Mulasztások és hibás következtetések sorozata vezethetett a felesége meggyilkolásával vádolt darnózseli hentes felmentéséhez
Elképesztő hibák sorozatára mutatott rá a darnózseli hentes perében a sértett jogi képviselője, Gál András, akinek az ügyvédi beadványa portálunk birtokába került.
N. J. feleségét, N. Juditot 2014 májusában ölték meg, a gyilkossággal hentes végzettségű férjét vádolták meg, akivel éppen válófélben voltak. Az eljárásban bizonyították, hogy a vádlott ott volt a sértett munkahelyén, ahol utoljára az asszony életjelet adott magáról. Az is bizonyított, hogy a vádlott és a sértett mobiltelefonja innen pontosan együtt haladt az asszony munkahelyétől a vádlott házáig. Ahogyan az is, hogy a vádlott szokásától eltérően ráállt autóval a füstölőre, és az éjszaka közepén bevonszolt egy nehéz tárgyat oda. Azt pedig abból az autó csomagtartójából vette ki, ahol megtalálták a sértett DNS-ét.
Egy tanú ráadásul látta, ahogy a férfi a rendőrség telefonhívását követően 20 perccel – miután értesült arról, hogy megindult az eltűnés ügyében az eljárás – kiszórta egy zsákból az asszony maradványait a közeli réten.
A vádlott három alkalommal tett vallomásának valamennyi részletéről egytől-egyig kiderült, hogy valótlan tartalmú és további számos közvetett bizonyíték volt ellene, a bíróság mégis kétszer is felmentette, mert nem tudta megállapítani, hogy a sértett halálát a vádlott okozta-e.
A Tatabányai Törvényszék 2016. december 2-án hozott ítéletében a vádlottat az emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A Győri Ítélőtábla az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A tényállás szerint a házastársak kapcsolata 2011-re megromlott. Az asszony feljelentése alapján nyomozás indult a vádlottal szemben a bántalmazások miatt, 2012 augusztusában a bíróság könnyű testi sértés vétsége miatt a vádlottat két év próbára bocsátotta.
Időközben a sértett a vádlott erőszakos magatartása miatt elmenekült, mert életveszélyben érezte magát. A bíróság ideiglenes intézkedésként a gyermekeket az anyánál helyezte el.
A másodfokú bíróság viszont azt követően, hogy az apát az anya sérelmére elkövetett testi sértés miatt elítélték – melyet a kiskorú gyermekek végignéztek –, az elsőfokú döntést megváltoztatta, és a vádlottnál helyezte el a gyerekeket. 2014 májusában a sértett elhatározta, hogy amíg végleges döntés születik a gyermekek elhelyezéséről, hazaköltözik, mert gyermekeit nem akarta elveszíteni. Tudta, hogy ez a saját testi épségét súlyosan veszélyezteti.
A vádlott 2014. május 27-én 18 óra körüli időben bevásárolni ment a közeli városba, ahol a sértett gyógytornászként dolgozott. N. Judit munkahelyén 20 óra 4 perckor a riasztóberendezést bekapcsolta és bezárta az ajtót.
Ekkor már több mint másfél órája a vádlott a mobiltelefon cellaadatai alapján lesben várakozott ott, mert nem tudta, hogy pontosan mikor végez a felesége. Ezután mindketten a vádlott lakóhelyére indultak, bár ekkor már a sértett vélhetően nem volt életben.
A vádirat szerint a sértett 2014. május 27-én 20 óra 4 percét követően ismeretlen módon, ismeretlen időpontban, ismeretlen helyen meghalt. A vádlott május 28-án éjjel autójával betolatott a háza udvarára, majd a csomagtartóból egy nehéz, ismeretlen tárgyat vett ki, és egy szemtanú szerint azt a földön vonszolva a füstölő felé vitte.
A sértett testvére május 29-i bejelentése alapján nyomozás indult az asszony eltűnése miatt. Ekkor a nyomozó ahelyett, hogy az egyetlen potenciális gyanúsítotthoz kiment volna, rögtön a testvér bejelentésekor felhívta a vádlottat, hogy tud-e valamit a sértett hollétéről. A vádlott ezt követően azonnal a sértett testének maradványait egy közeli rétre vitte és kiszórta, ahol a nyomozóhatóság megtalálta az asszony el nem égett szív, tüdő, máj, izomzat, bőr- és hámszövet darabjait.
Az ügyészség vádirata szerint a vádlott a sértettet munkája végeztével megvárta és megölte, majd azt követő éjjel a családi háza húsfeldolgozó helyiségében a holttestet feldarabolta, ledarálta, és égésgyorsító segítségével próbálta elégetni, az el nem égett emberi szövetmaradványokat pedig szétszórta a réten.
Az elsőfokú bíróság a vádlottat bizonyítottság hiányában mentette fel emberölés vádja alól, de az ügyész fellebbezett. A Győri Fellebbviteli Főügyészség viszont a vádlott cselekményét emberölésről halált okozó testi sértés bűntettének minősítette.
Az elsőfokú bírósági ítélet indoklása szerint N. Judit halálának oka akár erőszakos úton, de természetes okból is bekövetkezhetett, a halál okát nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani. Ezért pedig a vádlott magatartása és az asszony halála közötti kapcsolat nem bizonyítható.
Gál András szerint ez az okfejtés téves, és a törvényszék helytelen következtetésekre jutott.
„Az eljáró bíró minden bizonyítékot csak önmagában értékelt, nem pedig más bizonyítékokkal is összevetve, a bizonyítékokat kivette a logikai láncolatból, a tények közötti kapcsolatot nem állapította meg, és éppen a végkonklúzió levonása során hagyta figyelmen kívül a logika szabályait”
– hangsúlyozta Gál András.
Az ügyvéd megállapította, hogy a sértett kizárólag erőszakos halállal halhatott meg, az elkövetőnek a szándéka az volt, hogy a sértett meghaljon, és nem lehetett más elkövető a vádlotton kívül.
Gál András álláspontja szerint a legfőbb hibája az ítéletnek az, hogy a vádlotti hallgatást bizonyíték hiányának tekintette. Amire a vádlott nem válaszolt, az a bíróság álláspontja szerint nem volt alátámasztva. Gál András úgy látja, hogy mivel a vádlott nem támasztotta alá a vallomásával a megállapításokat, a bíró egyszerűen nem merte őt elítélni.
A bíróság kimondta, hogy arra van bizonyíték, hogy a vádlott a sértett apró maradványait kiszórta a réten, és ezzel részt vett az eltüntetésben. Az ügyvéd szerint ebből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a férfi tudta, hogy a felesége meghalt. Az elsőfokú bíróság mégsem adott magyarázatot arra, hogyan került a vádlotthoz a holttest, és miért kellett megsemmisítenie.
Az ügyvéd úgy véli, hogy a bíróság nem elégedhetett volna meg azzal, hogy a vádlott valamilyen módon közreműködött a sértett maradványainak eltüntetésében. Ha nem a vádlott ölte meg a sértettet, akkor viszont tudnia kellett, hogy ki volt az elkövető, mivel a holttestet valakitől át kellett vennie. A telefon cellapozíciója szerint a vádlott a rendőr hívásakor darnói házában tartózkodott, ebből pedig kétséget kizáróan megállapítható, hogy a tetem darabjai már a hívás pillanatában is nála voltak.
A vádlott azonban 29 hónapig volt előzetes letartóztatásban, vagyis inkább vállalta, hogy őt gyanúsítsák egyedül emberölés bűntettével, és ragaszkodott ahhoz a nagyon gyorsan megcáfolt vallomásához, hogy nem tud semmit a felesége eltűnéséről, és hogy nem találkozott vele május 27-én a munkahelyén. A testvére által biztosított alibiről is kiderült, hogy hamis.
Ráadásul a vádlott családtagjai olyan adatokat adtak a hamis alibihez, amelyeket csak az elkövető ismerhetett, ugyanis az első telefonhíváskor még a rendőr sem tudta, hogy mikor tűnt el pontosan N. Judit.
A vádlott nem adott magyarázatot arra sem, hogy miért mozgott az asszony telefonja az övével, és a holttest kiszórását sem tudta indokolni. Az ügyvéd szerint a bíróság nem érezte át annak a súlyát, hogy a vádlott nem háztartási hulladékot szórt ki a Zseli-réten, hanem emberi maradványokat.
„Nem nyomasztotta az a kérdés sem, hogy ha nem a vádlott ölte meg a sértettet, nem ő darabolta fel és égette el a maradványait, akkor ki, mikor kérte meg, hogy a maradványokat szórja szét, mikor adta át a zsákot”
– tette hozzá Gál András.
Ráadásul a vádlott személygépkocsijának üléshuzatait is pont akkor tüntette el, amikor a felesége eltűnt. A sértett DNS-ét megtalálták a férfi autójának csomagtartójában. Annak ellenére, hogy – ahogy Gál András fogalmazott –,
„a sértett több, mint 2 éve már egészen biztosan nem ült a vádlott autójában, de amikor ült, akkor se a csomagtartóban”.
A vádlottnak hentes szakképzettsége van, jól felszerelt húsfeldolgozó műhellyel rendelkezett, késekkel, füstölővel, a 2012 májusában kelt leltár szerint még házilag készített húsdaráló is benne volt, azonban az a rendőrségi házkutatáskor már nem volt ott. Bizonyították az eljárásban, hogy a férfi kitervelte tettét, hogy a két telefon együtt haladt, hogy az asszony a férfi autójában volt, de abból kiszállni senki sem látta. Rajtakapták N. J.-t, hogy valamit behúz a füstölő felé, és a maradványok szétszórásán is tetten érték.
Egyedül azt nem lehet tudni, hogy az asszony hogyan halt meg.
Az ügyvéd megállapította, hogy kétséget kizáróan kellett volna azt a logikai következtetést is levonni, hogy a vádlott a saját ingatlanában, a füstölőben semmisítette meg a sértett holttestét.
A gyermekelhelyezésben és a vagyonmegosztásban a házaspár nem tudott megegyezni, a vádlott nem óhajtotta a vagyonát megosztani a sértettel. Ezt támasztja alá egy hangfelvételen hallható beszélgetés. A sértetti képviselő szerint az emberölés oka és célja is az volt, hogy a darnózseli, győri és a mosonmagyaróvári ingatlanokból a sértett semmilyen módon ne részesüljön. A visszaköltözés hírére a vádlott felfogta, hogy az asszony nem mond le sem a gyermekeiről, sem az ingatlanokról.
Gál András ezért indítványozta, hogy a bíróság a vádlottat mondja ki bűnösnek előre kitervelten, nyereségvágyból, valamint aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében, valamint testi sértés vétségében a korábbi ügy miatt. Emellett indítványozta, hogy a bíróság a vádlottat halmazati büntetésként életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélje, mivel a vádlott cselekménye rendkívül brutális, a társadalomra veszélyesség átlagos szintjét jelentős mértékben meghaladja.
A Győri Ítélőtábla október 29-én hoz másodfokon ítéletet az ügyben.
