Előkerült IV. Henrik koponyája
Detektívregénybe illő fordulatok, évszázados rejtőzködés és ritka felbukkanások után végül is megtalálták és azonosították IV. Henrik francia király 1793-ban elrabolt koponyáját. A bebalzsamozott királyi fő fellelésének és tudományos hitelesítésének folyamatáról a héten sajtóértekezleten számolt be Párizsban a kutatásvezető igazságügyi orvosszakértő, egy neves történész és Louis de Bourbon herceg, a királyi család leszármazottja.
A 16. századi uralkodó mumifikálódott maradványának beazonosítása a történelem egyik nagy talányának végére tett pontot.
Franciaország idén emlékezett meg IV. Henrik halálának – pontosabban: meggyilkolásának - 400. évfordulójáról. Ez ismét felszínre hozta a honi legendáriumban a „jó király” címét elnyert történelmi személyiség elveszett testrészének rejtélyét. A párizsi sajtóértekezlet résztvevői pontos felvilágosítással szolgáltak a kalandos történet minden részletéről.
Henri IV. (1553-1610) a Bourbon-dinasztia megalapítója (a Napkirály nagyapja) volt, akinek sikerült a lakosságot évek óta sújtó vallásháborúk után békét teremtenie országában (színleg áttért a katolicizmusra:”Párizs megér egy misét”), s miután rendbe rakta az államkincstárt, felvirágoztatta a gazdaságot is. Életét egy elvakult jezsuita szerzetes, François Ravaillac oltotta ki: 1610. május 14-én, sétakocsikázás közben szíven szúrta az 57 éves uralkodót. Holttestét a kor szokásai szerint a francia királyok temetkezési helyén, a Párizs északi határán fekvő Saint-Denis katedrálisban helyezték végső nyugalomra.
1793-ban, a francia forradalom egyik legzaklatottabb évében a feldühödött tömeg benyomult a templomba, feldúlták a királysírokat és a koronás fők földi maradványait egy tömegsírba dobálták. Ekkor tűnt el IV. Henrik feje: valaki levágta a holttestről, s ezután több mint száz évre nyoma veszett.
A szinte tökéletesen konzerválódott koponya legközelebb 1919-ben került elő a Drouot aukciósház árverésén (egy pár „antik” zokni és egy avitt lámpaernyő között) egy vidéki műkincskereskedő vásárolta meg 3 frankért. Az új tulajdonos előbb egy montmartre-i kis múzeumnak, majd a Louvre-nak is felajánlotta a páratlan történelmi relikviát, de nem hitték el neki, hogy tényleg Henrik király koponyája van a birtokában.
Ezután évtizedekig nem volt hír róla, csak a párizsi Henri IV. Társaság kutattatott utána, mígnem 2008-ban, egy 84 éves vidéki nyugdíjas hatalmas ruhásszekrényének felső polcán, lepedőbe göngyölve egy kis fadobozban rábukkantak a mumifikálódott koponyára. Hátra volt még a tudományos bizonyítás, ami egy 400 éves lelet esetében nem kis kihívás.
A különleges feladatra az ismert paleopatológus és törvényszéki szakorvos, Philippe Charlier és húszfős kutatócsoportja vállalkozott. Dr. Charlier és csapata a koponya megvizsgálásakor a modern technika minden eszközét (radiokarbonos kormeghatározás, pollenvizsgálat, szövetelemzés,stb.) igénybe vette.
A kutatók megállapították, hogy a félig nyitott szemű, leesett állú koponya feltűnően jó állapotban konzerválódott. A kissé megbarnult leleten megtalálták IV. Henrik arcának több jellemző karakterjegyét vagy elváltozását, melyet a korabeli leírások is említettek: az orrnyereg jobboldalán egy viszonylag nagyméretű anyajegy foltja, a jobb fülcimpán fülbevaló számára fúrt lyuk, valamint a koponya, a homlok és az áll formája, amelyet a IV. Henriket ábrázoló 16-17. századi festmények is hitelesítettek.
Az egyik perdöntő bizonyítékot a bal felső állkapocsban kardvágás okozta behegedt csontsérülés szolgáltatta, amely a király ellen 1594 decemberében elkövetett, sikertelenül végződött merénylet maradványa.
Az elemzés előrehaladott szakaszában azonban váratlan nehézségbe ütköztek a kutatók. Felfedezték, hogy a IV. Henriknek tulajdonított koponyában beszáradt agymaradványok találhatók. Ez komoly fejtörést okozott Charlier teamjének, ugyanis az akkori franciaországi szokások szerint balzsamozáskor meglékelték a halott koponyáját, s teljes tartalmát eltávolították. A vizsgált koponya viszont sértetlen volt. S úgy tűnt, a szinte már kész építmény összeomlik.
A rejtély kulcsát egy Lamartine-műben találták meg. A 18. századi költő és államférfi egyik írásában megemlíti: ”IV. Henriket itáliai módon balzsamozták be.” A megjegyzésből arra lehet következtetni, hogy az uralkodó özvegye, Medici Mária szülőhazája hagyományait követve temettette el a férjét, ott pedig akkoriban - a Charlier doktor által átvizsgált olasz levéltári anyagok tanúsága szerint - nem volt divat a koponya meglékelése. A kutatók és történészek munkája ezzel véget ért.
Már csak az epilógus van hátra. Jacques Perrot, a francia kulturális örökség főgondnoka a kalandos történetre utalva leszögezte: ideje, hogy IV. Henrik mindezek után végső nyugalomra leljen. Louis de Bourbon ehhez hozzáfűzte, azt szeretné, hogy az uralkodó feje kerüljön vissza a Saint-Denis katedrálisban lévő sírjába, a francia királyok necropolisába.
Franciaországgal kapcsolatos további cikkek:
www.franciakoktel.hu
