Kurzustévé

Rákay Philip, az M1 januártól kinevezett programigazgatója médiatörténeti pillanatnak nevezte október 1-jét, mert ettől a naptól újultak meg az arculatot váltó közszolgálati tévécsatornák. A legtöbb változás természetesen az M1-et érintette, amelyen húsz új műsor indult, és tucatnyi régit fazoníroztak át azzal a céllal, hogy vonzó alternatívát nyújtsanak a nézőknek a kereskedelmi tévék által uralt műsorsávokban. A feladatot Rákayra bízták, aki mert nagyot álmodni. Feltalálta a kereskedelmi közszolgálat műfaját. „Át szeretném pozicionálni a csatornát. Az M1 vizuális megjelenésben, díszletben, formátumokban, szerkesztési szemléletben nem maradhat le a kereskedelmi tévék látványpékségétől, azzal a különbséggel, hogy a tartalom nálunk közszolgálati lesz” – nyilatkozta. Elképzeléseinek megvalósulását októbertől láthatjuk a képernyőn. Ahogy ígérte, az új műsorok sok mindenben emlékeztetnek a kereskedelmi televíziók színes-zajos világára, miközben hazaffyas ideológiával igyekeztek ezeket a mutánsokat honosítani.

Mindezt pazar körítéssel (az MTV idén 56,8 milliárd, jövőre 64,5 milliárd forintból gazdálkodhat), s olyan televíziósokkal is megpróbálták vonzóvá tenni, mint D. Tóth Kriszta, Jakupcsek Gabriella, Csiszár Jenő, Borbás Mária, Gundel-Takács Gábor. Az ő feladatuk volna az is, hogy átcsábítsák a kereskedelmi tévék már függővé tett, fotelhez szögezett nézőit vagy azokat a balos és jobbos pártszimpatizánsokat, akik a kábeltévék politikai műsorait nézve töltik az estéket.

Ez a csábítás azonban ezzel a „nemzeti tartalmú”, propagandisztikus, csillivilli közszolgálati televízióval egyelőre nem megy. A szórakoztató műsorok láttán a néző a bőven adagolt álpátosz, az erőltetettség, a hamis örömködés, a vezényelt tapsolás, a gagyi, az alákevert röhögés és a feltűnő tehetségtelenség láttán-hallatán csak feszeng a képernyő előtt. Ahogyan a közéleti műsorok is válhatnak kontraproduktívvá, amikor már nagyon kilóg a kormányzati lóláb: nyilvánvaló az elfogultság, tetten érhető a hatalom nyomulása, a szólás akarnoksága.

Vegyünk konkrét példákat. A közéleti műsorok választékában kevés az újdonság. A köztévé vezetésének láthatóan nem érdeke ezekben a válságos hónapokban, hogy a hír- és háttérműsorait megújítsa, bennük véleményeket ütköztessenek, s ezzel támadási felületet kínáljanak a kormányzat tervezett vagy meghozott intézkedései ellen. Ezért a megszokott és a felmérések által is elfogultnak mondott hírműsorok (Híradó, Az este) mellett inkább az infotainment, a szórakoztató hírműsorok műfaját erősítették meg.

„Az én célom az, hogy egy magas nézettségű, minőségi és hiteles közszolgálati csatorna legyen az MTV – nyilatkozta az intendáns. – Napi jó kapcsolatban vagyok a Hírcentrum vezetőjével (Élő Gábor – a szerk.). Köztünk e tekintetben sincs vita, mindketten a francia modellt próbáljuk betartani: egyharmad kormány, egyharmad kormánypárt, egyharmad ellenzék.” Vagyis a kétharmados népakarat ezeket a műsorokat is dominálja.

Az átalakított műsorok közül az új díszlettel, új műsorstruktúrával és javarészt új arcokkal jelentkező Ma reggel debütált elsőként. Az eddig látottak alapján a műsorkészítők célja nyilvánvaló: a közéleti műsor bulvárosítása. Ennek a törekvésnek a jegyében sikerült is elindulni a „mokkásodás” irányába. Az ismert politikai újságírókból álló régi stábot menesztették, s helyükre az oldottabb hangulat megteremtésére alkalmasabbnak ítélt női műsorvezetőket (Bakos Piroska, Jegyes-Tóth Kriszta, Erdélyi Claudia, Novodomszky Éva) szerződtettek. Persze ők is kérdeznek, de nem vájkálnak túl mélyen az aktuális témákban, nem „állítják szőnyeg szélére” a közéleti vendégeket, hagyják fecsegni az interjúalanyokat. Ezért aztán a műsor érdektelen. Kormánypárti média-közétkeztetés: se íze, se bűze magazinműsor, kevés kalóriával, langyos tálalásban.

Ennél valamivel mélyebbre ás A lényeg, amelyet a reggeli műsorból menesztett Obersovszky Péter vezet. S bár műsora valóban azokra a problémákra, kérdésekre fókuszál, amelyek az előző héten a legfontosabbak, legérdekesebbek voltak, a helyére akár Szijjártó vagy Giró-Szász is állhatna, mert a műsor többnyire a kormányoldal nézőpontját képviseli.

Így aztán a híradókkal, Az estével és majd a Ponttal kiegészülve az M1 nézője egész héten, szó szerint reggeltől estig hallhatja-nézheti a kurzuspropagandát, amelytől egyébként is csömöre van. Ez a folyamatos kormányzati mantra olyannyira ellenszenvessé teszi ezeket a műsorokat, hogy az esti Híradót kivéve a nézettségük a bányászbéka feneke alatt van.

Ami a szórakoztatást illeti: az újdonság főleg abból áll, hogy feltámasztották és modernizálták a televíziózás korábban tömegeket vonzó, sikeres műsortípusait. A szándék világos: így szeretnék feljebb tornászni az M1 nézettségét.
Ebben a vetélkedők és a kvízműsorok játszhatják a főszerepet, ezekből az M1-nél napi és heti változatot is indítottak az új idők új szellemiségének megfelelően. A Magyarország, szeretlek! (előkép az Ich liebe Deutschland a Sat.1-en) nem klasszikus értelemben vett országismereti játék, hanem egy grandiózusra tervezett, celebeket csatasorba állító vasárnapi show. A műsorban két, három-három fős csapat küzd egymással Jakupcsek Gabriella és Csiszár Jenő vezérletével, miközben a háttérben száz-száz beöltöztetett, beintésre felugráló, éneklő tapsonc buzdítja őket. A cél eredetileg talán az volt, hogy könnyed, vidám, jó hangulatú, oldott légkörben minél többet tudjunk meg magunkról, az ország történelméről, hagyományairól, kultúrájáról. Ehelyett azonban harsány ripacskodás, sekélyes jópofizás, mindenáron mulattatni akarás jön át a képernyőn, s ettől annak is elmegy a kedve a műsortól, aki egyébként rajong az efféle nesze semmi, fogd meg jól kavalkádért.

Gundel-Takács Gábor napi vetélkedője, a Maradj talpon! (az izraeli Still Standing formátum átvétele) talán épp azért ültet le egyre több nézőt a készülékek elé, mert a műsor óvakodik ettől a médiabazári hangulattól, a műsorvezető pedig „hozza” a tőle már megszokott profizmust, az okosan adagolt fanyar humort és a mértéktartó visszafogottságot.

Szintén a nemzeti öntudatot hivatott ápolni az M1 másik adu ásza, a Gasztroangyal (előképe a River Cottage a brit Channel 4-on), a Hír TV-ből teleportált Borbás Marcsival. Ám egyelőre ez a műsor sem találja az arculatát, bár a CBA reklámarca hol vihorászó, kertészkedő falusi menyecskének, hol pedig vidéki ténsasszonynak öltözve mindent elkövet annak érdekében, hogy hírverést biztosítson a lepukkant magyar gasztrokultúrának, a biogazdálkodásnak, az egészséges táplálkozásnak és a hungarikumoknak. Az eddigi műsorokba bele is gyömöszöltek minden idesorolható közhelyet: van puszta- és kúriaromantika, nádfedeles parasztház, kemence, pulikutya, szürke marha, szamár, pálinkás butykos, muskátli, felvonulnak tájjellegű népi figurák, árad a skanzenfíling, és decensen adagolják a termékmarketinget... S hogy az érdeklődés tuti legyen, sztárolt figurák is bekapcsolódnak a műsorba, hogy ügyetlenkedjenek kicsit a rekvizitumok között, miközben közreműködésükkel a mi Marcsink kapálgat, főzöget, sütöget, és folyvást fényesíti az országimázst.

Sürgős szervizre szorulna a DTK – D. Tóth Kriszta-show is (példaképe a The Ellen DeGeneres Show a CBS-en), amelyben a műsorvezető híres és valamiért aktuális, érdekes magyar és külföldi vendégekkel beszélget showelemekben bővelkedő körítéssel. Ehelyett az első alkalommal láthattuk az egy évvel ezelőtti chilei bányakatasztrófa egyik globálhaknizó túlélőjét, egy érdektelen holland ütőegyüttest és Csányi Sándor színészt, akivel nem sok érdekes történt mostanában. A műsor ennek megfelelően dögunalmas volt. Sok hűhó semmiért. Ráadásul D. Tóth Kriszta túlságosan visszafogott, zárkózott személyiség az efféle vagány műsorvezetőket igénylő produkcióhoz. Ez nem az ő műfaja.

A legnagyobb buktát mégsem ezek a műsorok, hanem az új magyar sorozat könyvelhette el. Az Oroszlán Szonja és Hujber Ferenc főszereplésével indított Hacktion bemutatkozása annyira gyengén sikerült, hogy katasztrofális nézettsége miatt a krimisorozatot már az első adás után kivonták a Jóban Rosszban és a Barátok közt műsorsávjából, de a későbbi kezdés sem sokat segített a gyatra fogadtatáson.

Ezekkel az új, kiemelt műsorokkal – mint azt Rákay is hangsúlyozta – az lett volna a köztévé vezetésének a célja, hogy a csökkenő nézettséget ne csak megállítsák, hanem jelentősen feljebb is tornásszák. Az adatok azonban arról tanúskodnak, hogy a bőséges promóció ellenére nagy részük még kíváncsiságot sem tudott kelteni a köztévét elkerülő nézőkben. A teljes lakosság körében az első héten, főműsoridőben nem nőtt, hanem még csökkent is az M1 nézettsége (8,7 százalékról 8,65 százalékra), s csupán a reklámozóknak fontos 18–49 év közötti korcsoportban javult némileg az arány (4,9 százalékról 5,1-re).

Különösen az információs és hírműsorok nézettsége volt meglepően alacsony. A megújulás első hetében a Híradó a teljes lakosság körében átlag 14,1 százalékos nézettséget ért el, de a reklámozói célcsoportban (18–49 év) ez az arány már csak 8,1 százalék volt.

Nem sikerült tehát a fából vaskarika. Nem is sikerülhetett! A politikai hatalom nagyot tévedett, amikor azt gondolta, hogy agitprop feladatokat betöltő, megrendelt vonalas műsorokkal és vazallus médiamunkásokkal átütő sikert lehet elérni.

Magyarország szeretlek – beharangozó: