Nyugat-Európában kezd az Orbán-kormány ellen fordulni a közhangulat, úgy érzik, Kelet-Európának csak a pénz kell
Érdekesnek és fájdalmasnak tartja Navracsics Tibor azt a politikai vitát, amelyet Orbán Viktor folytat Jean-Claude Junckerrel az EU-tagországok közötti szolidaritásról – derül ki abból az interjúból, amelyet a Zoom készített az Európai Bizottság kultúráért, oktatásért, ifjúságért és sportért felelős biztosával, volt igazságügyi miniszterrel. Szerinte a nézetkülönbség abból fakad, hogy amíg a kelet-európai tagországok úgy érzik, hogy gyors és drasztikus lépésekkel sikerült elhárítaniuk azt a veszélyt, amelyet másoknak köszönhetnek, és sikerült véget vetniük a menekültek beáramlásának, addig a nyugati tagországok szerint a menekültválságot a megannyi háborús és polgárháborús helyzet idézte elő, és minden tagországnak közre kell működnie a helyzet megoldásában. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a nyugat-európaiaknak az is hozzátartozik a szolidaritáshoz, hogy a nettó befizető országok pénze hogyan hasznosul, és ők úgy érzik, hogy Közép-Európa országainak csak a pénz kell.
– Ez nem csak politikusok közötti vita, nekem ismerőseim is azt mondják, hogy sok tagállamban, akár Hollandiában, Svédországban vagy Finnországban is ez a közhangulat. Úgy látják, az ő pénzükön élnek jól ezek az országok, amikor pedig segíteni kellene, nem teszik
– mondja erről annak kapcsán, hogy Orbán 135 milliárd forintot kért Junckertől a határkerítésre és más védelmi intézkedésekre.
Fotó: MTI / Krizsán Csaba
Navracsics az interjúban beszél arról is, az Európai Unióban közel állnak ahhoz, hogy Lengyelország ellen elindítsák a hetes cikkely alapján történő eljárást, de azt a maga részéről elutasítja, amit a szervezetben már a legfelső szinten is megpendítettek, vagyis hogy a következő költségvetési ciklusban már a szolidaritásvállaláshoz és a jogállamiság tiszteletben tartásához kössék a tagországoknak adott támogatásokat. Arra a kérdésre, hogy mennyit árt egy tagországnak, ha a kormánya folyamatosan harcról beszél, és meg akarja állítani Brüsszelt, úgy válaszol, hogy a magyar politikai élet „érzelmi túlfűtöttségének” a megnyilvánulásait külföldön mindig durva nyelvezetként tartják nyilván, de inkább kommunikációs, mint politikai szintű problémáról van szó. Ebből a szempontból – jegyzi meg – az Európai Parlamentben Magyarország és Lengyelország ugyanaz a kategória, az Európai Bizottságban viszont értékelik, hogy amíg Lengyelország nem bocsátkozik komoly tárgyalásokba, Magyarország hajlandó a párbeszédre.
Az interjúban Navracsicsot arról is faggatják, hiányzik-e neki a magyar belpolitika, a válasza pedig arra enged következni, hogy nem: „Magyarország rettenetesen hiányzik, Veszprém különösen. Ez a magyar belpolitika viszont nyelvileg és strukturálisan is nagyon más már, mint amiben én korábban részt vettem. Hiányoznak a barátok, az események, még a viták is, de a ma uralkodó hang kicsit más, mint amikor még én lubickoltam benne.”
