Futás semmivel – Boldog István és a Cheri Cheri Lady

Ha valaki megpróbált már valaha is Tom Waits zenéjére futni, pontosan tudja, hogy vannak lehetetlen küldetések. A Chocolate Jesus vagy a Russian Dance után egy gyors váltással ráfordulni a Tom Traubert’s Bluesra, kizökkenti nemcsak az időt, hanem a ritmust is, amit a magamfajta mackós alkatok igencsak rosszul tűrnek, kiváltképp, ha önkínzásra hajlamosak, és még a legvadabb hőségben is nekiállnak hosszúnak tűnő kilométereket áttotyogni, amit úgy élnek meg, mintha kecsesen száguldanának a végtelen pampákon mindaddig, amíg valaki gazellaléptekkel le nem hagyja őket, hogy pár pillanat múlva már a háta is csak elsötétedő folttá váljon.

Lihegünk, no.

Jó, Tom Waitsszel nem megy, belátom, és persze hasonló a helyzet a másik favorittal, Leonard Cohennel is. Igen ám, de akkor mi legyen? Eric Satie túl lágy, Beethoven túl erőteljes, minden valahogy túlságosan túl. Persze vannak, akik a Modern Talkingra esküsznek, de azért vannak az életben olyan dolgok, amelyek hallatán az ember gyomra görcsbe rándul, hogy igen, tényleg, bárkiért bármit, de ezt már nem, és mondjuk a Thomas Anders–Dieter Bohlen-kettős által egy tengeri admiráliséra hajazó bőrkabátban és kihúzott szempillákkal, vasalt hajjal megénekelt Cheri Cheri Lady épp ezek közé tartozik, még ha Boldog István mezőgazdasági gépszerelő és fideszes országgyűlési képviselő nyilván rajosan pózolgatott is rá annak idején a tükör előtt, mert az milyen vagány.

Jó, akkor legyen Metallica, az már zúzósabb, némi balladai beütéssel, sötéten zúgó hangáradattal, ez súlyosabb esti erdei futáshoz épp megfelelő lenne, ha az emberben nem azt a képzetet keltené, hogy rögvest ráront valami ismeretlen az egyik fa mögül, vagy Semjén Zsolt kapná puskavégre, elvégre.

De akkor még mindig ott a kérdés: mit hallgasson az ember futás közben? Talán ez az egyetlen dolog, amire nem ad választ Adam G. Steve most megjelent könyve, a Szenvedély minden lépésben, amelyet nagy haszonnal forgathat kezdő és haladó futó egyaránt. A kötet kilencszer 24 heti edzéstervet tartalmaz, s ezeket személyes példákon keresztül mutatja be a 39 éves Andreától kezdve, akinek a célja az, hogy képes legyen lefutni 5-10 kilométert, hogy minél többet fogyjon, a 62 éves Ica nénin át, aki azért akar jobb fizikai állapotba kerülni, hogy az unokájával tartalmasabban tölthesse el az időt, a 31 éves Tamásig bezárólag, aki már tíz éve fut, és rendszeresen részt vesz különféle megméretéseken.

A szerző beavatja az olvasót számos versenytaktikába, abba, hogy miként érdemes 1500 métert, félmaratont vagy maratont futni, majd a futással foglalkozók által föltett ötven legalapvetőbb kérdésre is megpróbál válaszolni, a helyes futótechnikától kezdve a sérülésekig bezárólag. Végül a jól tagolt kötetben olyan futósztorikat idéz föl, amelyek mindenkinek kedvet adhatnak ahhoz, hogy megismerkedjen a futás nehéz, néha kínos, néha kínkeserves, de mámorító érzést adó világával, amely kiváltképp akkor teljesedik ki, ha nem hallgat közben semmit.