Kerékpárversennyel, 7,7 milliárdért építjük az országimázst, de egyáltalán nem biztos, hogy meg fogja érni
Jövőre Budapestről indul a Giro d'Italia olasz országúti kerékpáros körverseny, és Magyarországon rendezik meg a verseny első három szakaszát is. A rendezéshez 7,7 milliárd forintot ad a magyar állam – írja a Napi.hu.
Abban a lap által megkérdezett közgazdászok sem értenek egyet, hogy valóban jó befektetés-e az országnak.
– El nem tudom képzelni, hogy mire lehet egy Giro-rajtra és három szakaszára 7,7 milliárd forintot elkölteni. Valószínűsítem, hogy ennek jelentős része a szervezőnek fizetendő jogdíj, hasonlóan a Forma 1-hez, ahol ez 12 milliárd forint futamonként
– nyilatkozta Muszbek Mihály.
A sportközgazdász szerint a kormánydöntés motivációja kizárólag országimázs lehet. Itt viszont egy eseti futamról van szó, nem pedig egy versenysorozatról.
A kerékpáros körversenynek jellemzően helyi és tévénézői vannak, sportturisták csak kis számban követik a helyszínen az eseményt. A verseny ugyanis folyamatosan mozgásban van, az útvonal pedig zárt. Az élő televíziós közvetítés a helyszíntől függetlenül az azt megvásárló jogtulajdonosoké, akik rengeteg kamerával és drónokkal is követik az eseményt.
– Itthon a kerékpáros közvetítések igen alacsony, 2-4 százalékos nézettségűek. Néhány kerékpáros nemzetnél valószínűleg az itthoninál jóval nagyobb az érdeklődés. A kerékpáros körversenyeknél az első 1–2 szakasz szakmailag érdektelen, inkább show, mint verseny
– vélekedett Muszbek Mihály.
Szabados Gábor sportközgazdász viszont úgy véli, hogy ez jó befektetésnek tűnik.
– Nagyon komoly országimázs- és marketingértéke van. Direkt reklámot sem lehetne ennél olcsóbban megkapni. A Formula-1-gyel ellentétben pedig itt ténylegesen látszik majd az ország
– mondta Szabados Gábor.
A pontos szakaszokat még nem jelölték ki, de a szakember szerint például egy hortobágyi, egy budapesti és egy balatoni szakasz vonzó országreklám lehet. Szabados Gábor arra azért felhívta a figyelmet, hogy jó lenne, ha a 7,7 milliárd forintot átláthatóan, racionálisan költenék el, és a költségek nem emelkednének napról napra, mint a 2017-es úszó-világbajnokság esetében.
