Kukázó magyarok kálváriája
Szenvedés a sorsuk a hajléktalanoknak a jobboldali magyar kormány alatt: először csak egy jövedelemforrásukat vették el, most pedig már sok helyütt nem is tartózkodhatnak. Szociális szervezetek kipellengérezik a bánásmódot, politikusok emészthetetlen érvekkel védelmezik azt – írja a Spiegel.
A tudósító megszólaltat egy korábbi könyvelőnőt, akinek férjével együtt két éve egy kijavított házrom az otthona. Jelenleg alkalmi munkákból élnek, előzőleg kukáztak, ám feladták, mert félnek a hatóságoktól, amióta a szemét is köztulajdonnak számít. Most az új törvénnyel még rosszabbra fordul a sorsuk, főleg, hogy nem egyértelmű, mit jelent az, ha valaki életvitelszerűen az utcán él. Ráadásul az alaptörvény módosításával már az Alkotmánybíróság is csak nehezen tudná elvetni a szabályozást. Így sokan nem tudják, hová menjenek.
Iványi Gábor azt mondja, a jogszabály a legmélyebben keresztényellenes, mint ahogy a hatóságok eljárása is. A Dankó utcai menedékszállásra állandóan érkeznek rendőrjárőrök, akik zaklatják az embereket, még akkor is, ha azok ételért állnak sorba.
Prőhle Gergely külügy államtitkár viszont úgy gondolja, hogy hajmeresztő értelmetlenség a hajléktalanok kriminalizálásáról beszélni, szerinte csupán arról a jogos törekvésről van szó, hogy a turisták által sűrűn látogatott helyeken ne éljenek fedél nélküliek.
Udvarhelyi Tessza a Város Mindenkié Mozgalomtól viszont úgy látja, hogy a kabinet általában szegényellenes, és bűnbakokra van szüksége, hogy elterelje a figyelmet a rossz szociális helyzetről. Ehhez pedig módszeresen a legszegényebbeket használja fel, hajléktalanokat, romákat, menekülteket. Megemlíti, hogy az előző szabályozás nyolc hónapig volt érvényben, ez idő alatt Budapesten 2 ezer földönfutó összesen 130 ezer eurós büntetést kapott. Márpedig ez újfajta minőséget jelentett a hajléktalanpolitikában.
