A mellébeszélés bozótja – Aggasztó a kép az ellenzéki belviszonyokról
A sokáig Karácsony Gergely főpolgármester-jelöltségét szentesíteni látszó második budapesti előválasztási kör éles versengéssé alakult át azzal, hogy időrendben előbb a Momentum, majd a DK is saját jelöltet állított. Vihart különösen Kálmán Olga indulása kavart, mivel a DK korábban Karácsony Gergely mögött állt. A DK-s jelöltcsere kiváltotta Karácsony Gergely támogatóinak bírálatát, amire a DK Karácsony szavahihetőségének megkérdőjelezésével válaszolt.
Habár már május 26-án késő este, az EP-választási eredmények megismerésekor nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzéki szcéna átalakult, a következő napok szinte úgy teltek, mintha mi sem történt volna. Igaz, a bukást elszenvedő pártvezetések közül az LMP-é azonnal, a Jobbiké kicsit lassabban, lemondott. Az MSZP-é a helyén maradt, de azért a szocialistáknak sikerült magukra vonniuk a figyelmet azzal, hogy egy ideig nem volt világos, személy szerint kinek jut a párt által megszerzett egyetlen európai mandátum. Tehát a szokásos dolgok történtek.
Az áprilisban megkötött budapesti kerületi polgármesteri egyezségekhez nem nyúltak, és úgy tűnik, vidéken sem módosít a megegyezéseken a pártok közötti átrendeződés. A korábban létrejött egri és szombathelyi megállapodások simán fennmaradtak, sőt, a választás után jött létre a teljes pécsi és nyíregyházi ellenzéki együttműködés.
Az másik kérdés, hogy érinti-e egy-egy város egyéni kerületi indulóinak névsorát, és így a polgármesteri polc alatti politikai viszonyokat az, hogy a DK és a Momentum mindenütt előretört, az MSZP és a Jobbik pedig összeroskadt.
Ez már csak azért is érzékeny pont, mert az eggyel ezelőtti önkormányzati választásra szóló ellenzéki megállapodásoknak a Momentum nem lehetett része, hiszen még nem is létezett, a Jobbikkal pedig a baloldali-liberális ellenzék akkor még nem kooperált. Most tehát mindenképpen újfajta elosztásra van szükség, ezért sok városban már tavaly elkezdődtek a tárgyalások. Ehhez jön – vagy legalábbis jöhet még – az EP-választás hatásának átvezetése is a jelöltlistákon. Figyelembe kell venni azt a tényezőt is, hogy akik öt éve győzni tudtak egy városi egyéni kerületben, azok feltehetően idén is esélyesek, ami viszont csökkenti az ellenzéki pártok körében újraosztható helyek számát.
Nem mélyedve el ennél jobban az ellenzéki tárgyalások nehézségeiben – csupán érzékeltetve, mennyivel bonyolultabb ez, mint az összefogás akarása vagy nem akarása –, a május 26-i átrendeződés nyomán nem érkezett hír arról, hogy a városokban és a budapesti kerületekben felnyíltak volna az eddigi megegyezések.
Néhány napig úgy látszott, a főpolgármesteri előválasztás folyamata is halad az eltervezett úton. Nehéz volna megmondani, mit ér a főpolgármester pozíciója az Orbán-rendszerben, arról nem beszélve, hogy a harmadik kétharmad úgyis azt csinál a jogszabályokkal, amit akar. Mégis, a főpolgármesterség megszerzésében az ellenzék a nagy szimbolikus siker lehetőségét látja. A Fidesz ötven százalék alatt van Budapesten, és ha az ellenzék reálisan számíthat arra, hogy a kerületek többségében győz – márpedig ez a helyzet, mármint az esély valóságossága –, akkor a főpolgármesteri poszt elnyerése is lehetséges.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor a Fidesz fővárosi támogatottságánál népszerűbb Tarlós Istvánt nem engedte nyugdíjba vonulni,
pedig – a régi vicc mintájára – akár el is törölhette volna a közvetlen főpolgármester-választásosdit. A miniszterelnök azonban úgy találta, Tarlós elindítása újabb győzelmi esélyt kínál a Fidesznek, amivel ismét demoralizálhatja az ellenzéket. Orbán arra is számíthatott, hogy az ellenzék majd szétszedi saját magát. A Tarlós újraindulásáról szóló miniszterelnöki sajtótájékoztató másnapján Puzsér Róbert máris bejelentette főpolgármesteri ambícióját, és egy időre mögé állt az LMP, majd a Jobbik is. Ennek lett a következménye a megállapodás, amit Puzsér az MSZP-vel és Karácsonnyal kötött a kétfordulós előválasztásról, amelynek második etapjában Puzsér az első kör győztesével küzdött volna meg – meg még mindazokkal, akik feliratkoznak a szavazólapra.
Ennek nyomán Karácsony az EP-választás másnapján egy kissé fád hangulatú Facebook-videóban elindította előválasztási kampányát. Pár nappal később azonban Puzsér bejelentette, szerinte nem teljesültek a feltételei, nem indul el az előválasztás épp miatta kitalált második fordulójában. Karácsony magabiztosan nyilatkozott, a feltételek igenis teljesültek, a második előválasztási kört Puzsér nélkül is megtartják. Sima Karácsony-győzelem volt tehát kilátásban, például a liberális Sermer Ádám felett.
Csakhogy közben recsegett-ropogott a főpolgármester-jelölésre vonatkozó korábbi politikai megállapodás, mert az erőviszonyokat illetően semmi sem úgy volt már, mint amikor megkötötték. Később kiderült: korábban sem úgy volt, ahogy a nyilvánosság tudta, pár dolgot ugyanis nem hoztak az előválasztásra invitált választópolgárok tudomására.
Június 2-át írtunk, amikor Puzsér visszalépett az előválasztástól. Őszi indulását viszont annyira komolyan gondolja, hogy százötven oldalas programot tett közzé, alaposan részletezve a Sétáló Budapest koncepcióját. Egy nappal később a Momentum megnevezte saját jelöltjét, Kerpel-Fronius Gábor személyében, aki elmondta: hónapokkal korábban szó volt már arról a pártjában, hogy elindíthatják, fel is kellett készülnie erre a lehetőségre, de a döntés csak az EP-választás után született meg. A Momentum elnöke jogosan hangsúlyozta, hogy korábbi elköteleződésük az előválasztás második fordulója győztesének támogatására szólt, tehát arra, elfogadják a nyertest Tarlós ellenzéki kihívójaként. Fekete-Győr András arra is emlékeztetett, mindvégig fenntartották a jogot a helyzet áttekintésére május 26-a után. Nem szegtek meg semmilyen megállapodást azzal, hogy saját jelölttel próbálnak szerencsét.
Az igazi robbantást a DK hajtotta végre. Június 6-án állt a nyilvánosság elé Dobrev Klára, a párt sikeres EP-listavezetője, hogy bemutassa Kálmán Olga főpolgármester-jelöltet. Ez az a mozzanat, amiről Karácsony Gergely azt mondta egy interjúban, nyolc perccel korábban hívta fel Gyurcsány Ferenc, hogy tájékoztassa, többé nem ő a jelöltjük az előválasztásra. Gréczy Zsolt DK-s frakciószóvivő ezt azzal tromfolta, valójában hat nappal korábban értesült Karácsony arról, hogy a DK álláspontjában „változás várható”. Ez persze még mindig nem magyarázza, hogy május 27-én miért állt ki Gyurcsány Ferenc a korábbi döntés, Karácsony támogatása mellett. A pártelnök saját „balgaságával” magyarázta, amiért nem kapcsolt rögtön az EP-választást követően, hogy változtatni kell. Gyökeresen új helyzet alakult ki tehát, s bár lassan esett le a kétfilléres a pártelnöknél, végül mégis új döntést hozott. Jelöltet is kellett keríteni, s ezzel néhány újabb nap eltelt. Ennyi az egész történet, nincs itt semmi látnivaló.
Ami ezután, vagy ezen felül jött, aggasztó képet nyújt az ellenzéki belviszonyokról.
Amikor Kálmán Olga színre lépett, azonnal mendemondák kaptak szárnyra a Párbeszéd vidékéről arról, hogy a DK ezzel a lépéssel megszegett valamilyen megállapodást, amit hónapokkal korábban Karácsony Gergellyel kötött. Eszerint Karácsony azért maradt ki az EP-kampányból, hogy cserébe a DK támogassa a jelöltségét. Erre reflektált Gyurcsány úgy egy tévéinterjúban, hogy tényleg volt ilyen tartalmú emailváltása Karácsonnyal, de kisebbíteni próbálta ennek jelentőségét. Ami azonban biztos: erről korábban egy szót se szóltak az érintettek nyilvánosan.
A vita hevében Gréczy Zsolt – hangsúlyozottan a DK hivatalos álláspontját tolmácsolva – egy Facebook-posztban közölte a január 25-én, tehát még az első előválasztási forduló előtt kelt megállapodás szövegét, amely szerint Karácsony DK-s támogatásának feltétele az volt, hogy nem lesz az MSZP-P listavezetője az EP-választáson, nem vesz részt az EP-kampányban, s ebben az időszakban csak várospolitikai ügyekben szólal meg, valamint lemond a Párbeszéd társelnöki posztjáról, ha az ellenzék főpolgármester-jelöltjévé választják. Hirtelen tehát egy kulcsfontosságú megegyezéssé emelkedett, amit korábban csak levelezgetésnek állítottak be, és amiről még korábban senki sem tudott. A DK szerint – erről Vágó István elnökségi tag beszélt először az ATV-n – valójában Karácsony szegte meg az egyezséget azzal, hogy felszólalt az MSZP majálisán, vagyis a DK értelmezése szerint részt vett a kampányban. Gréczy szerint az előválasztás első köre után a társelnöki lemondás is számon kérhető lett volna, de nagyvonalúan hagyott némi teret az ettől eltérő értelmezésre, miszerint a második előválasztási kör előtt Karácsony nem volt még, mert nem is lehetett az egész ellenzék főpolgármester-jelöltje.
A kérdés az, ha a DK szabályszegőnek tartotta Karácsonyt, miért tartott ki mellette napokig az EP-választás után? Ha igaz is, hogy Karácsonyt hat nappal Kálmán Olga jelöltté válása előtt figyelmeztette a DK, hogy kiállhat mögüle, akkor is eltelt négy-öt nap, amíg a DK észrevette, hogy szószegés történt. És ha így volt, akkor a pártelnök „balgaságának”, jelesül annak, hogy ő nem vette észre, hogy kimegy az erő Karácsony mögül, mi köze ehhez az egészhez?
Vannak helyzetek, amikor plusz egy érv bedobása nem erősíti az előzőt, hanem gyengíti. Ez éppen az az eset.
Karácsony Gergely mindezzel kapcsolatban azt közölte: ő betartotta ezt a megállapodást, kizárólag várospolitikai ügyekben szólalt meg az EP-kampányban. A listavezetésről pedig azt mondta, sokáig nehéz volt eldöntenie, hogy teljes mellszélességgel a főpolgármester-jelöltséget válassza, s amikor felmerült az EP-listavezetés ötlete, már nem is kívánta elvállalni. Innen nézve tehát nem tűnhetett rossz megállapodásnak Karácsony részéről nem vállalni valamit, a listavezetést, amit úgyse akart vállalni. Ugyanakkor semmit sem tudunk arról, miért ment bele a kampányt érintő megszorításba, hiszen nyilván számítottak volna a szocialisták és a párbeszédesek is korábbi miniszterelnök-jelöltjük aktív közreműködésére.
Mindent egybevetve, úgy tűnik, Karácsony teljesen be akarta biztosítani a főpolgármester-jelöltségét, ezért kötött különmegállapodást a DK-val. Úgy vélhette, nem jöhet ki belőle rosszul, hiszen már úgyse akart EP-listavezető lenni, és ha akart volna is, a megállapodás elérhetőbbé tette a főpolgármester-jelöltséget, ami ez megkönnyítette a kettő közötti választást. A DK érdeke az lehetett, hogy a január végi különmegállapodással az egy hónappal később bejelentett listavezetője, Dobrev Klára kampánya előtt tisztogassa az utat.
Erről az egészről semmit nem tudott a nyilvánosság, továbbá az MSZP vezetése sem, és értesüléseink szerint a Párbeszéd vezetői közül sem mindenki. Egészen biztosan nem tudtak róla azok a DK-s polgármesterjelöltek sem, akik Kálmán Olga bemutatása előtt egy nappal még Karácsony főpolgármester-jelöltségének támogatására készültek – saját pártelnökük nyilvános álláspontjához hűen. Kálmán Olga főpolgármester-jelöltségéről a DK pártelnöksége sem tudott az utolsó pillanatig. Vágó István elismerte, hogy a Dobrev Klára-Kálmán Olga-sajtótájékoztató időpontját még azt megelőzően kijelölték, hogy az elnökség Kálmán Olga jelöltségéről döntött volna. Mondhattak volna nemet is az elnökségi tagok, de az elnök érvei meggyőzőnek bizonyultak, mesélte Vágó, miközben Gréczy és maga Gyurcsány szerint is a pártelnök volt az utolsó, aki megváltoztatta a véleményét, és már-már nyomás alatt állt a pártjában, hogy végre álljanak ki Karácsony mögül. Bármikor történt is Gyurcsány véleményváltása, azután nagyon is aktívan kézbe vehette a dolgok irányítását, és a formális elnökségi döntésig csak egy nagyon szűk körrel egyeztetett az új elöltről. Amúgy a párt belső ügye, miként hozza a döntéseit, csak akkor nehéz hová tenni a presszionált elnökről szóló magyarázatot.
Ha a mellébeszélés bozótján ily módon átverekedtük magunkat, szembesülhetünk az igazán fontos ügyekkel. A jelöltek Budapestről szóló tartalmi elképzelései nem látszanak összeegyeztethetetlenül eltérőnek, ám a kidolgozottságuk mértéke messze nem azonos – Puzsér 150 oldala és Kálmán Olga 4 pontja között elég nagy a szórás. Karácsony Gergely az egyetlen ellenzéki induló, aki hivatkozhat arra, mit tett meg ténylegesen kerületi polgármesterként. Mások előnye meg pontosan a kívülről érkezés, a hatalmi játszmák eddigi elkerülése, a másutt szerzett tapasztalat.
A DK arra készül, hogy a legismertebb ellenzéki médiaszemélyiség előtérbe tolásával egyesítse az ellenzéki szavazótábort a fővárosban. A Momentum terve, hogy kinyúljon olyan szavazók felé, akik valaha, egy-két-három választással ezelőtt még a Fideszre voksoltak, ezáltal hozva be Tarlós előnyét, aki a Fidesznél népszerűbb a fővárosban. Karácsony is azért készül pártbéli tisztsége feladására, hogy minél szélesebb körben vonzó jelölt lehessen. Puzsér a kormányoldali és az ellenzéki elit ellen egyaránt fellépne – kérdés, ki marad akkor mögötte.
Hogy mindehhez minek kellett különmegállapodást kötni öt hónappal ezelőtt, nehéz volna megmondani. A titkolózás, majd a tagadás és a szelektív emlékezetgyakorlatok árnyékot vetnek az állítólagos szövetségesek közötti bizalomra. Egy hét múlva már tudni fogjuk, mennyire érdekli mindez a választókat, mennyire tartós az EP-választáson bekövetkezett politikai átrendeződés, mennyit számítanak a pártdöntések és mennyit a személyek vonzereje.
És majd csak utána következik a rázós szakasz.
