A tolvajfejedelem – Az orosz keresztapa nem öl, csak ölet

A bűnözés nem korunk találmánya, megvalósulási formáit szankcionálták már a régi rómaiak is. Útonállókat, betyárokat, szegénylegényeket a hazai népi emlékezet és irodalom is számon tart, de napjaink „betyárjai” is adnak munkát az illetékeseknek. Azonban talán még a szicíliai maffiát és Al Caponét beleszámítva sem volt és máig sincs olyan átfogó, összetartó, saját bonyolult magatartásbeli kódex szerint működő alvilág, mint amilyen a Szovjetunióban alakult ki, s működik azóta is.

2019. április 9., 14:00

Szerző:

Az orosz alvilág első koronázatlan fejedelme a Káin Ványka néven hírhedtté vált Ivan Oszipov szökött jobbágy volt, aki a 18. század harmincas éveiben bandáival együtt egész Moszkvát és környékét rettegésben tartotta. Azután élve az I. Erzsébet cárnő amnesztiarendeletében foglaltakkal, 1741 decemberében úgynevezett bűnbánó folyamodvánnyal fordult a hatóságokhoz, és önként a szolgálatukba állt.

Szép számmal akadtak persze bűnözők a 19. században és az 1917. évi orosz forradalmakat követő zavaros időszakban is. Igazán szervezett alvilágról azonban meglepő módon csak a harmincas évek óta beszélnek. Akkor keletkezett az idegen nyelvekre szinte lefordíthatatlan vor v zakonye kifejezés, illetve fogalom is. A tolvajtörvény szerint élőket takarja a kifejezés, az alvilág elitrétegét, a keresztapákat. Az utóbbi évtizedekben bűnözői tekintélynek (kriminalnij avtorityet) is nevezik őket. Ahhoz, hogy valakit ebbe a legmagasabb kasztba befogadjanak, két, különös tiszteletben álló tekintélynek az ajánlása szükséges. Az ünnepélyes keretek között beavatandótól elvárják, hogy komoly szakmája legyen, tehát zsebes vagy mackódöntő, ilyesmi, vagyis holmi kis huligán, besurranó tolvaj hiába is pályázna a megtisztelő címre.

Az íratlan tolvajkódex értelmében a vor v zakonye nem ismeri el a társadalmi együttélés szabályait, semmilyen formában sem működik együtt az állami szervekkel, hatóságokkal, megtagadja a katonai szolgálatot, nem dolgozik és a lágerben sem veszi fel a munkát, nem tart fenn nőkkel tartós kapcsolatot, nem alapít családot, kitűnik a hazárdjátékokban, tolvajtársaival szolidáris, s végül nem gyilkol. A két utolsó követelménynek való megfelelés alól az alvilág esetleg mentesítheti a keresztapákat, ámbár a konkurens maffiafőnökkel rendszerint nem ők maguk, hanem az általuk felbérelt, immár oroszul is killernek nevezett végrehajtók számolnak le. Aki megsérti a bűnözői kódexet, azt a tolvajtörvény szerint élők kivetik maguk közül.

Az ilyen céhbeli tovajok számát a Szovjetunió felbomlását követő évtizedben 1200 és 1800 közé tette a szakirodalom. A legfőbb keresztapák többségének nevét, tartózkodási helyét szinte bárki ismerheti. Mert akárcsak annak idején Amerikában, hiába tudják a hatóságok, hogy kik ők, bizonyíték hiányában nem indíthatnak ellenük eljárást. Al Caponét, mint ismeretes, végül csak adócsalásért tudták elítélni. Állítólag olyan is előfordult már, hogy magas rangú ügyész vett részt ilyen tekintélyeknek a moszkvai mulatságán.

És ha már a hatóságok nem képesek őket elfogni és elítélni, gyakran úgy próbálnak tőlük megszabadulni, ahogyan annak idején a szovjet szervek tették többek között Alekszandr Szolzsenyicinnel, az íróval. Az emberrablásért és zsarolásért tízévi javító munkatáborra ítélt Tariel Muluhovval, alvilági nevén Taróval néhány évvel ezelőtt a szol-ilecki táborban ismertették Vlagyimir Kolokolcev belügyminiszter rendelkezését, amely szerint mint grúz, sőt egyes források szerint spanyol állampolgárt büntetésének letöltése után kiutasítják az Oroszországi Föderációból. Az orosz alvilág fejeseinek nem csekély része grúz vagy kurd-jezidi származású. Tarónak egyébként jó esélye volt arra, hogy a tolvajok megválasszák fejedelmüknek, azonban a forgalomból való hosszabb kikapcsolása okán ugyanúgy nem foglalhatta el a trónt, akárcsak a szintén tíz évre ítélt Zaharij Kalasov, alias Ifjú Sakro. A fő keresztapák ezért kénytelenek voltak más jelölt után nézni. Tavaly augusztusban tízen gyűltek össze egy moszkvai étterem különtermében, hogy megválasszák az olasz maffiózók nyelvén capo di tutti capinak, valamennyi főnök főnökének nevezett fejedelmüket. A címet, mint a Roszbalt internetes portál beszámolt róla, Oleg Siskanov, alias Siskan nyerte el.

Az oroszországi alvilág mai első számú vezetője 1964. július 18-án született a Moszkva-környéki Ramenszkojében. Még a kétéves sorkatonai szolgálat előtt rossz útra tért, részt vett egy asszony meggyilkolásában és a holttest elégetésében, amiért tíz évre ítélték. Azt leülte, és azóta sem állt bíróság előtt. A vlagyimiri gyűjtőfogházban került közelebbi kapcsolatba a szervezett bűnözőkkel, ők hamarosan maguk közé fogadták, annál is inkább, mint hogy a fiatalember két keresztapa helyett is elvitte a balhét. A kasztba való beavatásra maga a kor talán legismertebb keresztapája, a Japoncsik – Kis Japán – néven közismertté vált Vjacseszlav Ivanykov ajánlotta. Siskanov 1991. november 25-én szabadult, és azonnal visszatért Ramenszkojébe, ahol hamarosan annak a helyi bandának lett a főnöke, amely hosszú éveken át kölcsönös, kegyetlen leszámolásoktól sem mentes konkurenciaharcot folytatott az elsőbbségért a közeli Ljuberciben működő, hasonlóan hírhedt bandával.

Fotó: Denis Tarasov

A kilencvenes évektől kezdve aztán végképp felvirradt Oroszországban a szervezett bűnözésnek. Ha a szovjet időkben legfeljebb egy-egy, hiánycikkeket gyártó földalatti üzem működött a Kaukázuson túli köztársaságokban, a vadkapitalizmus kibontakozásával a maffia immár gond nélkül tehette rá a kezét néha egész iparágakra, illetve szedhetett védelmi pénzt legálisan működő cégektől. Siskan ellen ebben az időben a vetélytárs maffiacsalád két merényletet is megkísérelt, de ő túlélte a pisztolygolyókat, a Mercedese alá csempészett bomba pedig nem robbant fel. Egy házkutatás során a jövendő tolvajfejedelem házában a kommandósok nagy mennyiségű fegyverre és lőszerre, továbbá 1,2 millió dollár készpénzre bukkantak. Utóbbi az alvilág Siskan kezelte bankjának tartaléka volt. A rajtaütés időpontjában a házigazda Spanyolországban tartózkodott, ahol két, ott működő orosz banda vitájában próbált közvetíteni.

A Szovjetunió felbomlása óta ugyanis az orosz alvilág egyre intenzívebben terjeszkedik külföldön is. A kilencvenes évek elején Magyarországon tevékenykedett ukrán-orosz-zsidó keresztapa, Szemjon Mogilevics, alias Szeva bácsi az Egyesült Államokban elkövetett pénzmosásért és adócsalásért az FBI tíz legkeresettebb bűnözőjének listáján szerepel. Biztosnak látszó értesülések szerint orosz keresztapák több ízben is tartottak Dubajban tanácskozást. A moszkvai és néhány németországi nagybani zöldségpiac gazdájával, egyben egy bérgyilkoscsoportot irányító alvilági tekintéllyel, a Rovsan Lenkoranszkij néven elhíresült maffiózóval Isztambulban végzett a konkurencia által hazulról utánaküldött killer golyója.

Március közepén az orosz parlament alsóháza jóváhagyta azt a Vlagyimir Putyin elnök álal beterjesztett törvényjavaslatot, amely fontos paragrafussal egészíti ki a büntető törvénykönyvet. E szerint „a bűnözői hierarchiában vezető helyet elfoglaló” személy 15 évig terjedő szabaságvesztésre ítélhető, míg a tolvajtörvény szerint élők összejöveteleinek résztvevői, ha ezeken a találkozókon különösen súlyos bűncselekmény előkészítését vagy a befolyási övezetek beosztását vitatják meg, akár húsz évre lágerkerítés mögé kerülhetnek.

Vádemelés nélkül lezárta a csíkszeredai ügyészség azokat a büntetőjogi eljárásokat, amelyeket az úzvölgyi katonatemetőben a nacionalista Calea Neamului (Nemzet útja) egyesület által tavaly engedély nélkül felállított 150 fakereszt ügyében indított - tudatta szerdán a Maszol.ro hírportál a magyargyűlölő Mihai Tirnoveanunak, az egyesület vezetőjének a Facebookon közzétett bejelentését ismertetve.