A diktátor, aki úgy ment el, mintha jönne
A 18 millió lakosú Kazahsztán a világ legnagyobb olyan országa, amelynek nincs tengerpartja, területe hazánkénak a harmincszorosa. Az olajban, földgázban, uránércben viszonylag gazdag posztszovjet köztársaság egyaránt kiváló politikai és gazdasági kapcsolatokat ápol két nagy szomszédjával, Oroszországgal és Kínával, de a Nyugattal is. Nurszultan Nazarbajev a szovjet időkben kommunista pártvezetőként, majd Kazahsztán függetlenségének elnyerése óta államfőként három évtizeden át állt a muszlim többségű, de világi ország élén. Tartós hatalmát állítólag elsősorban annak köszönhette – mint e sorok szerzőjének a kazah fővárosban bizalmasan elmagyarázták –, hogy magasabb kasztból származó feleségének jó tanácsait megfogadva ügyesen egyensúlyozott a különféle rendű és rangú kazah klánok, nemzetségek között. Emellett igyekezett egyenlő jogokat biztosítani a lakosság korábban mintegy harmadát kitevő orosz etnikumnak is.
A brit komikus, Sacha Baron Cohen 2006-ban bocsátotta közre Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika című filmjét, amelyben egy képzeletbeli együgyű kazah fiatalember kalandjait mutatta be. A kazah fővárosban eleinte megátkozták Sacha Baront, aki nevetségessé tette őket, de aztán gyorsan felismerték, éppenséggel neki köszönhetik, hogy a világ egyáltalán értesült a Kazahsztán nevű ország létezéséről. Ez a főváros egyébként akkoriban az orosz többségű Almati, korábbi nevén Alma-Ata volt. 1997-ben Nazarbajev bejelentette, hogy az ország fővárosát a Szibériához közelebb, Kínától távolabb fekvő, kazah többségű Akmolába, korábbi orosz nevén Akmolinszkba vagy Celinogradba helyezik át. A következő évben az átnevezési hullám folytatódott, s a főváros neve Asztanára változott. Ez a szó egyébként kazahul éppenséggel fővárost jelent. Asztanát ezután lázas ütemben kezdték fejleszteni. A korszerű kormányépületeken kívül más, építészeti szempontból is kiválónak mondható, tetszetős középületek, lakónegyedek létesültek. Állítólag alapvetően erre fordították a kőolaj és földgáz exportjából származó jövedelmeknek azt a részét, amely nem a hatalom birtokosainak és családjaiknak a zsebébe vándorolt. 2015-ben Asztanában jelentette ki hivatalos kazahsztáni látogatása során Orbán Viktor, hogy ott jobban érzi magát, mint Brüsszelben.
Nurszultan NazarbajevA harmincéves kormányzásba belefáradt aggastyán távozásával a főváros neve megint változott egyet. Az új elnök, Kaszim-Zsomart Tokajev közölte, hogy hazájuk nagy fia tiszteletére Asztanát ezentúl Nurszultánnak nevezik majd. A bejelentést Kazahsztán-szerte tiltakozó tüntetésekkel fogadták, de a hatalom új urait ez kevéssé befolyásolta. Néhány tucat tüntető rács mögé került, az átnevezés pedig három nap elteltével törvényerőre emelkedett. Az „urak” szó azonban itt nem egészen helytálló. A Nazarbajev jobbkezének számító, korábban miniszterelnökként, külügyminiszterként, majd legutóbb a szenátus elnökeként működő Tokajev mellett most egy nő is lépett egyet előre. A lemondott államfő legidősebb leánya, az operaénekesi pályát politikusira cserélő 56 éves Dariga lett a szenátus elnöke.
Kazahsztán-szakértők szinte egyöntetű véleménye szerint ezzel a család örökösödését kívánják előkészíteni, hasonlóképpen, amint Észak-Koreában vagy Azerbajdzsánban, ahol az elhunyt államfő fia lépett atyja helyére. Igaz, a jelenlegi elnöki mandátum lejártáig, tehát még három évig Tokajev az államfő, ám úgy tűnik, hogy utána Dariga Nazarbajeva lesz az örökös. Legalábbis pillanatnyilag ez tűnik valószínűnek. Annál is inkább, minthogy Nazarbajevnek ebbe is lesz beleszólása. Lemondó nyilatkozatában ugyanis közölte népével, hogy továbbra is vele marad. A számos hazai és külföldi tudományos akadémia tagságát, valamint huszonöt állam több tucatnyi kitüntetését birtokló és immár a főváros névadójává előlépett diktátor ugyanis mind a Nur Otan nevű állampárt élén, mind a nemzetbiztonsági tanácsban megtartja tisztségét.
A világsajtó szinte egységesen arról cikkezik, hogy Nazarbajev eljárása példaként szolgálhat Vlagyimir Putyin számára. A 66 éves orosz elnök mandátuma 2024-ig szól. Az alkotmány értelmében akkor már nem lesz újraválasztható. De vajon beletörődik-e ebbe? Már korábban kitűnt, hogy az alapokmány módosítását mint módszert Putyin nem kedveli. Alekszandr Lukasenko fehérorosz államfő ellenállása miatt szemmel láthatóan egyre kisebb az esélye arra, hogy jogilag nem kifogásolható módon a jelenleg csak papíron létező orosz–belarusz szövetségi állam elnökeként folytassa pályafutását. Viszont a Nazarbajev-féle modell valamiféle lemásolása, ha ugyan nem is éppen valamelyik lányának az elnöki székbe ültetésével, de mindenképpen kínálhat megoldást hatalmának megőrzésére.
A nagy kérdés az, hogy az utódok alatt valóban folytatódik-e Kazahsztán eddigi kül- és belpolitikája. Nazarbajev Putyin hű szövetségese volt a posztszovjet térség egybekovácsolási kísérletei során, az orosz–török-válság elsímítása ügyében sikeresen közvetített Moszkva és Ankara között, és a szírai konfliktus megoldásában is pozitív szerepet játszott. Lemondásakor nemcsak az orosz, a kínai és a török kormányszóvivő nyilatkozott kedvezően politikájáról, és fejezte ki reményét, hogy az folytatódik, hanem Mike Pompeo amerikai külügyminiszter is méltatta a közép-ázsiai ország hozzájárulását a nemzetközi stabilitás fenntartásához. Nazarbajev pozitív örökségéhez tartoznak a gazdasági reformpróbálkozások, az ország digitalizálásának kísérlete. Ugyanakkor belpolitikájában kétségtelenül diktatórikus módszereket alkalmazott, mégha talán kisebb mértékben is, mint szomszédai, néhai türkmén kollégája, a Türkménbasi, vagy a saját hóhért foglalkoztató üzbég elnök, Iszlam Karimov. Bár az sem felejthető, hogy amikor 2005-ben az ellenzéki politikus Zamanbek Nurkadilov a hivatalos jelentés szerint öngyilkosságot követett el, holttestén három lövésnyomot találtak.
A kazah ellenzék máris megpróbál szembeszállni a valószínű utódjelölttel, és ezt nem csak az elmúlt napok tüntetései jelezték. Soraiból például valaki feltett a világhálóra egy orvul elkapott, de kétségtelenül valódi jelenetet, amelyben Dariga Nazarbajeva a „felelőtlen nemi élet” következményeiről beszél. A szenátus új elnökének a szájából a felvételen félreérthetetlenül az hangzik el, hogy így jönnek a világra a „torzszülött fogyatékosok”.
