The Wolf Among Us: Episode 2 – Smoke And Mirrors
Elrajtolt a Telltale Games új sikervárományosa. Az első rész után még nem gondoltam, hogy a lassú sztori a második epizódban hirtelen meglódul – pedig megcsinálták. Továbbra is szokatlanul kellemes, elvontan hangulatos Bigby története, ámbátor messze van még a vég...
| Na, akkor most vagyok meglőve. Az első rész összefoglalóját (mert én azt véletlenül sem nevezném se recenziónak, sem pedig bármiféle tesztnek – jól van, szinoníma alkalmazásából kettessel átment) azzal döntöttem meg, hogy telespoilereztem az egészet. Úgyhogy most vagy ismétlem magam, vagy kevesebb karakterrel fogom beadni a kulcsot eme alkalommal. (Nem baj BadSector, van neked 300 kép mellékelve – jó szelektálást! :D) Miben fogott meg a második rész? Nem a hosszával. Valahogy sikerült 85 perc alatt installtól stáblistáig végigérnem a játékon. Hogy a francba sikerült ez? Van egy olyan érzésem, hogy a négy lehetséges opciót feldobó párbeszédek során a legtöbbször éppen az A válasz (ja, hogy ez nem Legyen Ön Is Milliomos...) gyanúsan sokszor dobta a legjobbnak tűnő helyzetet. Most nem volt annyi akciójelenet, mint az első részben, bár itt is bunyóba keveredünk egyszer. Oké, mivel ez nem spoiler (első rész végén mutatott teaserből kiindulva!), Beast fog ránk bepipulni, viszont nem tart annyi ideig a küzdelem, mint gondolnánk. Persze, van csavar is – mondjuk úgy, hogy a Snow White körüli történések (nem, nem mondok Hófehérkét, vagy mindenkit magyarosítok, vagy senkit sem!) több fordulatot vesznek, mint amire számíthattunk volna. Főleg a végén van a cliffhanger sokk, hogy nabazzeg, hát nem a _ volt a hihetetlenül perverz, ám mégis mesekönyvbe illő gyilkosság mögött? (Én valahogy tippeltem rá... ;) – BadSector) Hibák helyett más hibák? Térjünk rá arra, amit az első részben kifogásoltam. Kicsit lassan indul be a sztori – ez volt az első kontra érv. Nos, ezt kipipálhatjuk – most már pörög a történet. Időt kellett adni a Telltale Games-nek, ők pedig gond nélkül pipálták eme kifogásomat. Zeneileg hiányos – hoztam fel második indoknak. Aha... ez még valamilyen mértékben jelen van, de kezd ez is jó úton járni. Ahol van zene, az oda illő motívum, ahol meg nincs, ott joggal nincs. Például kihallgatás közben felesleges zene. (Itt karaktert nem írok, mert az első rész végén lehet választani, hogy ki után indulunk el) Harmadik indok: a hossz – ez megmaradt. Ugye írtam pár bekezdéssel fentebb a 85 percet. Sajnos ez az epizodikus kontent átka. Kicsit kapsz gyakrabban egy picivel drágábban. Mintha drog lenne :)... Hiába tűnt el két negatívum, van helyette más. Itt nincsen olyan fontos döntés (vagy csak én nem éreztem annak), mint az első részben. Ott ugyanis két alkalommal is elénk vágott egy döntést – elsőként dönthettünk, hogy Toad vagy Lawrence lakásához megyünk, aztán pedig Woodsman (első résznél még magyarul írtam, akkor ezért maximum mea culpa!) vagy Twidledee után eredhettünk. Sajnos itt nem mutatták ki ennek lehetőségét. Olyan érzésem volt, mintha az első rész eldöntötte volna, hogy milyen irányt vesz be a második. Ez a teljessé váló évad során az újrajátszhatóságot növelni fogja... viszont most még nem. Illetve még meg kéne említenem azt, hogy kevesebb interaktivitást véltem felfedezni. Nem, itt nem a párbeszédekre és azok hatására gondolok, hanem a QTE-kre. Kevesebb volt, mint az első részben. ...de mégis jó A hangulatot sötétebbre vették a fejlesztő férfiak és nők csapata, ami számomra megdobta a játékélményt, kb. kibalanszírozva az akció hiányát. A nyomozásunk lassan, de biztosan elindult egy komolyabb bűneset felé, amely... belsős ügyeket is fel fog dobni a harmadik részben. (Lesz ott más is, pl. Bigby maga is kap egy kis... hogy is mondjam, faceliftet!) Nem tűnik egyszerű gyilkosságnak, sőt, úgy vélem, hogy Toad úr keze (? egy békának nehezen lehet, de képletesen élve...) is egyre mélyebben belenyúl. Ha kulcsszavakkal lenne szükséges leírnom a második epizódot, valahogy így tenném meg: Crane ügyeskedik – nem az halt meg, aki – mi történik itt? Hoppá, egy haikuban sikerült megvalósítani... Nem véletlenül igyekszem a spoilerezés teljes elkerülését. Ezt már látni kell. Igen, a százalék alacsonyabb lett, mint az első rész esetében, de ez azért van csak, mert egy kicsit a film műfaj irányába vonult ezúttal el a TT Games. Rövidtávon probléma, hosszabb távon még kifizetődő lesz. Megvárni az egészet, vagy részletekben jöhet az élvezet? Ez a legnagyobb kérdés. Nem tudom megválaszolni az Olvasó helyett, hogy töltse-e le a második részt (mivel fizikailag nem jelent meg), vagy várja-e ki a teljes évad piacra kerülését? (és az már tuti lemezesen is kijön...) Én kivárnám. Igaz, ez azzal jár, hogy el kell kerülni minden The Wolf Among Us témájú videót-írást a full játékélmény érdekében, de kis ügyességgel menni fog. Röviden véleményem a második részről: kicsit filmesítve lett az amúgy továbbra is színvonalas szinkronnal, a darkosabb hangulattal, és a komoly irányzatot felvett sztorival megáldott Smoke And Mirrors, amely még mindig sebesült, de a kórház felé tart. A százalék ne tévesszen meg: ha rajongó az Olvasó, ki kell próbálni. |
| – A történet nagyon durván megindult – Egyre hangulatosabbnak ígérkezik – Újrajátszhatóságra ad okot | – Kicsit elmentünk a film irányába, TT Games... – ...sőt, rövidebb adaggal, mint eddig – Önmagában sokat nem ér |
| V. |
