Vuvuzela mondjon le!

Tökéletes zenei aláfestés a hétvégén, sziesztaidőben rendezett meccsekhez a már ezerszer elátkozott helyi specialitás, a vuvuzela. Nem hiszem, hogy véletlenül került ebédidőre a Dél-Korea-Görögország, vagy a Szlovénia-Algéria derby, ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy a családfő a még lobogó leves sebes bekanalazása után az aprólékot félresöpörve rohan Park-Ji Sungéknak, vagy délnyugati szomszédainknak szurkolni.

Persze ki tudja…az azonban biztos, hogy a helyieket nem hozta lázba egyik találkozó sem, ráadásul egyik országból sem indult invázió a fekete kontinens déli csücske felé. Aki viszont mégis kilátogatott, az a kiszűrődő zajok alapján minimum két darázskürtbe tülkölt bele. Ennyit arról, hogy nem fogja betölteni a szobámat a „zöööööööö!” hang, ha nem a házigazdák lépnek pályára. Kivételesen nem bántam volna, ha pár ezer szlovén havasi kürt beléjük folytja a szót, de talán majd a svájciak.

Lehet, hogy unalmas a vuvuzela elleni kereszteshadjárat, de szinte biztos, hogy erről a VB-ről mindenkinek ez a zümmögés fog eszébe jutni, függetlenül attól, hogy mit varázsol Messi, meddig jut Új-Zéland, vagy odacsap-e az észak-koreai munkásököl. Jellemző, hogy minden országért rajongó csoport létszámát meghaladja a Facebookon a „Vuvuzela mondjon le!” népszerűsége, illetve Németországban már 200 ezer derék germánus szignálta az afrikai különlegesség betiltását szorgalmazó petíciót. Viszont az az előnye megvan, hogy a fenti mérkőzéseken álomba ringatja a kis futballnemzetekért nem igazán rajongó televízió-nézőt.

Igaz, a görög válogatottért régen is nehéz volt rajongani, most meg egyenesen perverzió –ők lettek az elsők, akiket azonmód el is temetett a nemzetközi közvélemény, miután Korea kapitalista fele nem csak futómennyiségben, hanem a játék minden elemében felülmúlta őket. De nézzük a jó oldalát: legalább mindenki rá tudott pihenni az esti csemegékre.

Imádom engem!

És végre nemcsak futballhangulat, hanem foci is járt az uzsonnához! Argentína minden bizonnyal a VB első számú esélyese lenne, ha egy kicsit…khmmm, rutinosabb edzőjük lenne. Ereiben bár argentin istenek vére csörgedezik, meglehetősen talányos válogatási elvei, és csekély taktikai repertoárja láttán még az őt rajongásig szerető gaucho kompánia is aggodalommal várta a bemutatkozást. Öröm volt az ürömben, hogy a közvéleménnyel ellentétben a saját magába vetett bizodalom bőven ellensúlyozta a károgást, ráadásul a csapata még úgy is bombaerős, hogy a világ két, talán legjobb védője nem kapott repülőjegyet. Különben is: minek ide védő, ha Messi, Tévez, Higuaín, Agüero és Milito is támadásba vethető?

Summa-summárum: nem volt igazuk azoknak, akik ár a VB előtt keresztet vetettek az Albicelestére. Az argentinok jó formában vannak, és nem csak kreatív megoldásokra képesek, de fegyelmezett és tudatos csapatjátékra is. Ráadásul egy kétségtelenül begyakorolt taktikai variáció vezetett a vezető gólhoz. Arról meg szintén nem az Isteni Diego tehet, hogy a Real Madridban a szezonban harminc gól körül termelő Higuaín még az ötösről sem talál kaput, Messi brillírozásának pedig egy Izraelben idegenlégióskodó kapus szab gátat. Érdekesség, hogy mindhárom nigériai kapus Izraelben keresi kenyerét.

„Lehet, hogy úgy tűnt kívülről, mintha nem is akartunk volna gólt rúgni” – nyilatkozott a Marcának. Ezt leszámítva maximálisan elégedett volt csapatával, és meglepően pontos képet adott együtteséről, valamint nem hiányzott néhány hamisítatlan, magyarra nehezen fordítható Maradonás bölcsesség, úgymint: "los goles hay que marcarlos, no merecerlos" – "a gólokat be kell rúgni, nem kiérdemelni őket”. És persze néhány közhely a három pont fontosságáról, és az előttük álló hosszú útról, amelynek a végén kell majd igazán jól játszani. A nem kis megdöbbenést kiváltó öltöny mellé néhány bevett formula ahhoz mindenesetre elegendő, hogy valóban szövetségi- kapitánynak tűnjön.

Igaz, a védelem jobb oldala sürgős felülvizsgálatra szorul, mert a lobogó üstökű védőit (Demichelis, Jonás Gutierez) többször is megforgatták az afrikaiak
Bár a magyar kommentátor a támadófutballt hiányolta, helyzetekben nem volt hiány, csupán gólokban –de a győzelem akkor is megérdemelt, ha Nigéria majdnem büntetett.

Isten óvja Angliát a kapusaitól!

„Angliában továbbra sem létezik olyan kapus, akinek nem lehet hatvan méterről csukott szemmel a hálóba gurítani a labdát?” – kérdezi egy fórumozó az interneten. Úgy tűnik, nem létezik. Emlékeim szerint a ’90-es VB-n elődöntőig jutó Angliát szolgáló, akkor 42 éves Shilton volt az utolsó angol kapus, azóta lepkevadászok keserítették el a szigetország vérmes drukkereit – bár hiba volna minden sikertelenséget az ő nyakukba varrni. A másik fő ok a hagyományosan sikertelen tizenegyes-párbajokban keresendő, így a csoportmeccsek után is lesz miért izgulnia Capellonak.
De kivételesen ne én értékeljem a meccset messziről jött emberként, hanem tegyék ezt meg az angol szurkolók! Már az elején szeretném leszögezni, hogy késhegyig zajló vitákat folytatnak egymással ezekben a percekben is, így nemzeti konszenzus nem alakult ki (ott ugyanis negyven millió szövetségi kapitány dolgozik teljes gőzzel Angliáért).

Nem meglepő, ha a hálóőr, Green kapta a legsúlyosabb kritikákat – a közölhető vélemények között van a „sorscsapás/katasztrófa/bohóc/féreg”. Sőt, néhány kárörvendő drukker az ősi riválisok közül megválasztotta a „2010-es év legnagyobb skót emberének”. Bizony, a csapattársak megbocsájtottak, a szurkolók nem, és Hartot követelik a csapatba egyhangúan. Bár az angol humor továbbra sem hagyja cserben a háborgókat: „ Soha nem fogjuk tudni kiverni fejünkből ezt a sok kétbalkezest. James hibázott, Robinson még többet, Green szörnyű nagyot, talán itt az ideje, hogy lerombolják Hart önbizalmát is…”

Heskeyt van, aki a meccs emberének nevezi, van aki máris hazaküldené – főleg, hogy ő dönthette volna el a három pont sorsát, de nem tudott túljárni Tim Howard eszén. Gerrard pozitív megítélése meglehetősen általános, mindent összevetve a csapat játéka is bizalomkeltő, Algériát és Szlovéniát senki sem tartja komoly ellenfélnek – mint ahogy az oroszok sem tartották őket annak a VB-pótselejtezőkön. „Nem a legjobb kezdet, de nem egy rossz eredmény. Ezek az amerikaiak verték meg a spanyolokat és majdnem a brazilokat a Konföderációs Kupán!” – írja le sokak véleményét Eamonn7 nick. „Tényleg megtanultak focizni a gyarmatokon” – ad betekintést a brit politikai földrajzba egy másik szurkoló.

Én egyébként az USA csapatát a szerbekével egyetemben a VB meglepetéscsapatának tartom, akik akár az elődöntőig is elmenetelhetnek.

Ez történt még

A Szlovénia-Algéria meccsről egy sort sem érdemes írni, délnyugati szomszédainknak ezúton is gratulálok a három megszerzett ponthoz. Szerbjeim remek meccset játszottak Ghánával, de egy buta szabálytalanság, és egy még ostobább kezdés miatt végül az afrikaiak söpörték be a győzelmet. Az ausztrálok veresége láttán pedig elégedetten csettinthetünk, hiszen a németek mindenfajta erőlködés nélkül rúgtak nekik négyet – ami egyel több, mint amit mi kaptunk, így matematikailag egyértelműen indokolt lenne jelenlétünk. Sőt, vasárnapi hírek szerint meglehet, hogy mégis betiltják a vuvuzelát, így az esti gólözönt látva elégedetten hajthattam álomra a fejem.

Álmomban Torghelle fülsiketítő hegedű és cimbalom okozta hangzavarban lőtt pimasz gólt Angliának a kapus hasa alatt. Hogy mi lett a végeredmény, nem tudom. Az ébresztőóra kőkeményen visszahozott a valóságba...