A budapesti ünnepséget az Osztrák Kulturális Fórum rendezi, az Andrássy úti szalonban. Az igazi nagy esemény egy héttel a tényleges születésnap után Bécsben volt: a Bécsi Filharmonikusok felkérésére írt zenedarabjának („Tripelkonzert für drei Klarinetten und Orchester”, op.92.) ősbemutatója a Musikvereinben. Természetesen a Bécsi Filharmonikusok előadásában – vezényelt Andris Nelsons, és a koncertet az Ö1, az osztrák rádió is közvetítette.
Erőd Iván Bécsben él, de kapcsolata Magyarországgal töretlen. 2010-ben fogadta tagjai közé a budapesti Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, s a felvételi ünnepséget természetesen kamarakoncert kísérte. Magától értetődik, hogy a vele kapcsolatos ceremóniák mindig a zenére összpontosítanak, s alkalmat szolgáltatnak az általa komponált művek bemutatására.
Az osztrák-magyar állampolgárságú zeneszerző, akinek egyik fia, Adrian a Wiener Staatsoper egyik legkeresettebb baritonja, 1956-ban érkezett Ausztriába. Bár eleinte voltak olyan tervei, hogy továbbutazik, itt maradt, nem utolsósorban azért, mert pályája jól alakult, hamar jöttek a felkérések, a sikerek.
Budapesten született 1936-ban. Egy visszaemlékezésében elmondta: „zenész génjeimet anyai ágról örököltem, nagyapám, Ney Bernát a Magyar Állami Operaház szólóénekese, nagybátyám, Ney Tibor hegedűművész volt. Bátyám, aki Buchenwaldban pusztult el a holokausztban, tehetséges csellistának indult, Schiffer Adolfnál tanult.”
Ötéves korában kezdett zongorázni, tízéves korától Kadosa Páltól vett magánórákat, később a Zeneakadémián is Kadosa volt a mestere. A Zeneakadémián zeneszerzést is tanult, tanára volt Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos, Nagy Olivér és Szőnyi Erzsébet.
1961-ben diplomázott a bécsi Zeneakadémia zeneszerzés és zongora szakán. Volt korrepetitor a Wiener Staatsopernél Herbert von Karajan ajánlásával, szólistaként Karl Böhmmel és a Bécsi Filharmonikusokkal lépett föl. 1967-től a grazi zeneakadémián előbb óradíjasként tanított, majd 1971-től kinevezett professzora lett. 1989-től 2004-ig a bécsi Musikhochschule (ma Musikuniversität) professzora, ma professzor emeritusa.
Első, rendelésre írt operáját a Theater an der Wien mutatta be, 1968-ban, s nagyjából ekkor lett egyetemi tanár is. Kamarazenei darabjait, szimfóniáit folyamatosan játsszák, időről időre Magyarországon is. Tanított Budapesten is, nem egy díjban részesült (Bartók-Pásztor díj, legutóbb Erkel Ferenc díj). És persze a „Selyemhernyók” című operát újabb követte: tíz évvel később mutatták be Grazban az „Orpheus ex machina” címűt, majd még két másik kisebb operácskát is komponált. Harminc évvel az első opera után a gyerekdarabot a Bécsi Operaház mutatta be.
Erőd folyamatosan dolgozik. Ő maga úgy meséli, hogy igazán komponálni Magyarországon tud, abban a házban, amelyet néhány éve a Vértesben, Csákberényben vett, s ahol évente több hónapot tölt. A környék gyönyörű, a csend és a nyugalom inspirálja. Terve – álma – most is van, vagyis Csákberény továbbra is számíthat jelenlétére. Ahogy mondja, a legszívesebben újra operát komponálna. Jó érzés, hogy ehhez oly sokan kívánnak jó egészséget, és szerencsét. A tehetség megvan – ezt ma már nem kell bizonyítania.
