Egy igazgatónő fékevesztett bosszúvágya üldöz egy szekszárdi fiút és családját

2019. augusztus 22. 06:42 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Lincshangulat alakult ki a közösségi oldalakon, miután az ország megismerhette egy család kálváriáját és egy bosszúálló iskolaigazgatót. Egy diák készített gúnyvideót a szekszárdi Garay János Gimnáziumban folyó munkáról, a hangulatról, az iskola légköréről, egyes tanárokról, az igazgató pedig megkeseríti a vélt tettes életét.

A botrány 2017 őszén, a videók kikerülése után pattant ki. Heilmann Józsefné igazgató behívatta az irodába azt a fiút, akiről úgy gondolta, köze lehet a videó elkészítéséhez. A hosszú vallatási procedúra szabálytalanul folyt, mivel az iskolaigazgató a köznevelési törvényt megszegve nem vonta be az érintett diák szüleit az eljárásba. Végül a fiú sírva kérte, hogy engedjék el, cserébe elismerte, hogy részt vett az egyik videó elkészítésében.

Ezt követően a szülők ultimátumot kaptak Heilmann Józsefnétől, hogy vagy elviszik az iskolából a fiút, vagy az iskola fegyelmit indít és feljelentést tesz. Ez volt a történtek azon szakasza, amikor a szélesebb nyilvánosság is megismerhette a fiú esetét a 444.hu által. Ám hiába vitték át a szülők a gyereküket egy másik intézménybe, az igazgatónő nem higgadt le, s a diák által aláírt jegyzőkönyvet lobogtatva becsületsértés miatt feljelentést tett. Fény derült eközben arra is, hogy miközben a diák már bizonyíthatóan nem vett részt a gimnázium tanítási óráin, mégis igazolatlan órákat könyveltek el neki a naplóba, ami a közokirat-hamisítás gyanúját veti az igazgatónőre.

A rendőrség elutasította az igazgatónő feljelentését, mert – Heilmann Józsefnével ellentétben – a hatóság ügyelt a törvények betartására: mivel a diák a szülők jelenléte nélkül írta alá a kikényszerített vallomást, a jegyzőkönyvet semmisnek tekintették. Heilmann Józsefné a beszámolók szerint erre így reagált: „Ennek a gyereknek mindent lehet, csak a gyereknek van joga? Nehogy már mi maradjunk alul ebben az ügyben.” Nem is hagyta annyiban: ezúttal személyesen tett újabb feljelentést a diák ellen, ennek következményeként a Tolna Megyei Gyámügyi és Igazságügyi Osztály eljárást indított „védelembe vétel és megelőző pártfogás elrendelése” érdekében. Ez az egész procedúra kellemetlen és megalázó volt a család számára, hivatalnokok jártak ki-be hozzájuk, hogy elkészítsék a környezettanulmányt. A vizsgálat eredménye azonban nem tetszett az igazgatónőnek: kiderült, hogy a fiú életkörülményei rendezettek, hatósági intézkedésre nincs szükség.

Ám az intézményvezető ezt sem hagyta annyiban: a szülők levelet kaptak az ügyészségtől. Ebből kiderül, hogy a Tolna megyei gyámügy vizsgálati eredményét elfogultság miatt semmisnek tekintik, és az ügyet áthelyezik Baranya megyébe, ott most újrakezdik, noha időközben a diák egyetemista lett, nagykorúvá vált, így a gyerekvédelmi hatóság már nem árthat neki. De most, két évvel az ügy kirobbanása után, a hatóságok továbbra sem szállnak le a családról.

Hogyan történhet meg mindez?

Herczog Mária szociológus, gyerekvédelmi szakértő szerint érdemes belenézni a köznevelési törvénybe, amelynek betűi harmonizálnak az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével, és világos útmutatást adnak arra vonatkozóan, hogyan kellett volna ebben az ügyben eljárnia a gimnázium igazgatójának és az intézmény törvényes működését felügyelő állami intézményfenntartónak, a Klebelsberg Központnak, illetve az oktatásért felelős államtitkárságnak.

– A köznevelési törvény ugyanis – mutat rá Herczog Mária – világos és pontos eligazítást ad, mit lehetett és kellett volna tenni. Rögzíti, hogy mit kell csinálni, ha „a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi”. Ilyenkor „fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető”. A fegyelmi eljárás megindítása és lefolytatása kötelező, ami a szekszárdi diák esetében nem történt meg, vagyis az igazgató megszegte a törvényi kötelezettségét. A törvény szerint mód lett volna a fegyelmi procedúra előtt egyeztető, közvetítői eljárás lebonyolítására is. Ez a köznyelvben leginkább mediá- cióként ismert eljárás hatékony eszköz a konfliktusok feloldására úgy, hogy abból a felek a jövőre vonatkozó tanulságokat is le tudják vonni. Nos, itt semmi ilyesmi nem történt, Heilmann Józsefné tehát nem kezdeményezte sem a fegyelmit, sem az azt megelőző egyeztető eljárást. Mást tett: megzsarolta a szülőket, hogy feljelentést tesz, ha nem viszik át másik iskolába a gyereküket.

Herczog Mária felhívja a figyelmet arra is: a törvény szerint a köznevelés célja olyan rendszer megalkotása, amely „elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődését” úgy, hogy erkölcsös, önálló életvitelre alkalmas állampolgárokká váljanak. Szól arról is, hogy a „nevelési-oktatási intézmények pedagógiai kultúráját” a gyermek, a tanuló elfogadása, a szeretet, a bizalom jellemzi. Vagyis: a köznevelés rendszerében a tanulók emberi méltóságát, személyiségét tiszteletben kell(ene) tartani, a tanulókat nem lehet alávetni „testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak”. Csakhogy ami a szekszárdi diákkal történt az elmúlt két évben, az Herczog Mária szerint kimeríti a megalázó bánásmódot és a bántalmazást is.

– Intézményi abúzus érte a fiút azáltal, hogy az igazgatónő visszaélt a hatalmi helyzetével. És bár kétségtelen, hogy azt, amit a köznevelési törvény előír, sajnálatosan ritkán alkalmazzák, mégis fontos, hogy a tanuló véleménynyilvánítási joggal rendelkezik „az őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról, az iskola, kollégium működéséről”. Bár a hitleres mém durva és sértő formája a véleménynyilvánításnak, de a tartalmát tekintve az iskolában folyó munka kritikája volt – mondja Herczog Mária. Hozzáteszi: – Adott ez a videó, amelyet feltehetően az iskolában tanuló diákok készítettek egyes tanárokról és az iskolában folyó munkáról. Az a filmrészlet, amelyet felhasználtak, a mémkészítők gyakran használt alapanyaga. A videó által érintettek, az iskola igazgatója és néhány tanár emiatt végtelenül megbántódott. Egy olyan pedagógiai kultúrában, amelyet a köznevelési törvény szerint alakít az intézményvezető és az őt felügyelő állami intézményfenntartó, ennek az ügynek az lett volna a pedagógiailag adekvát megoldása, ha az igazgató helyreállító eljárást kezdeményez. Egy ilyen folyamatban a videóval megbántott tanárok ki tudták volna fejezni a fájdalmukat, a dühüket, de az is szóba kerülhetett volna, hogy vajon igazak-e a vádak, amelyeket a tanulók megfogalmaztak, még ha esetleg durva formáját választották is a véleménynyilvánításnak. Be lehetett volna vonni sok tanulót ebbe a folyamatba, amelyben mindenki el tudja mondani az álláspontját, és ennek során megérteni, miért született ez a videó. Meg lehetett volna közösen beszélni, hol húzódik a határ vicc és mások megbántása között. Közösen meghatározhatták volna, hogy mi a jóvátétel mindenki számára elfogadható formája, és mindenki megbékélve zárhatta volna le ezt az ügyet, adott esetben a szükséges változtatásokat is megtéve az iskola életében, megfogadva a bírálatból azt, ami jogos, de elvetve a vélemény formálásnak ezt a módját. Ez népszerűvé és elismertté tette volna a tanári kart, miközben a gyerekek is fontos dolgokat tanulhattak volna a történtekből. Az is világos, hogy egy ilyen tettnek nem szabad következmények nélkül maradnia, de az igazgató reakciói nem vallanak egy megfontolt, felnőtt szakember magatartására. Én megértem, hogy Heilmann Józsefné megbántódott, de a sértettségnek nem lehetne az a következménye, hogy bosszút áll a diákon.

Mit tehet a szülő?

A gyerekeknek meg kell tanulniuk, meddig tart a humor, mi az, ami még ízléses, és mi az, ami már nem. Nos, ezek a mémvideók nem voltak ízlésesek – mondja Regős Judit családi tanácsadó, a Szülők Háza Alapítvány elnöke. Úgy véli, az iskolának számos eszköze lett volna arra, hogy megoldja a konfliktust.

– Ez a történet egyedi, ritkán fordul elő ilyen eset. Az ugyanakkor nagyon fontos kérdés, hogy az érintett diákból mit vált ki, ha azt látja, így működnek a felsőbb szervek, a hatóságok. Ilyenkor az a jó, ha mellé állnak a szülők. Ha egyértelműsítik, hogy hibát követett el, de emellett abban mindenképpen támogatják, hogy a megfelelő büntetést kapja, ami azonban soha nem lehet megalázó.

Regős Judit szerint ez a támogató védelem azt üzeni a gyereknek, hogy „az élet sokszor igazságtalan ugyan, de ránk mindig számíthatsz”. Ezzel megelőzhető, hogy a gyerek szorongó, rettegő felnőtté váljon, ami akár súlyos depressziót is okozhat. A rosszul kimért büntetés egész életre traumatizálhatja a gyereket, ha nincs szülői támasza. Az iskolának így óriási a felelőssége abban, hogy milyen mértékű büntetéssel sújtja a tanulókat, ha diákcsínyt követnének el.

Herczog Mária úgy véli, az iskolák törvényes működésének felügyeletéért felelős főhatóság, a Klik és a minisztérium sem a törvény szellemében járt el. Annak ellenére, hogy pontosan ismerték az ügy részleteit, hárítottak, sőt megerősítették pozíciójában Heilmann Józsefnét. Arra a kérdésünkre, hogy a gyámhatóság reagálhatott volna-e másképp az igazgatónőtől érkező jelzésre, Herczog Mária azt válaszolja: nem.

– A gyerekjóléti szolgálat és a gyámhatóság korrektül járt el, hiszen jelzés érkezett egy olyan szereplőtől, akit a gyerekvédelmi törvény a jelzőrendszer tagjaként említ. A gyámhatóságnak az iskolával szemben nincs joghatósága, a Klebelsberg Központnak és az Emberi Erőforrások Minisztériumának kellett volna beavatkoznia az egyre eszkalálódó folyamatba – állapítja meg, hozzátéve, az oktatási jogok biztosának épp az ilyen ügyekben kellene megnyilvánulnia. De nincs nyoma annak, hogy Aáry-Tamás Lajos az ügy kétéves története alatt beavatkozott volna.

Az ügy óriási vihart kavart: mintha elszabadult volna a fékevesztett gyűlölet. Sokan a család meglincselését követelik, igaz, a kommentek között számos aggódó szülő véleményével is lehet találkozni: vannak, akik kétségbeesve szemlélik, miként tombolhat így egy iskolaigazgató anélkül, hogy bárki megpróbálná megfékezni.

Megkerestük az ügyben Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkárt, hiszen a módosított köznevelési törvény értelmében már kizárólag az Emmi felelőssége, ki lehet egy intézmény igazgatója. Az Emmi véleménye azért is fontos, mert 2018 májusában lejárt Heilmann Józsefné megbízatása. A vezetőválasztás során az igazgatónővel szemben elindult egy másik jelölt is, és pályázatában jelezte: Heilmann Józsefné vezetése alatt megtízszereződött az iskolát elhagyó tanárok száma. Ennek ellenére Szekszárd önkormányzata a minisztériummal karöltve úgy döntött, hogy Heilmann Józsefné további öt évig vezetheti a gimnáziumot, holott még a Nemzeti Pedagógus Kar sem támogatta. Forrásaink szerint Heilmann Józsefné fideszes beágyazottsága minden szakmai érvet felülírt.

„Mit tartana szakmailag elégséges büntetésnek egy ilyen diákcsíny elkövetésénél az Emmi? Kerüljön a gyerek büntetés-végrehajtási intézménybe? Nem iróniából kérdezem, hanem sok kétségbeesett szülő nevében. Mit tesz a minisztérium, ha egy igazgatóról kiderül, hogy emberileg, szakmailag alkalmatlan a feladata ellátására? Vagy az államtitkárság szerint ez a két éve tartó hatósági vegzatúra egy diákcsíny feltételezett elkövetőjével szemben rendben van?” – ezeket a kérdéseket tettük fel Maruzsa Zoltánnak, de lapzártánkig válasz nem érkezett. Mint ahogy nem kaptunk válaszokat a Nemzeti Pedagógus Kartól sem, holott kérdéseinket nemcsak Horváth Péter elnöknek, hanem az Intézményvezető szakmai tagozat vezetőjének, Szebedy Tasnak is elküldtük.