Gondtalanul, de nem gondatlanul

A több mint 300 oldalas tanulmány, amely február végén jelent meg az Il Mulino kiadónál, máris elnyerte az „olasz Kinsey-jelentés” minősítést. Tény, hogy ennyire mélyrehatóan még soha nem elemezték az itáliai szexuális szokásokat és vágyakat.

A Marzio Barbagli, Giampiero della Zuanna és Franco Garelli által koordinált felmérésből kiderül például, hogy a média „szexuális felszabadulása” nem hatott járványszerűen az olaszokra, nem öltött tömeges méreteket a szabadosság, sokkal inkább erősödött viszont a kapcsolat az érzelmi élet és az érzékiség között. Ebből pedig az is következik, hogy a gátlásoktól mentes szexualitás nemhogy nem rombolja le a családi életet, ellenkezőleg, erősíti azt.

A szociológusok kimutatták, hogy az elmúlt 20 év divatba jött libertinus szinglijének sokkal kevésbé intenzívebb a nemi élete, mint a párkapcsolatban élőké. A tanulmány leszámol azzal a tévhittel is, hogy a házasság a szerelem sírásója. A 30 és 50 év közöttieknek, ha házasságban élnek, havonta 2-3-mal több nemi élmény jut, mint a partnereit sűrűn váltogató egyedülállónak. (Az olasz áltag 6-7/hó körül van). A házastársi ágyat pedig hatékonyabb afrodiziákumnak tekintik minden Viagránál. Erre utal az is, hogy az Olaszországban mostanság közbeszéd témájává lett „túlkoros gyermekek” ritkábban szeretkeznek, mint számos európai kortársuk, és ennek nem az az oka, hogy baj van a nemzeti libidóval, hanem az, hogy a szülői házban sokkal macerásabb a vágyakat teljesíteni, mint önálló körülmények között.

Ami a szüzesség elvesztését illeti, az olasz lányok átlagosan 18, a fiúk 17 évesen esnek át a tűzkeresztségen. (A lányok 100 év alatt 4 évet „fejlődtek”, a fiúknál így volt dédapáik korában is, de manapság a „beavatások” már nem bordélyokban történnek…). Ezzel szemben sokkal hosszabb idő telik el az első alkalom és a házasságkötés, az első gyermek megszületése között: átlagosan 12 évig élik gondtalan, nem gyermeknemzést szolgáló nemi életüket. A kutatók szerint ez lehet az „1968-as évekhez” köthető „szexuális forradalom” legnagyobb vívmánya: miután már nem volt többé bűn a nemiség megélése, sőt, annak nyílt vállalása sem, sokkal jobban kitombolhatják magukat a fiatalok, mielőtt igazán felelős döntést hoznak az utódok érdekében.

Immár a vallási béklyók sem kötöznek olyan erővel, mint hajdanában. A megkérdezett hívő katolikusok 83 százaléka bevallotta, hogy volt házasság előtti kapcsolata, 81 százalék pedig semmi kivetni valót nem talál a nem szentesített együttélésben. A hívők többsége számára a szex nem „erkölcsi kérdés” többé, hanem „maga a természet”. Barbagli és társai azt is kiderítették interjúalanyaikról, nőkről és férfiakról egyaránt, hogy nem vetik meg az egykor „perverziónak” tekintett módit, az orális, sőt, az anális szexet sem.

A hagyományos olasz szexuális etika azért nem tűnt el teljesen: bár a hitvesi ágyban „bármit szabad”, a hűtlenség ma is bűn. Tíz olaszból nyolc elítéli a félrelépést, a megkérdezettek kétharmada elfogadhatatlanak tartja, ha valaki prostituáltak szolgálatait veszi igénybe.

És hogy állnak az örömszerzés kérdésével? E téren még nem sikerült felszámolni a „szőnyeg alá söprést”: tíz férfiból kilencnek meggyőződése, hogy párja minden alkalommal eljut az orgazmusig, tíz nőből viszont csak hét erősítette ezt meg. Beszédes adat, hogy 91 százalék a szerelmeskedést „a pár stabilitása fenntartásának eszközének”, tehát egyfajta „testi paktumnak” is tekinti. Kétségtelen, hogy egyre több férfi keresi a nő kedvét, de a szociológusok arra a következtetésre jutottak, hogy ezt elsősorban saját férfiúi önbecsülése érdekében teszik. És a női emancipáció még ma sem terjed odáig, hogy a nemi aktus mikéntjében kezdeményezzen.

Közben napvilágot látott egy másik, nemzetközi felmérés is, amely a szex extrém helyzeteit vizsgálta. A 19 és 30 közötti olasz válaszadók 43 százaléka azt állította, hogy a nemi aktus közben fürdött, 27 százalék tévét nézett, 13 százalék telefonált, 7 százalék főzött, 5 százalék pedig olvasott…

További olasz tárgyú cikkeinket