Pávatánc dekázás közben – Jelmagyarázat Orbán Viktor aktuális európai pozíciójához
A Páneurópai piknik harmincadik évfordulóján tartott megemlékezésen Angela Merkel úgy nyilatkozott, hogy a magyar kormány jól, az emberek javát szolgálóan használta fel az országba érkező kohéziós és strukturális alapokat. Közben tudjuk, hogy az OLAF az összes uniós tagállam közül Magyarországon állapította meg a legtöbb visszaélést. Nem sokkal később Ursula von der Leyen megválasztott bizottsági elnök bejelentette, a magyar jelöltnek szánja a bővítési biztos posztját. Azt Orbán nézte ki volt miniszterének, Trócsányi Lászlónak, mert a tárca jól illik tervébe, hogy kiterjessze befolyását a Balkánra. A hazai kormánysajtó ugyanakkor annak is örvendezhetett, hogy Emmanuel Macron francia elnök azt mondta az ország nagyköveti értekezletén, hogy tisztelettel kell figyelni a magyarországi politikai diskurzust, amely rendkívül inspiráló. A tegnapi ellenfélből Orbán csodálója lett?
A híres-nevezetes uniós atombomba, a 7. cikkely szerinti eljárás első európai tanácsi meghallgatása mindenesetre olyan volt, mint a süketek párbeszéde: ha udvariasan is, de mindenki saját korábbi álláspontját ismételgette, senki sem tett az asztalra új lapokat. Frans Timmermans, a bizottság első elnökhelyettese végül dodonai módon foglalta össze a történteket.
– Látszik, hogy a tagországok készen állnak arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, a magyar kormány pedig arra, hogy megpróbáljon választ adni rájuk.
A zártkörű meghallgatásról igazi beszámolót nem kapott a nyilvánosság. A lényeget alighanem kifejezi azonban a Twitter-üzenetpár, amelynek első darabját Varga Judit igazságügyi miniszter írta a meghallgatás előtt: „Magyarországot a tömeges migráció elutasítása miatt állítják pellengérre.” „Ne játssza a mártírt – válaszolt a holland liberális Sophie in ’t Veld –, önöket az emberi jogok megsértése, a jogállam megsemmisítése és az uniós jog megsértése miatt állítják pellengérre.”
A hírek szerint a nyilvános üzenetváltásoknál sokkal kulturáltabb légkörű meghallgatáson – hiszen a jelek szerint Varga Judit nemcsak dekázásban, de pávatáncban is jó tanítvány – nagyjából a holland képviselőhöz hasonlóan érvelt a francia Európa-ügyi miniszter, aki Németország álláspontját is képviselte.
– Mindnyájunkat nyugtalanít a jogállamiság és az alapvető jogok magyarországi helyzete – mondta Amélie de Montchalin. Varga Judit egyebek között azzal érvelt, hogy a magyar kormány álláspontja szerint az Európai Parlament eleve jogsértően fogadta el a Sargentini-jelentést. A miniszter Brüsszelben kifejtette, hogy Magyarország akkor menne bele újabb jogállamiság-vizsgálatba, ha azt nemzeti és nem uniós szakértők végeznék. Erről a kezdeményezésről a birtokába került információk alapján korábban a 24.hu írta, a magyar kormány arra játszik, hogy az EU-ban ne legyen valódi jogállami kontroll, hiszen ha kölcsönösen „szenzitív” információkat szereznek egymásról a tagállamok, akkor együtt félrenézhetnek.
Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund elemzője lapuknak azt is elmondta, hogy volt, amiben a meghallgatás résztvevői egyetértettek a magyar miniszterrel, aki egyébként felkészülten védelmezte a budapesti álláspontot. Hiányosságnak tartják, hogy a tanácsi meghallgatásokon nincs objektív tényfeltárás. Hiányzik egy olyan megbízható információforrás, amelynek alapján a tagállamok el tudnák dönteni, hogy a Sargentini-jelentésben foglalt állítások igazak-e, vagy a magyar kormány képviselőjének állításai fedik-e a valóságot.
A Berlinben élő kutató szerint a Magyarországról kialakított német álláspontot hiba lenne egyedül Merkel soproni kijelentése alapján értékelni, bár jól látszik a német vezetés szándéka, hogy az Orbán-kormánnyal hosszú távú békés egymás mellett élésre rendezkedjen be. Nem tartják feladatuknak, hogy helyretegyék Magyarország demokráciai kisiklásait.
– A német diplomácia úgy gondolja – mondta a 168 Órának Hegedűs Dániel –, hogy az eddig is csak mértékkel megfogalmazott kritika és az abból következő konfliktusok nem járultak hozzá ahhoz, hogy a közös gondokra sikerüljön megoldást találni. Így megpróbálkoznak azzal, ami egyébként is a német politika DNS-e, hogy tárgyalásos úton, kommunikációval közelítsék egymáshoz az álláspontokat.
Az elemző szerint a két fél kölcsönösen törekszik új kezdetre. Miközben a német diplomácia komoly gesztusokat tett, a magyar kormány is „ütemesen tempózik”, hogy helyreállítsa kapcsolatrendszerét az Európai Néppárttal. Ma már eljutottunk odáig, hogy a CDU és a Fidesz kapcsolatai jobbnak látszanak, mint a Fidesz viszonya hagyományos szövetségesével, a CSU-val. Ebben egyebek mellett nyilván nagy szerepe van a Zrínyi haderőfejlesztési terv keretében meghozott, harckocsik, önjáró tüzérségi eszközök és helikopterek vásárlásáról szóló döntésnek, amely egyébként a megválasztott bizottsági elnök védelmi miniszterségének idejére esett.
– Ursula von der Leyennek az uniós posztok betöltéséről hozott döntései azt bizonyítják, hogy a hála néha igenis politikai kategória – mondta az elemző. Az elnök a megválasztását támogató vezetők országainak az általuk óhajtott posztokat szánja. Franciaország megkapja a közös haderő fejlesztéséért is felelős belső piaci tárcát, Lengyelországnak jutott az új tagországok számára kulcsfontosságú mezőgazdaság felügyelete. A magyar jelölt a bővítésért és szomszédsági politikáért felelős biztos lehet.
A German Marshall Fund elemzője szerint aggasztó fejlemény lesz, ha a magyar politikus tényleg megkapja a neki ígért posztot. Nem mintha a magyar jelölt megszállhatná a bővítési főigazgatóságot, és attól kezdve azt a magyar kormány kül- és Balkán-politikájának eszközévé tehetné – mondja Hegedűs Dániel. Ez természetesen képtelenség az Európai Unió gépezetében. A döntés azonban mindenképpen felértékeli a térségben a magyar külpolitikát és személyesen Orbán Viktort, akinek nem is leplezett szándéka, hogy növekvő balkáni befolyással erősítse saját európai szerepét.
Kétségtelen, hogy számos elemző szerint a bővítési poszt rengeteg munkáért cserében rövid távon semmilyen hozadékot sem ígér, hiszen Franciaország más fontos államokkal együtt ellenzi, hogy belátható időn belül bővítés legyen. Az viszont az unió hitelességének sem használ, ha olyan ország politikusa képviseli a bővítés demokráciához kötöttségének elvét, amely maga már hosszú évek óta nem felel meg ezeknek a feltételeknek. Talán még fontosabb, hogy a bővítési biztos felel a szomszédsági kapcsolatokért, tehát a keleti és a déli partnerségért is. A magyar biztos kezébe teszik tehát az unió Ukrajna-politikáját csakúgy, mint a mediterrán kapcsolatrendszert, amely kulcsfontosságú a migráció ügyében. Hegedűs Dániel ezt kifejezetten veszélyesnek látja Orbán menekültpolitikája miatt.
Az elmúlt hetekben a V4 nevű, magyar kötődésű hírügynökség jelentése alapján a hazai kormánysajtó megannyi fóruma lelkesen ismertette Lánczi Tamás beszámolóját, amely a francia elnöknek az ország nagykövetei előtt elmondott beszédéről szólt. Az írásból kiderült, hogy Macron szerint az unióban egyetlen megújítási kísérlet létezik, és ez az Orbán Viktor vezette Magyarországról érkezik. Bár Macron nem ért vele egyet, de szerinte a legnagyobb tisztelettel kell figyelni a magyarországi politikai diskurzust, amely kulturális és civilizációs életerőt hordoz magában.
Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország-szakértő lapunknak elmondta, hogy Macron Magyarországról abban az összefüggésben beszélt, hogy Európának értékeket kell megjelenítenie, csak így maradhat talpon a nemzetközi versenyben. Franciaország elnöke úgy nyilatkozott, hogy bár ezeket az értékeket sem az ortodox Oroszország, sem a katolikus Magyarország nem képviselheti, kétségtelen, hogy a két állam vezetőinek álláspontjában van civilizációs vitalitás. Ezt ő akkor is inspirálónak tartja, ha ezekkel az eszmékkel nem ért egyet.
Vajon mekkorát változott Emmanuel Macron és Orbán Viktor viszonya az európai parlamenti választások kampányában lezajlott szenvedélyes vitáik óta? A politológus úgy véli, Macron és Orbán, valamint Macron és Salvini vitáit a kampányban túlértékelték, alulértékelték viszont azt, amiben álláspontjuk rokonságot is mutat. Orbán és Macron ugyanakkor ideológiailag egymás ideális ellenpontjai voltak. – Kölcsönösen fel tudták mutatni egymást mint valami mumust. Íme, itt van Monsieur Orbán, vagy itt van Macron úr. Ő képviseli mindazt, amivel mi franciák vagy mi magyarok nem érthetünk egyet. Az üzengetés azonban érdekközösséget is létrehozott közöttük
– mondta az elemző. Mindketten a szuverenitás és globalizáció kérdésköréből kiindulva próbálják befolyásolni az európai politikát. Soós Eszter Petronella szerint a sajtóban és az elemzői szakmában elterjedt az értesülés, amelyet persze hivatalosan soha sem erősítettek meg, hogy a háttérben Macron és Orbán eleve meg is egyezett, hogy egymást fogják támadni.
A francia elnök diplomaták előtt mondott beszédének sarkalatos üzenete volt, hogy a nagykövetek minden uniós országban erősítsék a kétoldalú kapcsolatokat, mert ez az Európai Tanácsban növelheti Franciaország mozgásterét. Most, a választások után már látjuk, hogy kinél milyen lapok vannak, mindenki növelni akarja a mozgásterét. A jelek szerint Macron szeretné betölteni a politikai űrt, amelyet Angela Merkel gyengülése keltett, illetve amit a Brexit után Nagy-Britannia hagy maga után. Talán arról a korábbi tervéről sem mondott még le, hogy az Európai Parlament szocialista és néppárti frakcióinak helyén közös centrista tömböt hozzon létre. A belügyekbe való beavatkozás viszont semmiképpen sem szerepel a francia politika radarján – tette hozzá Soós Eszter Petronella.
Ezek után persze az a kérdés, hogy belügynek tekintik-e a jövőben Európa kulcspozíciókat betöltő politikusai, ha egy-egy uniós ország az integráció tagjaként már nem felel meg a belépés feltételeinek.
– Reális a veszély, hogy az EU vezetői a jövőben hátralépnek, és a korábbinál kevesebb erőfeszítést tesznek az alapértékek védelmében
– vélekedik Hegedűs Dániel.
Most átmeneti időszakban vagyunk, nagyon sok függ attól, mi történik a bizottság tagjainak meghallgatása során az Európai Parlamentben. Egyáltalán nem biztos, hogy a képviselők ráütik a pecsétet arra, amit Ursula von der Leyen eléjük tárt. Ugyanakkor napirenden vannak olyan bizottsági kezdeményezések is, amelyek, nem függetlenül a német–francia-tengely szándékaitól, jogállami feltételekhez kötnék az uniós támogatások kifizetését, illetve bevezetnék a jogállamiság rendszeres vizsgálatát kivétel nélkül minden tagországban.
Ma még az sem biztos, hogy a német kormány által szorgalmazott békés egymás mellett élés működik majd. A German Marshall Fund elemzője úgy tudja, a berlini diplomácia berkein belül frusztrációt vált ki, hogy Magyarország rendre aláássa vagy megtorpedózza az egységes pozíciót a közös európai kül- és biztonságpolitikában. Ez korábban több alkalommal is megtörtént a Kínával vagy az ENSZ migrációs egyezményével kapcsolatos ügyekben. Idesorolható az a közelmúltban meghozott döntés is, hogy Magyarország kinyilvánította, ügyvivőt küld Szíriába, és ezzel az első uniós állam lesz, amely de facto visszaállítja diplomáciai kapcsolatait az Aszad-rezsimmel.
Hegedűs Dániel szerint tehát a kivárás időszakában vagyunk. Az unióban is átmeneti helyzet van, amíg feláll az új bizottság, ráadásul az is kérdéses, hogy a Fidesz tagságáról szóló novemberi döntés után a magyar kormány folytatja-e a közeledést, továbbra is képviseli-e majd a korábbinál visszafogottabb politikát. Sok függ attól is, hogyan alakulnak a magyarországi önkormányzati választások. Egyelőre nem tudhatjuk, hogy a Fidesz az esetleges jó szereplését, miután megszűnik a fenyegetettsége az EPP-n belül is, nem tekinti-e majd felhatalmazásnak autokratikus lépésekre. A szabadságjogok olyan újabb korlátozására, amely megint átrendezheti a képet, újabb konfliktusokhoz vezet az uniós intézményekkel csakúgy, mint a német és francia politika vezető aktoraival.
