Egyelőre vesztésre áll az USA a nagy ópiátválságban, amit amúgy a gyógyszeripar robbantott ki

2018. március 22. 19:03 - szerző: Herczeg Szonja

– A végső büntetésnek a halálbüntetésnek kell lennie. Lehet, hogy az országunk nem készült még fel erre, de személyesen én nem értem meg azokat, akik nem így gondoljak – mondta Donald Trump amerikai elnök a New Hampshire-ben tartott sajtótájékoztatóján, melynek az volt a célja hogy egészségügyi vészhelyzetet jelentsen az ópiátjárvány (opiate epidemic) miatt, és közölje, egyes kábítószer-kereskedőkre halálbüntetést szabna ki egy új kormánytervezet alapján.

Több államban, köztük például Floridában jelenleg is érvényben van, hogy egy túladagolásos halál esetén esetén emberölésért vádat emelhet az ügyészség a díler ellen. A Trump-adminisztráció ezt állami szintre emelné, és kissé elmosottabban fogalmazva, akkor tartaná indokoltnak a halálbüntetés kiszabását, „amikor az helyénvaló”.

Fotó: Unsplash

Trump helyszínválasztása szimbolikus, hiszen az északkeleti szövetségi állam az Amerikát sújtó opiátjárványnak (itthon ópiátválságnak szoktuk nevezni – a szerk.) keresztelt válság egyik gócpontja. Sokan vártak arra, hogy az elnök nem csak a probléma végpontjával, a terjesztőkkel (akik sok esetben maguk is használók), és azok büntetésével, hanem a megelőzéssel és a gondok gyökerével, a függők kezelésével is foglalkozik majd, de ez egyelőre nem történt meg. Talán nem véletlen. Becslések szerint a már tarthatatlan helyzet kezelésére alsó hangon 50-100 milliárd dollár közötti összeget kellene fordítani a szövetségi költségvetésből. Ennyibe kerülne a ma már több millió függő kezelése és a prevenciós programok.

 

Mik az ópiátok?

A máknövény gubójából származó ópiumot még valószínűleg az ókorban fedezték fel, a növény Ázsiából származik. Gyógyszerként alkalmazták, kis adagban menstruációs görcsökre, fájdalomcsillapításra, álmatlanságra.

A XIX. századra már a kínaiak, az európaiak és az indiaiak között is rengeteg függő volt. Kínában a császár irányította ópiumellenes mozgalom vezetett az angolokkal vívott ópiumháborúhoz. A XIX. század végére az ópiumot szinte mindenhol termelték.

Az Egyesült Államokban az első világháború után ismerték fel az anyag veszélyeit és vénykötelessé tették.

Az ópiátok hatásai között sorolhatjuk a  nyugalom érzését, enyhülő szorongást, felszabadulás és nyugodt eufória érzését a fájdalom csökkenése mellett.

Súlyos következménye lehet halál vagy a kialakuló tolerancia és az erős függőség. 

 

És igencsak szükség lenne rá egy olyan társadalomban, ahol egyes adatok szerint naponta átlagosan 100-175 ember hal bele ópiáttartalmú gyógyszer vagy kábítószer túladagolásába. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy többen, mint autóbalesetben vagy bűncselekmény áldozataként. Néhány adat:

  • A legtöbb fogyasztó vidéki és az alsó-középosztályhoz tartozik
  • 2016-ban az új szerhasználók negyede a 12-17 éves korosztályból került ki, ez az arány azóta még magasabb lett.
  • Szintén 2016-ban több mint 11 millió amerikai volt (vényköteles) ópiáttartalmú gyógyszerfüggő és közel egymillióra tehető a heroinhasználók száma. Ezzel szemben tízből csupán egy függő részesül kezelésben.
  • Az ENSZ 2015-ös adatai szerint a helyzet olyan súlyos, hogy az elmúlt évtizedben országszerte megduplázódott a túladagolásban elhunytak száma.
  • A függők fele opiátokat (ópium, morfium, heroin, kodein, metadon) használ. A legnépszerűbb vényköteles fájdalomcsillapító gyógyszer az OxyContin illetve a szintetikus fentanil-tartalmú szerek.
  • 2020-ra – ha a mostani trend nem változik meg drasztikusan – a túladagolásban elhunytak száma elérheti az egymilliót.

Nem csak az amerikai elnök, de maguk az amerikaiak is tisztában vannak ezzel, sőt, 2016-óta a világ is egyre többet lát az országot sújtó válságból. A 2016-os évet azért érdemes kiemelni, mert akkora érte el húsz éves csúcsát a járvány. Az év szeptemberében járta be a világsajtót az az Ohioban készült felvétel, amelyet a helyi rendőrség elrettentésképpen tett közzé a Facebookon. A fotókon egy szőke kisfiú néz a kamerába egy autó hátsó üléséről, miközben a volán mögött egy felnőtt férfi fekszik tátott szájjal, eszméletlenül. Mellette egy szintén középkorú nő görnyed hasonló pozitúrában az anyósülésen. Mint később kiderült a megszeppent kisfiú a nő unokája, és azért ültek mindnyájan autóba, mert az asszony rosszul érezte magát, a férfi el akarta vinni a kórházba. A rendőrök állították meg őket, mert a sofőr össze-vissza cikázott és rendre lebicsaklott a feje a kormány mögött. Hamar kiderült, hogy mind a ketten teljesen be voltak állva.

A borzalmas kép bejárta a világsajtót
Fotó: Ohioi rendőrség

Ohio a fertőzött térségek közé tartozik, ebben az államban átlagban napi 8 túladagolásos eset történik. És bár Donald Trump mostani beszédében a mexikói drogbárókat tette felelőssé a kialakult helyzetért, a kép ennél sokkal árnyaltabb. 

A krízis a kilencvenes években Nyugat-Virginiából és Új-Mexikóból indult. A főként vidéki területekből álló államokban a lakosság nagy része a földeken vagy bányákban dolgozott. Ez a kemény fizikai munka komoly testi fájdalmakat okozott, az orvosok pedig ezt egyre többször erős, vényre kapható ópiáttartalmú gyógyszerekkel, OxyContinnal és Vicodinnal csillapítottak. Tették mindezt azért, mert az amerikai gyógyszeripari cégek teljes marketinget szerveztek ezeknek a nagyon erős narkotikumoknak, úton-útfélen reklámozták őket, na meg kedvező feltételeket kínáltak az orvosoknak arra az esetre, ha felírták a páciensnek.

Arra viszont senki sem figyelmeztette a betegeket, hogy ezek a szerek komoly függőséget okoznak, nem is tudták, hiszen nem telt el elég idő a tesztelésükkel. A széles körű – országos – marketingkampány a kilencvenes évek végére országszintűvé emelte a gyakori használatot, ennek következtében pedig a gyógyszerek ára magasabb lett, ami óhatatlanul egy olcsóbb verzió megjelenéséhez vezetett, az utcai alternatívához, a heroinhoz.  

Mire a hatóságok észbe kaptak és szigorították a fájdalomcsillapítók felírását, már párhuzamosan futott a heroinfogyasztás és növekedésnek indultak a túladagolásos esetek.

A 2010-es évekre egy új termék is bekerült a piacra, egy szintetikus ópiát, a fentanil, amivel a túladagolások száma tovább növekedett. A fájdalomcsillapító – amit kórházban általános altatásban vagy az anesztézia részeként használnak – hatása 50-szer erősebb a heroinénál. A fentanil pedig nem Mexikóból, hanem északról, Kanadából került az országba. A terjesztők eleinte gyakran a heroinba keverték (növelve annak hatását), a vevőknek pedig fogalmuk sem volt arról, hogy a „csomag” ezt a szert is tartalmazza. Ereje és ismeretlensége miatt kifejezetten halálos kombinációt alkotott.

A helyzet romlásával, 2013 és 2014 között a massachusettsi közegészségügyi hivatal mellett New Hampshire és New England is krízishelyzetet jelentett. Összességében a középnyugati területek mellett az észak-keleti és dél-keleti területek a legérintettebbek. Barack Obama még elnöksége alatt kiterjesztette a kezelési és megelőzési lehetőségeket az államokban, de azok hatásairól egyelőre nincsenek adatok.

Abban több szakértő is egyetért, hogy a függők rabosítása és kriminalizálása nem fogja megoldani a problémát. Az egyik legérdekesebb cikket a témában Ruth Dreifuss volt svájci elnökasszony írta a CNN internetes portáljára, még 2016-ban. Dreifuss, aki elnöksége alatt sokat foglalkozott egészségügyi kérdésekkel, azt írta, Svájcban akkor sikerült áttörést elérniük, amikor arra fókuszáltak, hogy első körben a fogyasztás káros hatásait csökkentsék. Felügyelt „belövőhelyeket” hoztak létre, ahol helyettesítőszer-terápiával (orvosi heroinnal és metadonnal) segítettek azokon a szabadulni vágyókon, akik erre készen álltak.  Országszerte szerveztek megelőző programokat, melyek fő fókusza az volt, hogy megszüntessék a függőket övező stigmákat. – A bevezetés utáni első tíz évben ötven százalékkal csökkent a kábítószerhasználathoz köthető halálok száma – írta Dreifuss. – Mivel a leszokni képtelenek 23 klinikán igényelhetnek szinten tartó adagokat, nyolcvankét százalékkal csökkent az utcai árusítók száma is – számolt be az eredményekről Dreifuss, hozzátéve, nem a drogozást támogatja, hanem azt, hogy életben tartsák az embereket, kiirtsák a problémát és megelőzzék a közös tűk által is terjesztett HIV-vírus terjedését és segítsék a leszokást.