hogy mikor írt? Rendőrkörökben elterjedt szólás szerint „a nap huszonnégy órából áll, meg az éjszaka”. Az írásra neki csak az éjjel maradt.

Valamikor gimnazista korában már nekikezdett egy regénynek, de a kockás füzet akkor nem telt be.

– Meg kell érni a könyvíráshoz – mondja.
Aprólékos módszerrel dolgozik: a történet kidolgozása után vázlatot ír a fejezetekhez, később megtölti tartalommal. Többnyire nem járt még regényeinek a helyszínén, így Afganisztánban, Párizsban sem, de sokat olvas, adatokat gyűjt, hogy pontosak legyenek a leírásai.

Legújabb könyvéhez tér-idő ábrát készített.

– Egy napig rajzolgattam, hogy a szereplőim, akik a regény végén ugyanarra a helyszínre sietnek, valós idő alatt, megfelelő sorrendben jussanak el A pontból B pontba – magyarázza.

Precíz. Nem csoda: elvárható ez egy megszállott modellezőtől! Elkészült regényeiből negyvenoldalnyit küldött el több mint fél tucat kiadónak. Kettő válaszolt, az egyik kiadta a Vér a véremből címűt.

– A főhős nagyon hasonlított rám. Miután észrevettem, átírtam a karaktert – mosolyog.
Marcusnak hívták azt a szereplőt. Az angol Meadow magyarul rétet jelent. Így talált magának új, virtuális személyazonosságot. Aztán jött a többi könyv. Az Alexandra százas internetes thrillerlistáján a megjelenés után a második volt A kandahári fogoly.

Rétinek sikere van. Régi műveit már nem lehet kapni. Az Ulpius több regényét tervezi kiadni. Divatja van manapság a magyar krimiknek. Frei Tamás, Kondor Vilmos után Réti lesz a következő sztár. A Célpont Párizsban az első, amelyet saját néven jegyez.

Miért tűnt el Marcus Meadow?

– Megérett rá az idő. Az emberek ma már magyar szerzőtől is szívesen olvasnak thrillert – mondja.
Tolna megyei főnöke állandó olvasója volt. Amikor Zuglóba hívták, jelezte feljebbvalóinak, hogy regényeket ír. Neki ez a hobbija, míg másnak a motorozás vagy a lepkegyűjtés. Nem volt ellene kifogás. Barátai kezdetben kétkedve fogadták a kéziratát, de a huszadik oldaltól már eszükbe sem jutott, hogy jó ismerősük a szerző.

Ám munkáját nem adná fel a könyvírásért.

– Csak kevesen tudnak megélni a könyvírásból Magyarországon.

Biztos, ami biztos

Új partnerével most Monoron él.

A nyolcéves Blanka és a tizenegy éves Szofi gyakran van náluk. Párja három gyereket hozott a kapcsolatba. Így mindig gyerekzsivajtól hangos a lakás.

Ám amikor alszanak, ő megszállottan írja legújabb könyvét.

– Augusztusra a boltokban lesz – ígéri.
Idén tölti be a negyvenet. Ahogy tíz évvel ezelőtt, talán ismét jut idő a számvetésre.

– Már előre félek attól, hogy most mit fogok kitalálni! – viccelődik.
Addig is, egy példányt minden könyvéből postára ad, elküldi Andrew Vajna filmproducernek.

Biztos, ami biztos.

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze - jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

2024. április 16., 06:00

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál.