Zsákbamacska – Ukrajnában a helyzet reménytelen
Az elnökválasztás vasárnapi, második fordulója előtt az ukrán bukmékerek már ötszörös nyereményt helyeztek kilátásba annak a fogadónak, aki Petro Porosenko elnök győzelmére tippel. Hétfőre azután bizonyossá vált, hogy bejött a papírforma. Volodimir Zelenszkij a szavazatok több mint 73 százalékával lépte le a voksok nem egészen egynegyedét elnyerő Porosenkót. A politikában járatlan showman, standup komikus a hivatalban lévő, tapasztalt, dörzsölt államférfit. Zelenszkij földcsuszamlásszerű győzelmének titka éppen ez, akárcsak nemrégiben a szlovák Zuzana Caputováé, a közvéleménynek végképp elege van a hazudozó, korrupt politikusokból. Végső soron mindkettőjüket a politikai elitben végképp csalódott választók tiltakozó szavazatai röpítették a hatalom csúcsára. Ukrajnában a tényleges hataloméra.
Az elnökválasztás tétje szokatlanul nagy volt. A Nyugat számára mindenképpen, és számunkra is, hiszen Ukrajna a legnagyobb szomszédunk, ahol százezernél is több magyar él. A NATO és az Európai Unió pedig egyetlen pillanatra sem feledheti, hogy egy több mint negyvenmillió lakosú középhatalomról van szó, amely köztük és a számukra mind több fejfájást jelentő Oroszország között terül el.
Az intelligens, szellemes, remek vitázó Zelenszkijt a választók alapvetően az 1+1 televízióból ismerik, ahol A nép szolgája című szappanoperában már vagy négy éve alakít és figuráz ki egy tisztsége betöltésére alkalmatlan elnököt, Vaszil Holoborodkót. A figura megformálásában nem lehetett nem felismerni Porosenkót. Az sem titok, hogy Zelenszkij mögött az említett tévécsatorna tulajdonosa, Ukrajna hatodik leggazdagabb oligarchája, Ihor Kolomojszkij állt. Zelenszkij annak ellenére aratott győzelmet az ukránul tökéletesen beszélő Porosenko felett, hogy szívesebben használja az ország nyugati megyéiben kevéssé népszerű orosz anyanyelvét, mi több, néha kifejezetten akadozik az ukrainszka movában, vagyis az ukrán nyelvben. Ez pedig sok ukrán polgár szemében éppen úgy nem mondható előnynek, akárcsak félzsidó származása. Arról nem is szólva, hogy fő támogatója, Kolomojszkij az Ukrajnai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, ukrán-izraeli kettős állampolgár.
A választás többi résztvevőjétől, Porosenkótól vagy az első fordulóban tőle alig elmaradó Julija Timosenkótól eltérően Zelenszkijnek a parlamentben nincs is saját pártja.
A választást olyan időszakban tartották, amikor az ország egyik megyéjét, a Krímet Oroszország a nemzetközi jogot felrúgva magához csatolta, amikor Kijev reménytelenül próbál harcolni a Donyec-medence oroszbarát és Moszkva által katonákkal, fegyverszállítással támogatott szakadárjaival, amikor Ukrajnában a korrupció talán még a Kelet-Európában megszokottnál is nagyobb méreteket öltött. Ehhez jött alig három nappal az elnökválasztás előtt, hogy Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök bejelentette az Ukrajnába irányuló kőolaj-, kőolajtermék- és szénszállítások, valamint az onnan származó orosz gépimport teljes leállítását. Ez a teljes csőd szélén táncoló Ukrajnát már-már sakk-matt helyzetbe hozza, és nyilvánvalóan az infláció felgyorsulásához, az amúgy is évek óta süllyedő életszínvonal további zuhanásához vezet.
Hacsak Zelenszkij győzelme láttán Moszkva nem módosítja álláspontját. Bár a Kreml szócsöveinek durva ukránellenes propagandája talán veszít majd hevességéből, legalábbis átmenetileg, de ez aligha változtat a lényegen. Porosenko vereségének kétségtelenül örülnek az orosz fővárosban, ugyanakkor nem tudják, hogy mire juthatnak az új elnökkel, aki a kampányban megígérte ugyan, hogy győzelme esetén javítani fogja országának kapcsolatait Oroszországgal, de félő, hogy a szép szavakon túl ebből semmi sem teljesíthető.
Zelenszkij sem ismerheti el a Krím elcsatolását, nem hagyhatja jóvá a Kelet-Ukrajna végleges elszakítását célzó moszkvai próbálkozásokat, a putyini politikának azt a szándékát, hogy Ukrajnát visszaterelje a hajdani szovjet akolba. Ebből a szempontból programja csak árnyalatokban tér el a Porosenkóétól. De nem csak ebben. Mindketten harcot hirdettek a korrupció ellen, és a most megválasztott elnök kijelentette, hogy ebben akár Kolomojszkij ellen is felveszi a harcot. Csakhogy csodákra, a jogtalanul szerzett vagyonok elkobzására valószínűleg még a reformokat ígérő Zelenszkij sem lesz képes. A választási kampányban egyébként is sok olyasmi hangzott el, amit valószínűleg maguk a jelöltek sem gondoltak komolyan. Néhány héttel ezelőtt például Porosenko már nemcsak az orosz, de a magyar kisebbséget is sújtó, sokat bírált nyelvtörvény módosítását helyezte kilátásba, hanem még azt is, hogy megtanul magyarul.
Így aztán Moszkva a szép szavakon túl, ha ugyan ilyenek egyáltalán elhangzanak, nemigen tud mit kezdeni az új vezetővel, aki elődjéhez hasonlóan szeretné mielőbb beléptetni országát a NATO-ba, majd az Európai Unióba. Ugyanakkor Zelenszkij a Nyugatnak is éppen úgy feladja a leckét, ahogyan Porosenko. Ukrajnának a NATO-ba való esetleges felvételét ugyanis Oroszország olyan, végképp ellenséges lépésnek tekintené, ami kiszámíthatatlan mértékben emelné a már amúgy is felújuló hidegháború szintjét. Ami viszont a pénzügyileg, iparilag, mezőgazdaságilag egyaránt a tönk szélén álló ország gazdasági integrációjának kilátásait illeti, Brüsszel nyilvánvalóan a belátható jövőben is csak távoli ígéretekre szorítkozhat. Annál is inkább, minthogy az Ukrajnának nyújtott gazdasági segélyek ugyanarra a sorsra jutnak, mint a lyukas hordóba öntött víz. Ezért aztán a Nyugat feltehetően éppen olyan tanácstalan lesz az immár Zelenszkij nevéhez köthető integrációs törekvések láttán, amilyen Porosenko elnöksége idején is volt.
A csaknem háromnegyedes többséggel megválasztott Zelenszkij azonban nemcsak a nemzetközi porondon, de odahaza sem lesz sokkal könnyebb helyzetben. Alig fél év múlva parlamenti választást is tartanak. Ennyi idő alatt pedig ő és frissen gründolt pártja, a parlamentbe most bejutni szándékozó A Nép Szolgája még akkor sem enyhíthetnének a hazájukat marcangoló belső és külső gondokon, ha csodákra lennének képesek. „Ami beiktatása után osztályrészéül jut, azért sajnálom egy kissé az új elnököt” – ismerte be szavazatának leadása után az újságíróknak Leonyid Kucsma, a független Ukrajna második államfője. Azt azonban, hogy ő kire adta voksát, a tapasztalt politikus megtartotta magának. / Kulcsár István
