Két farok, sok-sok szív, egy közösség: így árnyékkormányoz a Magyar Kétfarkú Kutya Párt
– Most rögtön tudok nektek leckét adni lányok! – mondja hirtelen lelkesedéssel az elsőre kissé mogorva hegesztőmester, aki a Magyar Kétfarkú Kutya Párt székházához hajtva azt kéri számon Szuzin, hogy most akkor lesz-e operatív megbeszélés a Kétfarkú Kutya Népfőiskola képzései kapcsán.
Ő tartja majd a hegesztőkurzust a kétfarkú szabadegyetemistáknak.
Sebő Feri, a párt megbízott szóvivője üldögél a lépcsőkorlátnál, mi a verandán állunk, s a Szuzi által „főzött” neszkávét szürcsölgetjük. Szuzi vállat von; valami megbeszélés majd csak lesz, egyébként pedig milyen jó lenne ezt meg azt, na meg amazt is hegeszteni. Feri válasz gyanánt azonnal okfejtésbe kezd, hogy nem mindegy, milyen fokú hegesztőképzést kapunk, mert nem elég csak amolyan kis fémelemeket összeilleszteni, itt bizony nagy dolgokra van szükség. Olyan nagyokra, mint a New York-i támadó bika, amit – mint szóvivői felkészültségét fitogtatva ismerteti – a művész engedély nélkül helyezett el annak idején a tőzsde elé, de többé aztán nem tudták elvinni.
– Na, ilyeneket kellene csinálni. Fognak tudni a lányok ilyen bikát hegeszteni? – tudakolja vigyorogva, mire leendő oktatónk szigorú szemmel a méregetésünkbe kezd, kicsit ingatja a fejét, s közli: ő csak értelmes tudást ad át.
Nevetünk.
Eddigre már hasonlóképp röhögtünk Yoda mester portréja alatt a klasszikus pártelnökségi irodában suzival, beosontunk a Központi Híradó stúdiójába, meg Basky mester „műtermébe”, pontosabban neki az utca a műterme, de a Kétfarkúak székházában található grafikai központ kovácsolta össze a közösséget a graffitimesterrel. Nem mondanánk patikatisztaságúnak az MKKP-székházat, de a BVSC pálya mögötti mesebeli házikó mégis pofás.
Főleg ahhoz képest, amennyire az élet zajlik itt.
Eredetileg Kovács Gergő, azaz az Elnök úr hozott össze Dada Suzival, a „pártanyával” egy interjú erejéig (az interjú hamarosan teljes terjedelmében olvasható a 168 Óra Online-on). Arra gondoltunk, a pártelnök már kisziporkázta magát a médiában, tudjuk, amit tudunk, sokszor, sok helyen beszélt céljaikról, s gránit szilárdságú alapelveikről, itt az ideje, hogy a női alapító-társelnök mondja meg a tutit. De azért még a telefonban megkérdeztük az Elnök urat, mégis miket terveznek mostanában. Mire Gergő elsorolta a hétvégi programját, programjaikat. Egyértelmű volt: egy sima listát is közzé tehetnénk cikként, önmagáért beszélne.
Míg ugyanis más pártok, avagy más „pártelitek” míves szavakkal álltak elő az államalapítás ünnepén, a Kétfarkúak sintértelepi állatokat mentettek, jótékony adományokat gyűjtöttek, meg tanszereket a rászoruló gyerekek iskolakezdéséhez, közben szabadtéri közösségi mozizásokat szerveztek, na meg állampolgári jogi csatát vívtak különböző hatóságokkal.
Mikor találkozunk Suzival, ő ezeken túl még negyven további akciót és tevékenységet sorol el csak a jelenlegiek közül. A pártszékház papíros szemeteséből kisebb halom plakát és matricaelem kacsingat, a műanyagos és a fémes kuka is tele van mindenféle „rosszalkodás-kellékkel”. Jól látszik: itt akció volt, van és lesz. A bejárati dohányozni tilos táblák környezetét gondosan telecsikkelt hamutálak díszítik, néhány színesre festett pad és egy kutyapártos aláírásgyűjtő stand, meg egynéhány emlékezetes performansz nyomai fedezhetőek fel mindenfelé.
Továbbá vagy harminc zsák ruha.
– A nógrádi rászorulók küldik a borsodi rászorulóknak – magyarázza Suzi, hozzátéve: itt tartunk. Szombaton egy tök más programjukon merült fel, hogy vannak ezek a ruhák, elhozták a zsákokat hozzájuk, ők pedig viszik tovább oda, ahova kell.
A sajátos látvány csak egy fél napját írja le az MKKP-nak. Elég persze monitor elől követni őket, olvasni Facebook-oldalukat, végiggörgetni a felsorolt eseményeken, s az embernek máris kedve szottyanna egy – persze ingyen – sörre, megpihenésképp. A székházban azonban nem pihennek: a hegesztőtanfolyamot csakhamar felváltó, kátyúk visszabontását érintő, nyilván jó hangulatú ötletelés közepette egy, a Kutyáknak kanalakkal kedveskedő passzivistalány olyan lelkesen ajánlkozik, lényegében bármilyen feladatra, hogy csaknem megkérem, segítsen a lakásfelújításban… De azok, akik az MKKP-hoz szegődnek, nem könnyen téríthetőek el a pártközösségtől.
A Kétfarkúak az erőszakmentességben és a közvetlen cselekvésben hisznek, így aztán folyamatosan akcióznak.
Legfőbb céljuk az aktív állampolgári hozzáállás erősítése: támogatni az embereket, hogy a siránkozást és az önsajnálatot legyőzve kézbe vegyék a teendőket. Már a Kutyapárt évtizedes tevékenységéből is jól látható, de honlapjukon az alapvetéseik között is szerepel, hogy amikor szükséges, készek átvenni az önkormányzatok által elhanyagolt tevékenységeket, mégpedig olyan módon, hogy ez őket is cselekvésre, hatékonyabb működésre ösztönözze.
Mindennel, amit csinálnak, hozzá szeretnének járulni egy olyan társadalmi szemlélethez, amelyben az ügyek megoldása, az állampolgári felelősség a jókedvvel társul.
Dada Suzi és Sebő Feri sem sopánkodik, pedig volt felcsúti polgármesterjelöltjük, Mészáros László éppen csak kézhez kapta azt az önkormányzati határozatot, amely alapján vissza kell állítaniuk az általuk „szakszerűtlenül” betömött kátyúk eredeti állapotát. Ha a döntés nem volna elég szürreális, az indoklás rátesz egy lapáttal: az útsebek újrabontására azért lenne szükség, mert az önkormányzat megkezdi a felcsúti útburkolat helyreállítását.
Sokadik, de vélhetően talán valóban a mélypontot jelentő hatósági vegzálás ez, holott az MKKP egész nyáron, sőt valójában tavaly ősz óta maximális fordulatszámon van jelen a köztereken azért, hogy az állampolgárok mindennapjait megkönnyítsék, de legalábbis színesebbé és vidámabbá tegyék.
Négyszínfestés két farokkal és sok-sok „passzivistával”Persze nem volt ez előzmény nélküli, hiszen a korábban is a vicces street art alkotásairól ismert párt 2015-ben és 2016-ban is ellenplakátokkal válaszolt a kormányzati gyűlöletkampányokra, s miközben így egyre nagyobb, már országos nyilvánossághoz jutottak, akcióik és népszerűségük igencsak elkezdte csípni a hatalom – bármilyen nemű és színű – birtokosainak szemét. Aligha lehet másként értelmezni, hogy elkezdődött a Kétfarkúakra küldött rendőrcsapatok bevetése, amikor például a párt éppenséggel saját, illetve gyűjtött pénzből buszmegállót újított fel, járdarepedéseket festett színesre.
A járdafestési akciók ellen a kaposvári önkormányzat 2017. április 27-én rendeletet is alkotott, miszerint „nem engedi tönkretenni” a szétrepedezett járdákat. De voltak más absztrakt performanszok is, és nem az MKKP részéről. 2017. március elején például a párt aktivistái Szentendrén a 11-es főút mellé fákat ültettek a korábban elpusztult fák pótlására, ám ezeket néhány héttel később a város önkormányzata eltávolította azzal a céllal, hogy helyükre ugyanolyan fákat ültessen.
És a sor még csak itt kezdődött, hiszen innentől bármilyen jótékony, közhasznú közterületi akcióba kezdett az MKKP, a főként fideszes, de akár más pártszínezetű önkormányzatok, s a kormányoldal által uralt állami hatóságok mindenáron vissza akartak csinálni mindent.
Idén nyáron mindez egy közösségi adományokból felépült felcsúti buszmegálló elbontásához vezetett, a rákosrendezői bicikliutat pedig hetek óta nem engedi befejezni a MÁV, miközben a Kétfarkúak kiszámolták: a decemberig szerződtetett őrző-védők tízmillió forintba kerülnek az állami vasúttársaságnak. Emlékeztetőül: az MKKP két nap alatt gyűjtött nyolcszázezer forintot a projektre, így közpénzbe nem került volna a rendőrség bevetésével megakadályozott beruházás.
A Kétfarkúak aszfaltozása Rákosrendezőn: az miért van, hogy ha az ő haverjaik csinálják, az tök olcsón kijön, míg ha más pártok vagy kormány „barátai”, az nagyon sokba kerül?Az MKKP üzenete egyébként éppen ebben: a közpénzköltés nyilvánosságában, átláthatóságában, valamint az adóforintok beosztásában a legerősebb.
Azon felül ugyanis, hogy minimál-költségből képesek kihozni művészeti értelemben is erős köztéri beruházásokat, a Kutyusok a nekik pártként járó állami támogatásokkal is felelős – más politikai pártoknál látványosabban hasznosuló – módon jártak el.
Savköpő menyét őrzi pártkasszát
Az MKKP számlájára az országos listaállításért járó 154 és fél millió forintnyi kampánypénzre volt jogosult tavasszal, továbbá a nép 39 kutyapárti egyéni jelöltnek összegyűjtötte az induláshoz szükséges aláírást, így lett a kapott állami támogatás összege összesen 190 millió forint. Ebből 28 milliót a 2 százalékot el nem ért egyéni jelöltek után ugyan vissza kell fizetniük, de a többivel elszámolnak. Miután pedig az MKKP a választást nemcsak megnyerte, de elérte az 1 százalékos támogatottsági küszöböt is, ettől az évtől állami pártámogatásra is jogosult. Egy nemrégiben megjelent kormányhatározat 2018-ra, eredményei alapján 8 millió 51 ezer 34 forintot juttatott a Savköpő Menyét Alapítványnak, a rendeletet Orbán Viktor miniszterelnök ellenjegyezte.
2017. szeptember közepén hirdette például meg a párt a Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénz Tékozló Alap (RÓSÁNÉKATÉKA) indulását, vagyis azt találták ki, hogy az áprilisi választásra kapott állami kampánytámogatást értelmes dolgokra költik. Meg is pályáztatták a kampánypénzt, az egyéni jelöltjeik és országos listájuk után kapott 190 millió forint mintegy 80 százaléka, 150 millió így szintén jótékony, elsősorban közösségi projektek megvalósulására ment el. Persze viccesek is akadtak a több száz program között,
így jutott egyszerre pénz az „Ingyen mesekönyv az óvodásoknak” projekttől kezdve, a „Buliszekéren” és a „Gombfocistadionon” át, egészen a „Diktátor simogató húsvét vasárnap” filmfesztivál megrendezésére is.
És miközben az MKKP oldalán megjelent Basky, azaz az elsősorban kisvasutazó Orbán Viktort, vagy Mészáros Super Mario Lőrincet ábrázoló graffitikkal az utca népének kedveskedő falművész, a Kétfarkúak létrehoztak egy weboldalt, a Rendkívüli Ügyek Minisztériumát is, ahol a megoldásra váró feladatokat gyűjtik. A bejelentések között nemcsak úthibákat, életveszélyes kátyúkat, beázó alujárót, hiányzó zebrát, akadálymentesítési igényeket, de művészeti akciókat is találni – tényleg rengetegen kérik az MKKP segítségét. Ők pedig segítenek: közpénzből, az állami támogatásaikból, vagy közösségi gyűjtésekből.
Amit elvégeznek, az talán okkal nem tetszik a hatalomnak. Na nem azért, mert nem esztétikus, hanem, mert hatásukra egyre többen gondolkodnak el azon, amit ők maguk sem értenek:
– Hogy lehet az, hogy ha a mi barátaink csinálnak meg valamit, az tök olcsón kijön, míg ha a hagyományos pártok barátai kapnak megbízatást valamire, akkor az a piaci ár sokszorosába kerül? – morfondírozik Suzi és Feri, miközben azt számolgatták, hogyan, mennyiből és milyen energia-befektetéssel jöhet ki a rákosrendezői bicikliút befejezése, ha úgy döntenek, hogy valamiképp megcsinálják. Ha úgy döntenek...
Kutyológia
Dada Suzi és Kovács Gergő, na meg a barátaik szegedi egyetemistaként kezdtek humoros matricákat gyártani, álhírek, avagy tudományos cikkek kíséretében. A street art mozgalomként beindult „pártot” e formában 2006-ban alapították, s nem bejegyzett szervezetként kampányoltak is az azévi önkormányzati választáson, ahol a Kutyapárt majdnem minden jelöltje a Nagy István nevű, rajzolt kétfarkú kutya volt, plakátjain a felirattal: „Olyan aranyos, biztosan nem akar lopni.”
Az Elnök úr
Aztán a projekt sikerén, s matricáik, üzeneteik országos terjedésén felbuzdulva a párt 2009. június 20-án „általános” tüntetést szervezett a Központi Statisztikai Hivatal elé, ahol a 200-300 résztvevő olyan követelésekkel állt elő, mint „Holnap legyen tegnap!”.
Később Kovács pártelnök bejelentette, hogy a 2010-es októberi önkormányzati választáson ő maga indul a szegedi polgármesteri székért, többek közt hegyet és űrkikötőt ígérve. Főpolgármester-jelöltet Victora Zsolt, Budapest VII. kerületében pedig polgármester-jelöltet Mogács Dániel személyében állítottak. A Kétfarkú Kutya Kulturális Közhasznú Egyesület néven induló szervezet végül nem került fel a szavazólapokra, a „hivatalos” közlés szerint azért, mert inkább sörözni mentek milliónyi kopogtatócédulájuk leadása helyett.
Pedig nagyon is komolyan gondolták: a Kutyapárt 2013-ban hivatalosan is be kívánta magát jegyeztetni, hogy indulhasson a 2014-es országgyűlési, illetve önkormányzati választásokon. Ám a bíróság első-, majd másodfokon, végül pedig jogerősen is megtagadta a bejegyzést, azzal az indokkal, hogy az MKKP neve „megtévesztő lehet”, sőt: „az általános erkölcsi felfogással ellentétes, méltatlan képzettársításra adhat alapot”. A pártvezetők szerint erre inkább a Kúria neve adhat alapot, így az ügy az Alkotmánybíróság elé került, s ennek hatására a Kúria végül 2014 nyár elején úgy döntött: a korábbi ítéletekkel szemben nincs akadálya a párt bejegyzésének.
Ám az MKKP-t nemcsak a parlamenti többség megszerzésében akadályozták meg az állami hatóságok, hanem, mivel végül csak szeptember 8-án délután kapták meg a pártként történt bejegyzésükről szóló határozatot, ez pedig éppen 16 perccel az önkormányzati jelöltállítás határidejének lejárta előtt volt, az önkormányzati hatalomátvételben is. Így inkább megint elmentek sörözni egyet.
Azonban a már hivatalosan pártként bejegyzett Kutyapárt nem tétlenkedett. Közösségi projektjeik és az elsősorban internetes népszerűségük egyre nagyobb, országos ismertséget hozott, egyre több, egyre komolyabban vicces megnyilvánulással. 2015-ben a kormányzati gyűlölethadjárattal szemben a béke nevében az MKKP ellenkampányt indított. Az eredetileg tervezett hárommillió forint pár óta alatt összejött, néhány nap leforgása alatt pedig 33 millió forintot adtak össze az állampolgárok arra, hogy a Kétfarkúak visszaüzenjenek a hatalomnak. Akkor kilencezer, egy évvel később 28 millió forintos közösségi finanszírozással ötszáz, a kormányzati propagandát parodizáló, de legalábbis kifigurázó óriásplakáttal, emellett százezer kisplakáttal is megjelentek a köztereken.
Komoly üzenetek
Eközben a kvótanépszavazás vélhetően a Kétfarkúak kampányának köszönhetően érvénytelen lett, de a párt két békemenetet is több ezres, nem fizetett tömeggel bonyolított le, majd elindultak, s jelentős sikert arattak az áprilisi országgyűlési választáson, amelyen az MKKP országos listája 99 414 szavazatot kapott, ezzel 1,73 százalékos eredményt könyvelhettek el.
