Sunnyogás a disznóhajtások körül – Kikerülhetők-e a járványügyi szigoratások a vadászatokon?

2020. november 30. 06:30 - szerző: Tálos Lőrinc

Komoly problémákat okozhat a vadászatra jogosult szervezeteknek, a természetnek és társadalomnak is, ha nem tarthatók meg azok a társas vadászatok, amelyek a vadgazdálkodást végző társaságok bevételi forrásai.

Igencsak megcsappantak idén a vadásztársaságok bevételei. „Az első pofon az őzbakidény idejére esett tavasszal, amikor nem jöhettek a külföldi vadászok, akik jellemzően a kiemelkedően nagy agancsú, kapitális őzbakokat terítékre hozták volna, és kifizették volna a vadászati lehetőséget. Azok a vadásztársaságok – jellemzően az alföldi régió, például Békés, Csongrád-Csanád megye – amelyek úgy rendezkedtek be, hogy minden évben az őzbakvadásztatással érkezik a „tőkefröccs” a kasszába, kénytelenek voltak hozzányúlni a tartalékaikhoz, már ha volt olyan, hiszen a vadásztársaságok általában nem tőkeerősek” – tájékoztatta a 168 órát Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászati Védegylet kommunikációs munkatársa a koronavírus-járvány vadásztársaságokra gyakorolt hatásáról.

Az őzbakvadásztatás második csúcsán, az üzekedés idején, július-augusztusban azért érkezhettek külföldiek is, illetve a belföldi piac is felvett nagyon sok vadászati lehetőséget. „Ezzel együtt voltak problémák, sokaknak csikorgott a foga, de arról nem tudunk, hogy bedőltek volna vadásztársaságok az őzbak-vadásztatás elmaradása miatt. Mindenki abban reménykedett, hogy az ősszel kezdődő vadászati főidény majd ki fogja igazítani a bevételkimaradásokat” – mondja Földvári.

Az apróvadas területeken október-novemberben kezdődnek a társas apróvadvadászatok, a nagyvadas területeken a szeptember 1-jén kezdődő szarvasbőgés és novembertől a társasa nagyvad-vadászatok, vaddisznóhajtások hoznak a konyhára.

Fotó: Shutterstock

„A legrosszabb forgatókönyv, ha tönkremennek vadásztársaságok” – ismerteti Földvári Attila. „Ha ez megtörténik, akkor az adott vadgazdálkodási egység területén jó időre – akár hónapokra is – megszűnik vadgazdálkodás. Ha nincs vadgazdálkodás, akkor elszabadul a vaddisznó- vagy a szarvasállomány, ami jelentős mezőgazdasági vadkárt okozhat, amit nem lesz, aki kifizessen.”

Országosan az elmúlt évek átlagát tekintve

több mint 2 milliárd forintra rúgott a kifizetett vadkár összege. Ebből félmilliárdot fizetett csak Somogy, bő 300 milliót Baranya és Zala,

melyek jellemzően erdősült, nagyvadas megyék. Elszaporodhatnak a ragadozók is, nőhet a vad által belterületen okozott kár mértéke és a vadelütéses balesetek száma. Ez az utóbbi években több mint 6500 esetet jelent, amelyből csaknem 5000 őzgázolás volt. Ha az Alföldön beborul a vadásztársaságok egy része, akkor a vadelütéses balesetek száma is nőni fog. „Ha nincs senki, aki hozzányúlna a vadászható fajokhoz, opció a jogszabály szerint a hatósági vadászat gyakorlata, amit elrendelhetnek, de nem tudni, hogy hatóság ennek hogyan tudna megfelelni, hiszen gyakorlatilag sosem volt még erre szükség. Még nem tudunk vadásztársaságról, amely csődbe ment volna, csak olyanról, amely jelezte, hogy billeg, de korai még erről beszélni, hiszen november van, a vadászati év pedig február végéig tart. A társas vadászatok – ha megtarthatók – hozhatnak még a konyhára” – mondta el lapunknak a Vadászati Védegylet részéről Földvári.

Érhető tehát, ha a vadásztársaságok stílszerűen meglőve érezték magukat a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló kormányrendelet kihirdetésekor. Annak értelmében ugyanis csak az egyéni, szabadtéri sportok gyakorlása engedélyezett közterületen, illetve a nyilvános helyeken mindenféle csoportosulás, illetve a gyülekezés tilos. Az erdő pedig bajosan tekinthető nem nyilvános helynek.

A kormányrendelet értelmében – néhány kivételtől eltekintve – tilos rendezvényt, gyűlést szervezni és tartani. Az értelmező rendelkezés külön kitér arra, hogy a sportesemények is ennek a rendelkezésnek a hatálya alá esnek. Kivételnek számítanak a vallási közösségek szertartásai és az olyan családi események, mint az esküvő és a temetés, de ezeket is szigorú óvintézkedések betartása mellett és meghatározott létszámban lehet megtartani. Másik kivétel az online közvetített kulturális esemény és élő adás, ahol csak a fellépők és a lebonyolításhoz szükséges technikai személyzet lehet jelen.

A társas vadászat egyiknek sem minősül ugyanakkor külön nevesítve sincsen.

Lapunk több forrásból is úgy értesült: a vadászok a rendelet megszületése után legerősebb lobbistájukhoz, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez, a Védegylet elnökéhez fordultak segítségért. Úgy tudjuk, Semjén egy kormányülésen vázolta is a problémát – ám csak félmegoldásra futotta a kabinet erejéből: a problémát megértették, mégsem született új rendelet. A zárt ajtók mögött megszületett döntés értelmében a szeptember végéig lejelentett disznóhajtásokat és egyéb társas vadászatokat meg lehet tartani. Sőt,

most már az a hír járja, hogy a vadászati év, vagyis február végéig zöld utat kaptak a társaságok.

Fotó: Shutterstock

Figyelembe véve, hogy milyen érdeksérelemmel és társadalmi hatásokkal járhat a társas vadászatok tiltása, illetve hogy a jellemzően a természetben, szabad ég alatt tartott társas vadászatok kisebb kockázatot jelentenek, érthető, hogy a társas vadászatok kivételt képeznek, a kivételezés módja viszont számtalan kérdést vet fel. A szerkesztőségünkbe eljutott tájékoztató levelek ugyanis nem térnek ki arra, hogy mi alapján lehet megtartani a társas vadászatokat, a kutyasétáltatáséhoz hasonló módosítást ugyanis nem hirdettek ki. Úgy tudjuk: fű alatt tájékoztatták a megyei kormányhivatalokat és rendőr-főkapitányságokat a saját felettes szerveik arról, hogy az előírások betartásával megtarthatók a társas vadászatok.

Vadásztársasági tagokkal és kormányhivatali tisztségviselőkkel is beszéltünk, névvel azonban senki nem vállalta, hogy nyilatkozzon lapunknak. Volt, aki attól tartva, hogy cikkünk nyomán megszűnhet ez a lehetőség,

arra kért, ne bolygassuk a kérdést,

más nem rejtette véka alá a véleményét és úgy fogalmazott: „elbarmolták, nem kicsit, nagyon, most meg ezt szégyellik”, ezért nem módosítanak a kormányrendeleten, inkább leszólnak fentről, hogy kiket ne zargassanak a hatóságok a gyülekezési tilalom megsértéséért, amely jogbiztonsági kérdéseket is felvet.

Háttérbeszélgetéseink során úgy értesültünk, hogy volt olyan vadásztársaság, amely tisztázó kérdéssel fordult a területileg illetékes rendőr-főkapitánysághoz, ahonnét viszont azt a tájékoztatást kapták, hogy nem tarthatják meg a társas vadászatokat, miközben nem hivatalosan ennek ellentmondó tájékoztatást kaptak. Társas vadászat megtartásáért kiszabott büntetésről ugyanakkor nem értesültünk.

Az így kialakult helyzet ugyanakkor járványügyi szempontból is aggályos. Ugyan a már idézett levél felhívja a figyelmet arra, hogy a szervezők legyenek fokozott figyelemmel a vonatkozó járványvédelmi szabályok betartására – így a maszkviselésre, a távolságtartásra, a szokásos üdvözlési formák, így a kézfogás, ölelés, továbbá a közös utazás mellőzésére és, hogy semmiképpen ne tartsanak közös étkezést –, azt több helyütt nem tartják be,

hiszen úgy állnak hozzá, hogy csak az intézményes félrenézés miatt tarthatják meg a társas vadászatot, így senki nem ellenőrzi őket.

Igaz, más forrásunk szerint a vadászok – saját jól felfogott érdekükben – jellemzően betartják a járványvédelmi szabályokat. „Lehet, hogy a nap végén kicsit rossz szájízzel ülnek be a kocsiba, hogy hazaérjenek este 8 óra előtt, hiszen a társas vadászat egy közösségi esemény is, amelynek része a közös étkezés és a beszélgetés, amely a jelen helyzetben elmarad és hiányérzetet kelt az emberben.”

A társas vadászatok megtartásáról szóló kérdéseinket elküldtük az operatív törzs számára is, lapzártánkig azonban nem kaptunk választ.

 

A cikk a 168 Óra hetilap 2020. november 25-i számában jelent meg.